Nagycsaládban élni jó :)

Gergőnek van egy elmélete, miszerint a tökéletes munkahelyet három tényező adja össze: a pénz, amit fizetnek érte, a környezet, értsd a munkakörnyezet, főnökök és kollégák, és maga a munka, amit el kell végezni. A 12 év és kettőnk tapasztalata eddig azt mutatja, hogy valami mindig hibádzik a háromból. Vagy megőrül a főnök, elköltözik a cég, vagy a pénzzel nincs rendben valami, vagy egyszerűen megváltozik a munka, Gergő esetében egyszerűen megszűnik, és unatkozik reggeltől estig, mert nem kap feladatot. És így, három gyerekkel a válság közepén bejött még egy tényező, a biztonság.

Na, és most itt ez a munkahelyváltás, ami nagyon szerencsésen alakul, hiszen négy munkát is felajánlottak az embernek. Lehet, hogy jobb lett volna, ha csak egyet. Mert akkor azt elvállalja, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Vagy ha nagyon gáz, hát keres egy másikat később, állásból állásba menni azért más, mint kényszerhelyzetben lépni.

Mert itt és most bizony a négy lehetőség közül már látszik, hogy egyik sem tökéletes munkahely. És választani kell, fel kell állítani egy listát, hogy mi is a legfontosabb.
A biztonság? Hogy tuti legyen a hely, és akár 20 évig is dolgozhasson ott?
Vagy a munka? Hogy olyan legyen a munka, amire már régóta vágyott, amit kihívás csinálni, és jó a projekt részesének lenni? Talán még hírnév is? Cserébe a biztonságot kockára tenni, és úgy bejárni, ami ütközik a család napirendjével?
Vagy a másik álom teljesülése, hogy itthonról dolgozni, nem kihívás, de végülis valamennyire érdekes munkával, de bizonytalanságban lenni a pénzügyeket illetőleg?
Vagy a szinte teljes szabadság, de bizonytalanság, megbízásokra utaltság?
Mi az, ami a döntő lehet ezeknek a különbségeknek az mérlegelésében?

Fél döntések már születtek, a végsőt is Gergőnek kell meghoznia, én csak kérdéseket tudok neki feltenni, hogy sok szemszögből nézzük meg, mi van. És nem tudom, én mit csinálnék hasonló helyzetben. Mit csinálnátok? Nem mondom el, hogy hol tartunk, kíváncsi lennék, kívülről hogy látjátok? Mi lenne a döntő? Mit nem gondoltunk még át?

Nem igazán a mi hetünk ez a mostani. De megint csak hálás tudok lenni, hogy nem a múlt héten kezdődött a sorozat. Vagy fél év múlva. Nem is tudom melyikkel kezdjem, döntsön az időrend...
Misi szombatról vasárnapra hirtelen felszökött magas lázzal küzdött, ami ugyanolyan hirtelen magától lement végül, és másnaptól fáljalta a hasát. Kampányszerűen. Kapott mindig mentateát, ami rendbe is hozta pár órára, hasmenése nem volt, azért aggódtam, de nem nagyon, és hát program is volt bőven. Aztán kedd reggelre megint magas láz, és vér a reggeli kakiban. Pánik, netes diagnózis, még nagyobb pánik, egészségügy hívogatása minden szinten, ügyelet kivételével, mert a kórház réme azért attól elriasztott. Végre elértem a doktornéninket is, aki megnyugtatott, szereztünk mintagyűjtőt, bevittük a Megyeri útra, amit kell, és most várunk, hogy kell-e antibio, vagy nem. A kedd elég rossz volt a lázzal meg az elesettséggel, délben Misi odajött, hogy "Anya! Légyszikönyörgök, altass el!" Az a Misi, aki fél éve nem alszik otthon délben. De az alvás nagyon jót tett neki, azóta jobban van. Egyébként semmi nem típusos, a vér maradt, de nem nőtt, van alvadt is, friss is, hasmenés továbbra sincs, az a napi egy mondjuk hígabb, de ennyi. Misike most már jól van, nem lázas, jó kedvű, játszik, tartja a tejmentes diétát, bár néha odajön szomorúan, hogy "anya, én nagyon szeretem a tejet". Holnap elvileg már lesz eredmény, és kiderül, hogy lehet-e kezelni valamivel. Igyekszem nem aggódni, mivel egyébként nem látszik rajta semmi, azért izgulok a holnap miatt.

A másik derültégből tegnap jött, olyan 10 felé hív a Gergő, hogy akkor végre nem kell szenvedni többet a melóhelyével, mert közös megegyezéssel felbontották a munkaviszonyt. Gyakorlatilag kirúgták, ahogy a másik projekt résztvevőit is, 9-ből ketten maradtak ott, akik már a kezdetektől a cégnél voltak. Bizonyos szempontból várható volt, más tekintetben viszont váratlan, hiszen múlt héten írták át a munkaköri leírásaikat, és két hónappal ezelőtt rendezték végre a bérüket, hogy minden teljesen le legyen papírozva. Egyébként elég korrektek, azonnal eljöhettek, és ma csak leszámolni kell bemenniük, a fizut jövő hónapra még kapják, és nem szabinak vetetik ki, hanem a bennmaradt szabikat is kifizetik. Az látszott, hogy gond van, de őket mindig nyugtatták, hogy majd lesznek leépítések, de őket nem fogja érinteni.
Azt hiszem, nyugodt vagyok. Első pillanatban megijedtem, és nagyon elanyátlanodtam, hogy most mi lesz, Gergő fizuja nélkül meg vagyunk lőve teljesen. De aztán eszembe jutott pár dolog. Először is, tavaly januárban nekem volt egy ígéretem odafentről, hogy gondoskodni fog rólunk a Jóisten, akárhogy is lesz. Ez adja a legnagyobb erőt. Az eszemet meggyőzni azért nehezebb volt, de sikerült. Egyrészt Gergő nagyon jó szakember, ért ahhoz, amit csinál, és szereti is csinálni. iPhone-t programoz, ami most keresett dolog, ráadásul a kezdetektől, vannak az App Store-ban referenciái, stb. Van egy fizetett hónapja munkát találni, mégpedig nem karácsony előtt: az utóbbi három munkahelyén júniusban és júliusban kezdett. Másrészt ha mégsem talál munkát azonnal, én nem gyesen vagyok, hanem 4 hónapig még kapom a fizetésemet a szabimra. Amit meg lehet emelni egy kicsivel a családi kedvezménnyel, és G. munkanélkülire is jogosult, úgyhogy pár hónapig a vésztartalékkal együtt ki tudjuk húzni. Pont igénybe lehet majd venni a hitelre az árfolyamrögzítést, ez is könnyíti a helyzetet.
Aztán Gergő már úgysem érezte jól magát. Úgy szeretem, mikor lelkesedik egy feladatért, és hát már régóta nem volt ilyen a melóhelyén... A tervezett nyaralások persze most ki tudja, hogy lesznek-e, ablakcseréről nem is beszélve, júliusra terveztünk több dolgot, meglátjuk majd. Remélem, ezt a hónap pihit ki tudjuk élvezni majd családilag.
Mindenesetre tegnap már interjúzott, én meg gyűjtöm az álláshirdetéseket, küldözgetem az önéletrajzát. Nem reménytelen a helyzet, rendben lesz minden.

Az életem egy részét mostanában a nagycsaládos egyesület tölti ki, (korábban írtam, hogy elnökhelyettes lettem) olyannyira, hogy az utóbbi napokban rendes túlórákkal ellátott részmunkaidőnek is megfelelt. Ma pl. nyolc órát tuti lehúztam, ha nem többet. Nagyon látom, hogy valószínűleg hosszútávon nem bírnám idegekkel a valódi munkahelyet, ahova mindig be kell járni. És azt is, hogy működne a távmunka. És azt is, hogy nem emlékszem, hogy annak idején vajon le tudtam-e tenni az íróasztalomra a munkámat, vagy hazahoztam a gondolataimban. Mert most még éjjel is van, hogy muszáj felkelnem leellenőrizni valamit, amiben nem vagyok biztos. És azt is, hogy ha egyszer majd pénzért szeretnék dolgozni, akkor lesz mit lobogtatni, hogy valódi munkát végeztem én, még ha önkéntes munka is volt az. Szóval jót tesz ez az önéletrajzomnak is. :)

Úgy tűnik, sínre került a hivatalossá válásunk, ami nagyon nagy dolog. Kicsi híján léket kapott az egész egy apróságon, amit sehogy nem tudtunk megoldani, akárhogy láttunk neki. És már ott tartottunk jó néhányan a tisztségviselők közül, hogy elég volt, nincs kedvünk tovább csinálni, de az utolsó előtti pillanatban minden megoldódott, és a bíróságon vannak a papírok, csak a bejegyzésre vár az egyesület. Nagyon drukkolunk, hogy még idén hivatalossá válhassunk, pályázatok szempontjából ez határozottan előnyös lenne.

Ezzel a kuszasággal egy csomó tervünk zátonyra futott, el is bizonytalanodtunk, meg energia sem maradt arra, hogy kipréseljük magunkból a végrehajtását a terveknek. Nem lett pl. mama-angol, amit gyerekfoglalkozással egybekötve csináltunk volna. Lapul a fűben a honlap elkészítése, mert még mindig nincs designer, aki elkészítené nekünk a képeket. Természetesen ingyen. Elbukott a krumpli- és befőttvásár, nincs gyógytorna, főzőklub, és még csomó másik tervet dobtunk félre, hogy majd később megszondázzuk a családokat, akarják-e egyáltalán valamelyiket.

Az viszont, hogy végre elindult a bejegyzés, jó nagyot lökött rajtunk. Két hét szervezés és egyeztetés után jól meg sikerült mozgatni a tagokat, és a kb. 70 jelentkező tagcsaládból körülbelül 50-et meg is tudtunk ismerni. Na, nem találtunk ki szuper programot, egyszerűen megismételtük az augusztusi hozd és viddet, ezúttal a téli ruhák jegyében, és hozzászerveztünk egy almavásárt. ( hazaialma.hu , szívből ajánlom mindenkinek, szép, és nagyon finom alma, nagyon jó áron)
A NOE pedig, vagyis a régiós titkár megszavazta nekünk a bizalmat, holott még senki nem fizetett tagdíjat, és részleltetett bennünket némi ingyen margarinból. Amit ugyanekkor tudtunk kiosztani.
Jól felgyorsultak az események így a múlt héten, mert pár óra alatt kellett összeszedni, hogy ki kér, volt belőle méltatlankodás a lecsúszók részéről, rossz érzés, hogy olyanok későn jelentkeztek, akik egyébként a munkánál is ott voltak. De a szigorú elszámolás miatt nem mertünk többet kérni, mint amire a tagság igényt tartott. Azért aztán ügyesen meg tudtuk oldani, és mindenkinek jutott valamennyi, általában két és fél kiló családonként. Ami azért tetemes mennyiség, egy darabig enni fogja mindenki :)
Vicces egyébként, hogy a szervezésben tényleg nagyon kivettem a részem, mégsem voltam ott, mert muszáj volt pont aznap börzére mennem árusítani. Viszont sok ismerőssel találkoztam, ami jó érzés volt, elég nehéz volt gyökereket ereszteni itt, de úgy tűnik, lassan sikerül.

Szóval rengeteg volt a levelezés, napi 3-4 órát is e-mailek írogatásával meg számok egyeztetésével foglalkoztam, és csomót kellett telefonálni is ezen kívül. Aztán mentünk ruhát válogatni, fűtést szerelni, takarítani, adományt elhozni, szóval zajlott az élet nagyon. Őszintén szólva nagyon megkönnyebbültem, hogy ma az utolsó előtti aláírást is begyűjtöttem az ívre. Még egy adag ott maradt a fagyasztóban, mert egy család nem reagál, de most már lassan lezárom a témát...
A margarin mellé jégkrémre is kaptunk ígéretet, de az olyan zűrzavaros mostanra, hogy kicsit reménykedek, hogy nem is lesz belőle semmi. Pedig szereztünk fagyasztót is, de csaknem ezer darabot (picikék) kellene benne eltárolni, egyik zűrös nap után álmomban egész éjjel egy raklap jégkrémes dobozt pakoltam egyik helyről a másikra, nehogy elolvadjanak, mire eljutnak a családokhoz.

És a nagy sikerre való tekintettel megint szárnyakat kaptunk, és már gyűlik, gyűlik a következő adag munka. Kedvezményes élelmiszervásárt akarunk összehozni még karácsony előtt, amire elkezdtem gyűjteni már az eladókat, kérem be az árajánlatokat, és Mikulás is jön majd a székhelyünkre decemberben, amíg várjuk, ajándékokat, díszeket készítünk karácsonyra. Ez sem kisszabású vállalkozás, tekintve, hogy még mindig egy fillér nélkül vagyunk, amíg nem szedhetünk tagdíjat, márpedig amíg nincs egyesület, nem nyúlhatunk pénzhez. Még kérni sem tudunk cégektől, hiszen nincs mögöttünk semmilyen szervezet, csupán magánszemélyek vagyunk. Csak a saját zsebünkbe nyúlhatunk, illetve innen-onnan szedhetjük össze a hozzávalókat, de igyekszünk megoldani. Abból gazdálkodunk majd, ami lesz :) Most elég optimisták vagyunk. Jó buli lesz megint!