Képek

Teszek egy adag képet, amiket tegnap feltettem a picasára. Majd remélem pótolom a régebbieket is, csak azok a másik gépen vannak.
Mint az utóbbi időben mindig, Misiről van a legtöbb. Szereti, ha fotózzuk, jön, és nézi mindig, milyen lett, nem tud betelni vele, kineveti magát, magyaráz. Réka is engedi egy-két hónapja. Mostanában Nándi nem hagyja magát. Hiányoznak a nagyvigyorgós nándis képek :(

Lenyalta a csokis kanalat...

A mester alkot

Nem elütöttük, oda beült. És nem jött ki, hanem így nézett. Szomorú, reménytelen kisbaba.

De nekünk nem tudja eladni magát szegényszerencsétlen kisbabának, mert ezt az arcát is ismerjük...

Ilyen bölcsis. 

És MINDIG legalább ilyen maszatos... 

Karácsony-arcú fiúk (mivel anyukáméknál a halászlé vacsora után van gyertyagyújtás, így nem lettek szépruhába öltöztetve. És a történelem igazolt :) 

és karácsonyt szerető kislány

Új favonatok

Na, ezért lett Bélkirály a neve...

Idill 

Smink-készlet kipróbálva

Bambula

Nagyon szeretem ezt a képet, pedig nem is látszanak rajta jól. Az jut eszembe róla, milyen jól érezték magukat. Még a karácsony előtti havazásnál készült.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nevelési válság

Olvastam ezt és ezt. Egy kicsit elgondolkoztam, hasonlóan látom ezeket a dolgokat, de nyilván nem mindenben ugyanúgy.
Aztán ma délelőtt úgy néz ki, véget ért a karácsony, megint ki tudtak borítani a gyerekek, és akkor és ott kétségbeestem. Beleragadtam megint a szaranyaságba, és egyszerűen nem és nem és nem értem, hogy hogy lehetek ennyire egyszerre meggyőződve arról, hogy jól csinálom és hogy rosszul. Hiszen nem így csinálnám, ha nem gondolnám, hogy így helyes. És közben meg tele vagyok kudarcokkal, és lehet, hogy máshogy jobban sikerülne, de ez soha nem fog kiderülni, mert csak egyféleképpen csinálhatom.

Vajon neveletlenek a gyerekeim? Szemtelenek, agresszívek, önzők, kegyetlenek? Vagy mindent csak annyira, amennyire normális? Ennyi telik a hozott alapanyagból az én kezeim alatt? Vajon régen átléptük azokat a határokat, amiket nem kellett volna, hogy normális, és még inkább boldog tagjai legyenek felnőttként a társadalomnak? Vagy tényleg pont jó így minden, ahogy csinálom? Milyen lelki töréseket, életreszóló emlékeket adok nekik? Egy-egy veszekedésünk ugyanúgy megmarad majd bennük, mint az én konfliktusaim az én szüleimmel, és ami miatt nemnemnemakarok sohasohasoha kiabálni velük, aztán mégis? Nem hasonlíthatom őket semmilyen más gyerekhez, csak saját magukhoz, de hogyan tegyem ezt? Jól látom az értékeiket, vagy tévedek, félreismerem őket, és nem hozom ki a legjobbat?

Vagy túl sokat gondolkozok ezen? Dehát az én felelősségem...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Köszönős

Sokkal kevesebb időm van, mint eredetileg gondoltam, de végülis nem baj ez, csak nem tudom összeszedni a gondolataimat. Szokás szerint :) Egy darabig így lesz ez még.

De azért belevágok: milyen (publikus) köszönnivalóim vannak 2010-ben.
Senkit nem veszítettünk el, és senki nem betegedett meg súlyosan ebben az évben azok közül, akik közel állnak hozzánk. Sőt, megszületett Péterke, és újabb unokatesók költöztek pocakba.
Mindenkinek van munkája, kerül kenyér az asztalára, még ha szűkösen is. És még nagyon sok olyan dologért is hálás vagyok, ami nagyon jó, hogy nem történt meg. Ezek talán a legfontosabbak, és a továbbiakban igyekszem a saját kis dolgainkra szorítkozni, mert a családot érintően nagyon sokminden van.
Másik általános köszönnivalóm az elmúlt évre, hogy észreveszem a csodákat az életben, és nem természetesnek élem meg őket, nem úgy, hogy ez "járt". És persze így az összes kis csodát is, ami szebbé tette a napjaimat. Igen nagy öröm számomra ezeket felismerni.
Talán egyik legnagyobb kézzelfogható örömöm ebben az évben, hogy Gergő jól érzi magát az új munkahelyén, olyan munkát végez, amit élvez, ami kihívás neki, olyan emberekkel, akikkel jól tud együtt dolgozni, akik becsülik a munkáját, és ezért még rendes pénzt is kap, amiből jut mindenre, ami fontos. Utoljára pályakezdőként, 11 éve volt ilyen munkahelye, de akkor 26ezer forintot fizettek neki havonta. Az még akkor sem volt sok...
És legalább annyira örülök annak, hogy a gyerekek jó intézményekbe járnak. De erről már nagyon sokat írtam (ovi címke alatt, ha valakit érdekel). Hálás vagyok, hogy az új munkahelynek köszönhetőleg én is némi pihenőidőhöz juthatok, és hogy Misi is jó kezekben van ezalatt.
Ehhez kapcsolódóan köszönet jár azért is, hogy fel tudtam ismerni bizonyos hibáimat (marad még éppen elég így is), és van elhatározásom ahhoz, hogy tegyek ellene, és hogy van, aki segít ebben.
2010-nek köszönhetek egy új, valódi barátot is. Több olyant, akivel a kapcsolatunk felnőtt-barátságként kezd alakulni. És néhány olyan képzelt virtuális ismerőst, akiknek az életét olvasva vagy könnyebben élem meg a sajátomat, vagy tudtukon kívül útmutatásokat kapok tőlük. És főleg, hogy már látom, hogy ki milyen kategóriába tartozik, hogy nem ragaszkodok tévesen olyan emberekhez, akikhez nem kell. Ezért különösen hálás vagyok, mert sok energiám megmarad.
És ha már szeretet, akkor azt is, hogy már nem ugrik azonnal görcsbe a gyomrom, ha meglátom vagy meghallom a szomszédot. És már akkor sem mindig, ha megszólít. És hogy el tudtam fogadni, hogy a szeretet nem érzelem.
És köszönöm, hogy összenőttek a gyerekek, hogy Nándi megszerette Misit, hogy tudnak békésen együtt játszani, és nem kell különösebben aggódnom, hogy bajuk esik. Hogy mind egyre önállóbbak, ügyesebbek, okosabbak. Ronda dolog Rékával szemben, de örülök, hogy Misi inkább Nándira kezd hasonlítani életörömben, és olyan vonásokban, amikben jobb Nándira hasonlítani.
Hogy nem volt nagyon szörnyen meleg nyarunk, és olyan ősz volt, ami nem vezetett vissza a tavaly téli-tavaszi kétségbeesésbe. Ehhez kapcsolódik, hogy a tavaszi 3 hónapos betegség-sorozat után úgy tűnik, hogy a gyerekek megerősödtek, kevésbé gyakran, és még inkább kevésbé súlyosan betegszenek meg.
Hogy a nagy távolság ellenére a gyerekeknek mostanra nagyon jó kapcsolata van a nagyszülőkkel, vágynak hozzájuk, ha nem megyünk egy darabig, ott tudnak maradni szülők nélkül, sőt, kérik ezt.
Ronda dolog, hiszen más meg erre vágyik, de hálás vagyok, hogy nem várok babát most. Imádom ezt a hármat, és nagyon jó hormonok nélkül figyelni rájuk.

Milyen nehéz megfogalmazni ezeket a dolgokat... Sokmindenről nem is akarok írni itt, ezért is, és sok olyan dolog van, amiért folyamatosan köszönnivalóm van, de most az elmúlt évről van szó. Majd napközben biztos sokminden eszembe jut, és sajnálom, hogy nem írtam le, de most ennyi, mert kezdődik élesben a nap.
És akkor én most ezt a megköszönősjátékot továbbadnám mindenkinek, aki olvassa. És biztos, hogy mindenkire kíváncsi vagyok, aki itt bal oldalon a listámban szerepel, vagy akinél fel vagyok iratkozva, hiszen az ő/ti életeteket igyekszem követni több kevesebb sikerrel. És jó dolog úgy gondolni az elmúlt évre, hogy mi volt jó. Sok jó volt. Ha 2011. is ilyen jó lesz, teljesen elégedett leszek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hogy is volt a karácsony... És ez hosszan...

Lényeg a lényeg, jól sikerült. Annyira, hogy nem is akartam róla írni. Mert olyan természetes volt, és semmi különös benne, de aztán olvasgattam itt-ott a blogbejegyzéseket, és mégis megjött a kedvem. Meghát biztos jó lesz majd megnézni, milyenek is voltak kisgyerekkel a karácsonyok...

Szóval hosszas vívódás után végül az lett, hogy 23-án este felpakoltuk a kisnagycsaládunkat, és elmentünk a szüleimhez. Idén mindenki odagyűlt, 12 volt az alaplétszám, és jöttek hozzá még a barátok, és jövendőbelik esténként.
Miután én sírtam egy sort, hogy rossz lenne karácsonyfa nélküli házba hazajönni, és mert az én férjem engem jobban szeret, mint a meggyőződéseit, sőt, annyira, hogy képes volt kibújni a saját bőréből, és bár nagyon utálja a vásárlás minden formáját, különösen ha dönteni kell legalább kettő közül, önállóan választott és hazahozott egy fenyőfát. Úgyhogy itt el is kezdem a szentté avatását. Befaragta, és fel is díszítette kint a garázsban. Amikor pedig már az összes gyereket bekötöztük az autóba, bevonszoltuk a kész fát a nappaliba, és elindultunk.
És itt én is érdemlek némi dicséretet, ugyanis egyátalán nem hisztiztem, nem idegeskedtem és kiabáltam senkivel, nem is sürgetőztem, és semmi olyant, amit szoktam. Szóval tényleg karácsony volt. (Ugyanezt egyébként hazafelé is előadtam, pedig mindkét alkalommal egy óra csúszással sikerült elindulni a tervekhez képest. Meg is lepődtem magamon.)
Elég későn értünk oda, mi a gyerekkel aludtunk is másnap reggelig. Aztán végre reggel találkoztunk Péterkével, akit születése óta nem láttunk, és aki egy fantasztikusan aranyos kislegény. Nagyon jó gyerek, nagyon rugalmas, mosolygós, ügyes, okos, rettentően figyelmes, és úgy bírta a mi három gyerekünk által nyújtott nagycsaládos kiképzést, hogy ha mesélik, el sem hiszem, hogy egy első gyerek így bírja a gyűrődést. Szóval szuperlatívuszok, tényleg. Nándi teljesen elolvadt tőle, ami azért is meglepő, mert ő nem bírja a fiúkat. De a Hajnit nagyon szereti, és úgy néz ki, kiterjesztette. Egyik nap még azt is mondta, hogy ő azért imádkozik, hogy a Péterke minél előbb megnőjön, és játsszon vele.




Aztán volt halpucolás meg halbontás, tésztagyúrás, kint tűzgyújtás és halfőzés a papával meg a fiúkkal (az, hogy kinthagyták az esőben a sót meg a hiperszuper házi pirospaprikát, csak másnap derült ki, és így még ebből sem lett szenteste botrány), szóval igazi gyerekprogramok tömkelege. Közben mindenféle fennforgások miatt én csináltam anyukám útmutatásával és nővérem közreműködésével a bejglit, ami némileg szentségtörésszámba megy, mert ez anyukám dolga, de neki nem fért bele az időbe, nekem meg az nem, hogy ne legyen bejgli, mert tavaly sem volt... És mondtam, hogy a rossz bejgli is jobb, mint ha nincs, és tényleg elszúrtam, mert elrepedt, de azért megettük, mert finom volt nagyon :) Persze a mákdarálóval is gond lett, így abból csak egy készült. És úgy néz ki, a tökéletes zserbó receptet is megtaláltam végre. Évek óta kerestem már, és a végeredményt rágcsálva többször bántam, hogy a finom baracklekvárt feláldoztam, és most ez ribizlivel készült, és mégis nagyon jó lett. Lajos Mariban soha nem csalódok, csak azt sajnálom, hogy előbb nem jutott eszembe...

Aztán volt finom halászlé, és megnéztük, jött-e az angyal, és jött, és vele együtt az őrület a csomagolópapírokkal és elemkeresésekkel és távirányítókkal és ajándékválogatással, kipróbálással. A gyerekeknél nem lehetett nagyon mellélőni, könyvek, autók, vonatok, valamint barbik, pónik és sminkszettek tökéletesen kielégítettek minden igényt, mindennek örültek. Nálunk nincs nagyon évközi ajándékozás, így ki is voltak éhezve az új játékokra. Rékánál legjobban a furulya ütött, amire már nagyon vágyott. Azzal alszik azóta is. Szerencsére keveset fújja...
Én boldog voltam a társasjátékokkal, amiket aztán ki is próbáltunk. A korosztálynak hadd ajánljam a Csupa csupasz tyúkeszű címűt, ami a párkereső játékoknak egy üdítő változata, még én is élvezem. A gyerekek ajándékai közül egyébként az én kedvenceim a sógornőmtől kapott könyvek és anyósom által varrott párnák, amikkel most alszanak a gyerekek. Meg a személyre szóló ágyneműgarnitúrák anyukámtól. Ami szerinte nem ajándék, mert nekik lakástextil boltjuk van... Külön köszönet értük!
És csomó vágyam teljesült, kaptam fagyigépet és kekszkinyomót például, amit sose vettem volna meg magamnak, csak álmodtam róla. És sólámpát, amiről már olyan sokszor lebeszéltem magam. Meg szódásszifont, amit meg nem sikerült eddig venni. És könyvet persze. Meg húgom végre csinált nekem fedeles sütőedényt. Gyönyörű. Papucsom is lett. És nagyon örülök Gergő felespohár-ajándékának is, ugyanis sosem volt még felespohár készletünk :) És csudamódon pont 24-én megállapítottam, hogy kinőttem a varródobozomat, és kaptam egy sokkal nagyobbat. A felnőttlányok anyukámtól mind ezt kaptak, öcsém menyasszonya is, ami nagy szó, mert ezennel be van fogadva a családba!
Rékától pedig megkaptam azt a képeslapot, amit az önkormányzat küldött nekünk :) Réka egyébként tündéri volt, egy egész ajándékkkosarat pakolt tele már 21-én mindenfélével, amiket ajándékba szánt, és aztán sírt, sírt, hogy ő már nem tud titkot tartani, és oda akarja adni. De kibírta. A fa alatt aztán nagy boldogan osztogatott mindenkinek mindenfélét: sólisztgyurmából, gyurmából, papírból, játékokat, mindent.
Aztán a hátralevő napok főzéssel meg gyerekterelgetéssel teltek, esténként meg társasoztunk, beszélgettünk. A kedvenc társasunk az Ide a szfinxet, most már jó 20 éve játszunk vele, nem tudjuk megunni, pedig a kérdések elég elavultak... Jól el is fáradtam, minden este egyig voltunk fenn, ébresztő meg legkésőbb 7kor volt. Tegnap délután még aludni is tudtam egyet, az segített sokat. Misi nagyon anyás lett, el is kezdett sokat bepisilni, nem tudom, mit történt vele. Öcsém elnevezte bélkirálynak, mert akkora pocakja van. És mert annyi mandarint meg narancsot képes volt megenni.

Hogy én mikkel készülődtem sk? Csak mert többen kérdeztétek, amit eszembe jutott, le is fényképeztem. Hát sok és sokféle bonbont csináltam,


dekupázsoltam a tápszeres dobozokat - fémdobozokról van szó -, és abba csomagoltam őket.


Sütöttünk szerencsesütit Stahl Judit gyömbéres kekszéből, amibe hülye mondásokat tettünk, például: ha éhes vagy, nyalj sót, attól szomjas leszel.  Vagy hogy a nagyotmondás ellen a legjobb ellenszer a nagyothallás. Szilveszteri partikra ajánlom, mert nálunk nagyon bejött a vendégeknek is :) ha valaki kéri, írjon e-mailt (kikocska és freemail), szívesen elküldöm az összegyűjtött mondásokat, de nagyon könnyű összeszedni a netről. A recept pedig itt van. Annyi, hogy én kevesebb szódabikarbónát és gyömbért tettem bele, sütés előtt tettem a papírtekercseket a közepébe, majd félbehajtottam, és pár perc alatt megsült.
Csináltam csokis grillázstallért, kávékrémlikőrt, karácsonyi likőrt fűszeres karamellszirupból, sütöttem sütiket.
Gyurmát a gyerekeknek különböző színekben, összesen 6 kilót :) Receptet szintén szívesen megosztom.

Rékával és Nándival megcsináltuk Erika által ajánlott jéggyertyákat, nagy sikert arattak. (Réka a legszebb kéket félretette Dávidnak, akit férjül fog venni)

Megcsináltuk idén is a naptárat, amin a gyerekek fényképei voltak, annyi változással, hogy idén az én szüleimnek adottban ott mosolyog Péterke is, úgyhogy kétfélét kellett csinálni, gondoltuk, Gergő szüleit annyira nem érdekli, hogy minden második hónapon őt nézegessék :)
Az idén talán a legeltaláltabb ajándékunk az öcsémnek szólt, ő kapott egy hajózászlót, amin az apukámmal és Gergővel közösen alapított "szövetségük" jelképe van. (Öcsémnek van egy kis vitorlása, amit roncsként vett, és kikalapálta, nyáron a Balatonon hajózott vele néhányszor.)

Végül ma jöttünk haza délben, és most már maradunk is. Szeretettem volna Kaposvárra is eljutni, de tény, hogy akkor semmit nem lettünk volna itthon, és fáradtan kezdenénk az új évet. Így is van program, minden napra, nem fogunk unatkozni. Ráadásul hó is van, még szilveszterre is lesz társaságunk, szóval szép az élet. Kaposvárt meg megnézzük majd januárban. Nagyon sok kép gyűlt fel a gyerekekről, azt majd egy külön posztban. És lógok a megköszönéssel is :) Szóval fogok mostanában írni többet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kívánságlista

Lepkevár dobott nekem egy karácsonyi labdát. És én végülis úgy döntöttem, elkapom. Azért jöttem, hogy ünnepeket kívánjak, mert most már biztos alámerülök a készülődésbe, hangulatba, lelkületbe, és már napok óta úgy érzem, nincs olyan megosztani valóm, ami ide kívánkozik. De azért ebbe a játékba belemegyek.

Nem is gondolkoztam idén, hogy minek örülnék karácsonyra, pedig szoktam. Szóval idén tényleg elkaptam az ünnep hangulatát. Most az első dolog, ami konkrétan eszembe jutott, hogy olyan ajándékot tudjak adni az én drága férjemnek, aminek ő valóban örül, amivel eltalálom. Az utóbbi időben úgy érzem, ez nem szokott sikerülni, és most sem voltam túl fantáziadús.

Aztán szeretnék békés karácsonyt, szeretném, ha meg tudnám görbíteni a teret, és ezzel lehetővé tenni, hogy az összes szerettünket végig tudjuk látogatni, és még a kis nagycsaládunkra is lenne közös idő. (Lehet, hogy lustanyu hátsója már görbíti, egy időben dolgozott rajta, meg kellene kérdeznem tőle...) És ha lehet, akkor nem csak karácsonykor, hanem máskor is, mert egyre nehezebb a három gyerekkel járni az országot. Szeretném, ha ahelyett, hogy egyre kevesebbet találkozunk a "régi" családjainkkal, egyre többet legyünk együtt, és ezt (az utazásokat) ne kelljen aztán napokig kiheverni.
Szeretném, ha Nándit megérteném. És hogy sose felejtsem el, hogy a gyerekeim gyerekek, és ne várjam el tőlük, hogy nagyobbként viselkedjenek, mint amekkorák. Tulajdonképpen türelmet is kérhetnék. Sokat. Vagy talán inkább azt kívánnám, hogy olyan anyuka legyek, amilyen szeretnék lenni :) Vagy méginkább: szeretném, ha a gyerekeim boldogok lennének, csak keveset sírnának. És azért szófogadóak is lehetnek. Lehet, hogy 30 órás napot kellene kívánnom? Az megoldana mindent. Akkor lenne idő oviban lenni, játszani közösen, elvégezni a tennivalókat, és még aludni is. Szeretnék 8 órát aludni egyben...
És senki ne legyen beteg, akit szeretek. Kicsit sem, de ha nagyon nem, azzal már teljesen kiegyezek.
Szeretnék rendes is lenni. Azt kívánom, hogy úgy folyjon ki a rend a kezem alól, mint anyósomnak. Lehet, hogy ő nem is ember, hanem valami tündér, és amerre megy, ijedtükben kiegyenesednek a szőnyegek, helyükre csúsznak a székek, és maguktól a kukába vándorolnak a csokipapírok meg papírzsebkendők. Akkor tündér szeretnék lenni.
Szeretnék akaraterőt, hogy le tudjak fogyni. Persze mehet varázsütésre is. Az, hogy csomó ehető ajándékot készítettem karácsonyra, megint plusz három kilót eredményezett... Tesztelni kellett. Muszáj volt. :) Szóval most megint 10 kilóval kevesebb szeretnék lenni.
Néha szeretnék a lottón is nyerni, de igazándiból teljesen elégedett vagyok, ha van munka. Valami értelmes munkát magamnak is kívánnék... Ha már munka, legyen itthoni, amihez csak néha kell bemenni egy munkahelyre. Boldog lennék, ha többet látnánk Gergőt. A tudat, hogy itthon van, még ha nem is beszélhetünk vele, mert dolgozik, már jó. Mondjuk van egy egész reális vágyam is: hogy az egyik iPhone-ra írt programját kapják már fel, és legyen kasszasiker :) Persze, ha neki is örömet akarok szerezni, akkor lottó ötöst kéne kívánnom. És akkor jön az évek óta tartó vágy, a Balaton mellé költözni...
Szeretném, ha a 10. házassági évfordulónk kicsit különlegesebb lenne.
Szeretném, ha Gergővel el tudnánk felejteni a szomszéddal történteket. Vagy másik házban élni. De már kezek gyökeret verni, úgyhogy jobb lenne az elfelejtés.
Na, kezdek gondolkozni, és egyre több ilyen jut eszembe. Befejezem. Hosszú még a lista. Érdekes, pedig boldog vagyok. Nagyon. Most az jutott eszembe, hogy inkább köszönnöm kellene... Annyi köszönnivalóm van!!! Minden egyes kívánságot meg tudnék fordítani. Hálás vagyok, hogy van szerető férjem, akit meg szeretnék ajándékozni. Hálás vagyok, hogy nagy a család, hogy van kivel találkozni, hogy van autónk, amivel el tudunk menni... Na, majd karácsony után indítok egy évvégi-újéveleji játékot, ki mit köszönhet meg az elmúlt évben... Le lehet csapni az ötletre, és megelőzni! Legyen továbbadós játék, jó? Hogy minél többen kikeressék a jót a neheézségek közül :)

És én is passzolom ezt a kívánságos játékot még az utolsó pillanatban
Orbisnak
noracskanak
gaby erikának
ilgyának
dharmának
Erikának
4Gyereknek

 Ha nincs időtök, nem fogok megsértődni, hogy elakad. Hiszen mindjárt karácsony!


Kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedőnek nagyon boldog, áldott ünnepet, sikerüljön mindenkinek pont olyanra, mint szeretné!

Csak ne felejtse el senki, hogy nem attól lesz szép, hogy olyan, mint eltervezzük. A gyerekek örülnek a mélyhűtőből kisütött falatkának is (sőt) , és akkor is boldogok, ha kosz van a kanapé alatt. A szívünkben legyen az ünnep. A külsőségek nem olyan fontosak.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Utolsó napok

Olvasom mindenfelé, hogy hiányzik a karácsonyi hangulat.
Nekem sikerült ráhangolódni, és nagyon remélem, hogy puha meleg jászolt készítettünk a kis Jézusnak a szívünkben.
A gyerekek visszaszámolnak, én is. Nem csak az ünnep miatt, kicsit azért is, hogy többet aludjak 5-6 óránál, mert természetesen hiába találtam ki rég, mit csinálok, szereztem be mindent, a történelem most is áthúzta a számításaimat, csomómindenre így sem lett idő.
Tegnap este, a csomagolás közben persze eszembe jutott, hogy rosszakat találtam ki, hogy nem fognak örülni, hogy mást, máshogy kellett volna... De az ajándékok már maradnak, és remélem azért kicsit örül majd mindenki. Kicsit mégis önzően jó adni, hiszen az öröm jár érte, nem? Ha nem örül a másik, akkor kicsit elromlik az adni jó. Vagy csak nálam?

A mai program a reggeli ügyintézős kör után: délelőtti semmittevés és gyerekszoba takarítás - gyerekek bölcsiben mind -, délután baráti karácsonyfadísz készítés Orbisékkal, aztán sógornővel összefutás és ajándékcsere, este talán Vörösmarty tér, és éjjel csomagolás újra.

Megyek is.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Éntudat, öntudat

Réka annak idején egyes szám harmadik személyben beszélt magáról. Annyira, hogy nem is Rékának hívta ugye magát, hanem évekig Nonó névre hallgatott :) Máig sem tudjuk, honnan jött, de ő Nonó volt egy éves korától, aztán ahogy jött, el is múlt kb. két év alatt. Nonó kér, Nonó megsétáltatja Dudit (Mert Brútuszt is átkeresztelte), Nonó így, úgy, mindenhogy. Mikor kisbabásat játszik, most is így beszél, csak a Nonó múlt el.

Aztán Nándi valahogy vegyesen használta. Mondta, hogy én akarom, én is, és volt E/3 is. Nángi is kér! De olyan kis szolídan fejezte ki mindig az akaratát, hogy gondolkozni kellett, hogy hogy is volt.

Nos, Misinek csak éntudata van. Misit egyenlőre nem mond, de az ÉN-t és az énist olyan erővel képes mondani, hogy muszáj engedelmeskedni, mert az ég is leszakad különben. Persze még megtanulhatja a nevét, de egyenlőre nem úgy tűnik, hogy akarja. Lehet, hogy be is nevezem a 10 másodperc alatt a legtöbbször és leghangosabban én-t kimondók versenyére. Szerintem nyerne. Hacsak Pandacsöki Boborján meg nem előzi...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Változások

Kicsit felgyorsultak az események mifelénk is mostanában. Elsősorban a karácsony miatt, amit nagyon várok már, és a gyerekek is szembesültek vele, hogy mi lesz. Nagyon nehéz kitalálni, hogy a szokásos karácsonyi roadshow hogy menjen végbe, tekintve, hogy mindenki legalább 180km-re lakik... Gergő legszívesebben itthon maradna, én meglátogatnék mindenkit, de közben itthon is lennék, mert akárhol vagyunk, és akármilyen sok a segítség, azért itthon tud igazán pihenni az ember. Aztán ha már elmegyünk, hogy oldjuk meg a szentestét, itthon, vagy máshol, vagy hozzuk előre, vagy, vagy vagy... Én el is bőgtem magam, mert nagyon szívesen lennék az én szüleimnél szenteste, mert elég különleges hangulata van ott ennek - persze a legtöbb családnál szokásos balhékkal együtt, amiket így 30 év után már kívülről fújunk, és már tudunk rajta nevetni -, Gergő meg azt mondta, hogy ha nem vagyunk itthon karácsonykor, akkor ne is legyen karácsonyfa, mert hogy oldjuk meg, és egyébként is és a többi és a többi. Kicsit gyereknek éreztem magam, mikor azt mondta, hogy el kell dönteni, elmegyünk, vagy karácsonyfa. Szóval nehéz ezt átrágni, de lassan úgy néz ki, kitaláljuk, hogy lesz a legjobb megoldás. Aztán az utolsó pillanatban jön egy betegség, és mindent felborít.

Szenvedek egyébként néha attól, hogy nem tudom közhírré tenni a kis készülő ajándékainkat, pedig olyan jó lenne, talán az ünnep után megmutatom majd, de hát akkor már lecseng, nem lesz olyan fontos. Akkor már a kapottak az érdekesebbek, azok is főleg nekem :)

Ami még jól felborította a hetünket azon kívül, hogy itthon volt az összes gyerek, arra hivatkozva, hogy gyógyuljanak meg karácsonyra, az az volt, hogy kedden beköltöztek hozzánk Gabiék, az ő párja csinálja nekünk az ajtókat. Ezt nem véletlen jelen időben írtam, mert már félig kész vannak a dolgok, már használható, csak nem esztétikus, de még januárban visszatérünk rá. A gyerekek nagyon élvezik, hogy van ajtó, Réka vagy másfél órát játszott egyedül a gyerekszobában csukott ajtó mögött :)
Szétszedte Tibi a konyhámat is, a múltkori duguláselhárítás után durván felvizesedett egy része, és csomómindent ki kellett cserélni, mert büdös, csomó helyen penészes is lett. És sok olyan apróságot is megcsinált, amire mi alkalmatlanok vagyunk. Pl. feltette a falból harmadszor (tiplistül, vakolatostul, mindenestül) kitépett karnist a nappaliban, és örök garanciát vállalt a csavarozásra. Kíváncsi vagyok, mit tudnak a gyerekeink. :) Nem bánnám, ha nem kellene a garanciával élnünk.
Jelentősen javult az életminőségem, és ha jönnek januárban, egészen boldog leszek :) .

Aztán Misiről éjszakára is levettük a pelust, már nem is tudom, mióta vettem le róla reggelente szárazon, úgyhogy most nekifutunk ennek is, hátha. Az óránkénti pisilésből napi 4-6 lett, néha becsurizik, mert az utolsó pillanatban szól, de van, hogy ez már csak a kisgatyát érinti. Persze ha majd nem sírással meg anyázással jelzi, hogy pisilni kell, biztos könnyebb lesz. :)
Keményen benne járunk a dackorszakban, nagyon ki tud borulni, ha olyanok a körülmények, de már már túléltük két gyereknél, menni fog. Tudom, hogy elmúlik. A tudat segít néha.
Azt, hogy ezerrel nekiállt beszélni, asszem írtam. Kicsit fura, hogy úgy mondjam, egyedi a beszédfejlődése, még nem találkoztam ilyennel, pedig láttam egy-két kisgyereket, de egyre jobb.
Aztán még az is van, hogy kimászik a járókából, ezzel párhuzamosan kedvet kapott a nagyos ágyhoz, úgyhogy most abban alszik. Nem megy nehézség nélkül, mert amíg elalszik, őriznem kell, a dackorszakos erőfitogtatás bizony erre megy most rá, de nehéz estékre is volt már példa. Sok is... Volt mostanában nem egyszer olyan, hogy fizikailag rosszul voltam az esti fektetéses macera előtt, volt, hogy hánytam is, annyira nem szeretem ezeket a meneteket, hiába, én ilyen pszichoszomatikus vagyok. Pedig tudom, hogy nem úszom meg, mindenképpen végig kell csinálni, és lehetőleg türelmesen, hiszen olyan lesz az éjszakájuk, mint az estéjük. Kár, hogy ők nem gondolnak erre :)

Szóval Misi nagy lett. Beszél, szobatisztul,  (azért még drága szőnyeget nem vennék...), és nagyos ágyban alszik. Még a dackorszaka ellenére is borzasztóan élvezem, nagyon cuki dolgai vannak!

Na, ezek vannak mostanában nálunk, megyek ajándékot gyártani :) .

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Betiltanám...

...azokat a blogokat, amik úgy közölnek recepteket, mintha azok jól kipróbáltak lennének, és már 100szor csinálták volna őket. Illetve akik úgy közlik az eredeti - nemjó - recepteket, hogy nem közlik hozzá a saját módosításaikat. Illetve azokat is, akik hasra megcsinálják, utána megsaccolják a mennyiségeket. A  recepteskönyvektől már hozzá vagyok ehhez szokva, azért keresek blogokat. De már ez is felhígult :(

Kellene egy blogkommandó, és akit rajtakapunk, meg kellene csinálniuk azt, amit leírtak. És meg is kéne enniük.

Dühöngök. Az egyik ajándéknak szánt édességet másodszor rontom el, de már nem olyan vészes, mert az egyik összetevőt MEGKETTŐZTEM!!! De így még mindig nem az igazi. FENÉBE!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Sorsoltam!

És ez azzal jár, hogy van nyertes is! :)
Ne haragudjatok, nem dokumentáltam, örültem, hogy sort sikerült keríteni rá, és még a tesóm sorsolása hátra is van. Remélem, bíztok bennem... És meg kell mondanom, rendesen izgultam :)


Szóval felírtam a 18 nevet egy-egy kis darab papírra, és megkértem Rékát, hogy húzzon egyet. Kicsit féltem, hogy valaki óvást nyújt be, ha csipkerózsika lesz a nyertes, mivel Csipkerózsikát nézett, de felesleges volt az aggodalmam, mert

GABY ERIKÁT 


húzta ki. Nem mondom, hogy drukkoltam valakinek, vagy lett volna olyan, akinek nem örömmel küldöm el a kis csomagomat, de az ő blogját is olvasom, és néha egészen lenyűgöznek, amik kikerülnek a keze alól! Érdemes benézni hozzá!

Köszönöm mindenkinek, aki játszott velem, és senki ne keseredjen el, még a tesómmal lehet ma nyerni, remélem délben vagy legkésőbb este azt is ki tudom sorsolni, ráadásul a kettő helyett három nyertest húzunk. Legalább minden gyereknek jut egy név :)

Az én kedves nyertesemet pedig megkérném, hogy írjon nekem e-mailt az elérhetőségével a kikocska és freemail címre! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Betegség és allergia

Misinek elfogyott a tejmentes tápszere. Többnyire teát kapott helyette, de egyik nap Gergő megpróbálta a feles tejet kakaónak, de nem ízlett neki, 2-3 kortyot ivott csak. Másnapra csupa pötty lett a pocakja, és ekcémásodni kezdett a bőre.
Tegnap megint nem voltam észnél, és megint feles tejet kapott, most benyomta majdnem a másfél decit. És 10 felé mikor körbejártam az ágyikókat, gyanúsan forró volt. Lázmérőt bedugtam a nyakába, 38-ig ment föl. Szuper, mondom, akkor mindenki itthon marad, mert a nagyok is betegecskék, kivált Nándi, Réka ment volna meg Misi oviba, ők csak kicsit taknyosak, de az szerintem télen élettani... Előre készültem, milyen jó lesz Nándival kettesben egy nap, jót fog tenni neki, na, mindegy.
Reggelre Misinek kutya baja. Ami jó, de mi a fene van??? És akkor eszembe jutottak a tavaly téli történetek, hogy basszus a tejtől lázasodott be már megint!

Úgyhogy mostantól sokkal jobban figyelek, ki mit ad a gyereknek. Érdekes, hogy ha tejjel, tejszínnel főzök, azzal nincs különösebb baja, a tejtermékekkel sincs, de ha direktbe tej bemegy, az gáz.

Dokihoz nem megyünk, itthon lábadozik a gyereksereg. Kikértem őket oviból az egész hétre, pénteken bemegyünk majd igazolásért, azt jóvan. Jöjjenek rendbe karácsonyra, végre találkozunk az egyenlőre legkisebb unokatesóval :) . Nem láttuk, mióta a kórházból kijöttek, mindig volt valami betegség, ha tudtunk volna menni.
Ja, és Misi kétszer volt ebben a hónapban bölcsiben, de egész hónapot -8 alkalom- kellett fizetni, le is járhatná, de ha a tesók itthon vannak, nem akarom beadni, csak azért, mert ki van fizetve... Így megkértem a tulajt, hogy mi lenne, ha jövő szerdán délelőtt elmenne mind a három kölyök hozzájuk, és ebéd után elhoznám őket. Nagyon vágynak vissza a Pinokkióba - mikor Misivel terhes voltam, akkor jártak oda -, így legalább nekünk is lesz egy jó kis délelőttünk apával, mert ő már szabin lesz, meg nekik is lesz egy nagy közös élményük. Tulaj jó fej volt, és belement. Már nagyon várják. Mi is :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Harapós Nándi

Nándi nekem mindig nehéz eset. Annyira máshogy gondolkozik, mint én, hogy egyszerűen komoly nehézséget okoz, hogy értsem, mit miért csinál. Van, hogy rájövök, van, hogy nem. Az utóbbi napokban arra is ráébredtem, hogy a legnagyobb problémát a megnemértésben az jelenti, hogy nem beszél. Mármint beszél, csak nem mindenről. Nem mondja meg, mi motiválja, hogy mire kíváncsi, mit akar, mi foglalkoztatja. Kitalálja, és végrehajtja, megtudja, kipróbálja. Ha akadályozzuk ebben, teljesen ki tud borulni, és akár hiszti is lehet belőle.
Például szombaton esett a hó. Kinéztem, és mondtam, hogy csupa porcukor az autó. Nándi 1-2 perc múlva kirontott, szó nélkül, addig rángatta a kilincset, míg ki nem jutott az udvarra, majd csalódottan visszajött. "Ez nem porcukor! Ez hó!"
Ugyanez Rékánál úgy zajlik le, hogy megkérdezi, hogy "porcukoooor?" Mi pedig közöljük, hogy nem igazán, csak úgy néz ki.

Nem mondja meg, mit akar, hanem üt, ordít, lök, harap. Állandóan azt hajtogatom neki mostanában, hogy van szád! Használd! Mondd el, mit szeretnél! De általában, ha átgondolja, akkor már inkább hagyja. Vagy annyira nem akar beszélni?
De egyébként meg beszél, meg csacsog, meg magyaráz. Öcsém mondta rá, hogy olyan, mint R2D2 a Star Warsból :) Csak valahogy nem tudja/akarja megfogalmazni ezeket. Nehéz.

Gyakran mondja, hogy rossz a kedve, alig autózik, sokat nyumizik, gyűröget, rendszeresen közli, hogy megöli magát, vagy minket, és mostanában egyensúlyban van a szeretlek és az utállak. Azért a szeretlek sokkal több szokott lenni. Csak tudnám kinyomozni, hogy mi a baja!

Most kértem az oviban, hogy foglalkozzanak majd Nándival a pszichológusok, mert nagyon harapós lett megint, megint harapja magát is, és sokkal agresszívabb, mint szokott. Szeretnék beszélni az óvónőkkel, de nincs kiírva még mindig fogadóóra. Pár mondatot tudunk beszélni, de gyakran van ellentmondás, nem tudok a számomra lényeges dolgokra rákérdezni. Meg hát van, hogy a gyerekek is ott állnak...

Nem tudom mire vélni, nem látom igazán okát, bár lehet, az ottalvástól van? Egy újabb féltékenységi hullám? Én még az iPhone-os játékokra is gyanakszom...
És nem is értem. Pl. ma (meg úgy az utóbbi időben) próbáltam tényleg szeretettel megoldani a konfliktusokat, és nem segített, egyre rosszabb lett. Aztán mikor sokadszorra ütötte meg Rékát vigyorogva engem nézve közben, rávertem hármat a fenekére. Tök jó gyerek lett tőle. Kellenek a korlátok? Több? Következetesebb? Kevesebb? Jó lenne tudni.

Nándiból semmit nem lehet kihúzni. Nem tudnám azt mondani, hogy valamelyik gyerekemet jobban szeretem, de ha megkérdezné valaki, melyikért aggódok legjobban, hát Nándiért. Mindig. Mert kiszámíthatatlan, mit fog tenni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi és a modern technika

Mert Misi beszéde annyira fejlődik, hogy már gyerekszája is van!
Van egy internetes oldal, amiről már írtam is, és ami fél órára is leköti Misit. Az uptoten.com . Ezen belül Boowa és Kwala.  És általában, azt mondom neki, ha nem akarom bekapcsolni, hogy nincs internet (T-home-os kábelnetünk révén ez gyakran igaz is, innen jön az ötlet) Még nem tudja ellenőrizni, és megússzuk a hisztit is. 

Szóval, mondtam Misinek, hogy nem lehet sajnos nézni a Boowát, mert nincs internet. Elszomorodott, majd megfogta a kezem, és elkezdett húzni a gyerekszobába:
- Keresem internet! 

Tegnap sétálni voltunk, és Nándi nadrágja nagyon vizes lett, a beígért repülőtér-látogatást le kellett fújni, visszafordulni. A legkisebb ezt nem igazán tolerálta, így a nyakamba vettem, legalább haladtunk. Közben ő hangos volt, én pedig próbáltam csábító dolgokat ajánlgatni otthonra. Édességet, teát, mandarint, vonatozást, Boowát. Misi egy pillanatra elhallgatott, gondolkozott, majd szomorúan közölte:
- Nincs internet! Nincs! 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Böjte Csaba levele a válságról

Biztosan sokan hallottatok már a Dévai Szent Ferenc alapítványról és Böjte Csabáról. Ez a levél ma jutott el hozzám, bár tavaly karácsonykor jelent meg, és engem megérintett így karácsony előtt. Még ha nem is vagy hívő, érdemes elolvasni. Itt megteheted.
Mert nem kell a szuper vacsora, a szuper ajándék a szép karácsonyhoz, semmi, semmi, csak hogy igazi család legyünk. Hogy a 100 Folk Celsiust idézzem: "Az év többi napján is együtt lakunk, de ilyenkor igazi család vagyunk"

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Készülünk a karácsonyra

Idén valahogy elmaradt a lakás feldíszítése advent első vasárnapján. Aztán egyszer csak elkezdtünk mindenfélét csinálni, és kiderült, hogy idén Réka partner lett. Van kedve csinálni, rajzolni, festeni, vágni, ragasztani, díszíteni. És most igyekszünk minden nap valamivel szebbé tenni a lakást. Nem sikerül minden nap csinálni valamit, van, hogy sütünk, van, hogy csak zenét hallgatunk, de valahogy jut valami kis készület minden napra. Ágyazunk jósággal a szívünkben a kis Jézusnak, rajzoljuk, tesszük a jóságokat az adventi naptárba, az oviban a legjobbak szalmát tesznek a jászolba minden nap, hogy kényelmesen fekhessen majd a Jézuska-baba.
És díszítjük a lakást. Nem állná meg a helyét egy otthon magazinban, elég rendhagyó, de nekem nagyon szép, és nagyon jó ránézni. Annyira, hogy még itt a blogon is megosztom, pedig nem szoktam a béna kis kreatívkodásaimat megörökíteni. Szóval ilyeneket csináltunk:

a felső fenyő Rékáé, a jobb oldali Nándié, mindketten ők festették, vágták, Nándinak tartottam a papírt, az igaz, Misiét kicsit közösen csináltuk :) 
A Mikulások közül a jobb oldali Rékáé, szóbeli segítség volt azért, Nándinak sokat segítettem, őt ez nem kötötte le nagyon. A lába azóta veszett el :). Az, hogy kivágtak az Auchan újságból képeket, és beragasztották a zsákba, nem szerepelt az eredeti elképzelésemben :) (egyébként a baloldali képkeret is Réka és Nándi műve, két éve csinálták karácsonykor, ikeás fakeretet ragasztóztunk be, és szórtunk rá gyöngyöt)

Ezeket tegnap csináltuk, még nem ragasztottam fel őket. Angyalok :) Akárcsak a készítőik :) Sorban Nándi, Misi és Réka. Nagyon élvezték!

A tarkák Réka művei, bal oldalon a kék harang, a piros malac és a kék magyal-levél Nándi alkotása, bár az utóbbi kettőhöz kell némi fantázia. Ezt egyébként Réka meglepően élvezte. Csaknem másfél órát ült egyhelyben, és gyártotta az ablakmatricákat. Nagyon büszke voltam rá, mert ennyi időre általában nem leköthető ilyen alkotós dolgokkal. És hát nagyon eredetien színez :)

A cd-hópihéket én készítettem elő, és Réka csinálta, szépen csillognak, ez nem látszik a fotón, mert béna vagyok. A zsenília drótokat, aminek van formája, én csináltam, ők csak tekergették, ceruzára pl, azt jégcsapnak hívjuk. Meg csak úgy is tekergették, és felakasztottuk. Van közötte ülő ember, karika, görbe bot, ajándék apának :) 

Hát, ezt most én csináltam, de remélem Rékának is lesz majd kedve leülni hozzá. Nagyon tetszenek ezek a tészta díszek...
Ez pedig az alakuló Betlehemünk, még hiányos, de még van idő karácsonyig :) Igaz, a disznó kicsit szürreális 2010 évvel ezelőtt egy zsidó háztartásban, de most itt van... Lehet, hogy Máriát és a pásztort újra kellene csinálnom, már 3 éve megvannak, és akkor még nem volt arcszínű matricafestékem.

Szóval így várjuk a karácsonyt. Nagyon!





  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vallomás

Az én nem beszélő 20 és fél hónapos kis kerekfejű gombócka Misim este, altatás közben azt mondta nekem, hogy "én is szeretlek".
Igaz, hogy ez kb úgy hangzott, hogy éiszszeeek! De tévedhetetlenül vallomás volt.

És ez volt a 300. bejegyzésem ezen a blogon :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ölik egymást

Igyekszem vallás témában nem nagyon osztani az észt, mert benne van a Bibliában, hogy mindenki azt csinálja, ami a dolga, azért is elismerés jár, akinek nincs ideje, ne bölcselkedjék. És nekem nincs időm.
De azért kikívánkozik belőlem megint az, hogy milyen sokat tanulok én a gyerekeimtől, olyan sokat értek meg általuk az egész kereszténységről, megláttatják a betű mögött a lényeget.


Olyan jó tud lenni, mikor jó tesók! Szinte simogat az, és könnyekig képes vagyok meghatódni rajta, mikor megosztják egymással az édességüket, játékukat, még akkor is, ha jelentőségteljesen rámnéznek, hogy látod, milyen jó vagyok?, és várják a dicséretet. Mikor meg tudnak oldani egy konfliktust, mikor segítenek egymásnak, mikor együtt játszanak, kacagnak, szaladgálnak, mikor tudnak cserélni, tudnak egymás mellett békében létezni. És nagyon szeretném olyankor valami különlegessel megjutalmazni őket, még ha szóvá tenni nem is mindig merem, mert tapasztalat, hogy olyankor borul a dolog. 


De ezek a büdös kölkök ölik egymást. Bántják egymást, megütik, megmarják, nem figyelnek egymásra. Nem baj, ha nekem sem jó, de a másiknak legyen már rossz. Inkább nem akarok játszótérre menni, csak a másik sírjon, hogy ő akar. Hátha megúszom, nem veszik észre, de azért csak belerúgok egyet. Ha lebukok, és büntit kapok, hát még annak is a másik az oka. Ami a másiknak kell, oda nem adnám két percre, még akkor sem, ha előtte sem játszottam vele, és utána sem nézek rá hónapokig. Nekem több jutott, a tied rondább, te nem vagy olyan ügyes, én jobb vagyok, szebb vagyok,  ő rossz volt az oviban, nekem nem tetszik a tied, nekem nem kell aludni, a tied elszakadt, buta vagy, béna vagy, hülye vagy....
És én ott állok felettük, és csak mondom, hogy gyerekek, ne bántsátok egymást! Csak ne bántsátok! Nem kell szeretni egymást, menjetek külön, egyik itt, másik ott, csak ne bántsátok egymást! Kerüld el, hallgass el, legyél okosabb, csak ne bántsátok egymást!
És fáj, és fáj, és fáj.


És erről nagyon eszembe jut, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és a Jóisten, ahogy néz le ránk, és mondja, hogy ne bántsd, csak ne bántsd!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyors közérdekű

Engem is megfertőzött a bonbonkészítés. Vagyis ez már két éves történet, de két éve még nem lehetett szilikonformát kapni itthon. Most már lehet, és normális áron. Nekem ma hozták házhoz, már teszteltem is, szóval bátran ajánlom. Ha valaki szintén kedvet kap a házi csokigyártáshoz, nyugodtan rendeljen itt formát, mert feleannyiba kerül, mint máshol. Postával annyi, mint máshol csak a forma.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mikulás és ami még eszembe jutott közben

Volt nálunk is Mikulás, és nagyon örülök, hogy idén is csak jelképes mennyiségű édességet tett a cipőkbe, kesudiót, mandulát, pisztáciát egy-egy csokimikit meg kártyákat kaptak. Viszont hétfőn volt az ovis Mikulás is, aki ugyan hozott ceruzát, radírt, de mégis az édességen volt a hangsúly. Altatni délben nem lehetett őket, Misi is beérte fél órával, és olyan szinten pörögtek fel a cukortól, hogy este hatra teljesen kikészültem. És persze ők is. Le is lettek fektetve, háromnegyed hétkor már aludtak mind, és én végre be tudtam fejezni a négy napja begyúrt mézeskalács megsütését. És így is egy ételtartódoboznyi csokitörmeléket szedtem össze mindenhonnan... De legalább túl vagyunk ezen az édességdömpingen is. Én annak a híve vagyok, hogy kapjon a gyerek minden nap, mert mikor, ha nem gyerekkorában, de ez igazán túlzás.

A tegnap délután azzal telt, hogy megpróbálták lenyomni egymást, erővel, lelki terrorral, hangerővel, kinek mi volt a leghatásosabb, mindegyik kizárólag magának akarta anyát, ez bárkinek könnyedén megoldható három gyerekkel. Gondolom kijött a feszkó is, hogy végre nem számít, hogy mit szól a Mikulás a viselkedésükhöz. Nem mintha különösebben lehetett volna hatni rájuk ezzel, de azért hallották sokat. Kivált előző este. Mert nagyon programdús hétvégénk volt, szerintem mindannyiunknak jó volt nagyon. Voltunk szombaton vendégségben névnapon, bábszínházban, vasárnap szinte egész nap születésnapon, kipróbáltuk, milyen, ha Misi nem alszik egész nap. Hát, mit mondjak... Misi nagyon jól bírta. Amikor viszont beszálltunk a kocsiba, kb. 2 perc alatt rongybabává aludta magát, és ez az állapota tartott is egészen reggel fél 5-ig. Ahogy hoztam fel, megállapítottam, hogy egész incifinci kora óta nem aludt ennyire magatehetetlenül. Pedig gyakran van, hogy viszem egyik helyről a másikra.
És a programdús hétvége úgy jön ide, hogy korán akartam őket lefektetni, ez lehetséges is lett volna, mert elfáradtak, és alhattak volna már hétkor, és tudtam, hogy korán is kelnek majd. De a Mikulásvárás miatt nem tudtak elaludni, és sűrűn hangoztattam, hogy pedig az ébren levő gyerekeknek nem tud a cipőbe tenni semmit. Így aztán végül elájultak.
Réka valamikor éjjel fel is ébredt, átrendezte a cipők tartalmát, és mindenkinek kiosztotta a cipőjét az ágy támlájára. Én ezzel hajnalban szembesültem, mikor Misi kéredzkedett át hozzánk. Már a kiosztással, mert az átrendezéssel csak akkor, mikor Réka közölte, hogy a Misiében nem volt kesudió, és kártya sem. Felmérte, hogy Misi még elég kicsi ahhoz, hogy tiltakozzon, Nándinak komolyabb hiányérzete lett volna, abba a konfliktusba azért nem ment bele. És azt is vágta, hogy én sem szólhatok bele, hiszen ők keltek előbb, én nem láttam, miben milyen ajándék van.
Okos, büszke vagyok rá, de azért jobb, ha nem ilyenben fifikás. Mondjuk pont hétvégén volt egy jó élményem is. Itt, mögöttünk a szántóföldön van egy nagy belvíz. Igazán nagy. Azt várjuk, hogy befagyjon alaposan, és akkor majd megyünk csúszkálni. Vasárnap Réka Dórival, aki 10 éves lesz, és nagyon hasonló természetűek, elmentek oda, Dóri ráment, Réka pedig nem. Aztán Dóri be is szakadt, de ez egy másik történet. És akkor is nagyon büszke voltam rá, hogy bár már nagyon régóta szeretett volna csúszkálni, eszébe jutott, hogy én azt mondtam, hogy még nem szabad rámenni. És aztán ő is nagyon örült neki, hogy a nagylánynál okosabb volt :)
(És nem hiszek a horoszkópban, de múltkor kiderítettük, hogy Dóri és Réka is vízöntők oroszlán aszcendenssel, mindkettejük anyukája skorpió, és az apukájuk halak jegyű, szóval ez alapján sem véletlen, hogy annyira jól megértik egymást a korkülönbség ellenére, és hogy olyan hasonlóak a konfliktusaink)

Najó, csapongtam mára eleget. A többit majd máskor.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nyakig a dackorszakban

Misinek folyik az orra, mondtam neki, menjen el, hozzon egy zsepit. Nagy lelkesen el is kocogott, majd megállt a zsepi előtt, egy pillanatig elmélázott, majd közölte vigyorogva, hogy NEM.
És visszaügetett.

Úgy hiányzott már ez!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Beszél vagy nem? Nem is tudom...

Misi elég furán, de elkezdett beszélni. Vagy nem. Főleg még mindig künkül beszél, halandzsázik, illetve használja azt a különleges nyelvet, amiről írtam ugyan, de annyira rosszul, hogy megtartottam piszkozatnak :) Mostanában amúgy sem úgy írok, ahogy szeretnék, de ez még azt a mércét sem ütötte meg...

Szóval Misi ugyanúgy, mint annak idején Nándi, beszél egy saját nyelvet. Nándinak néhány szavára emlékszem még, pl. a labda tangyinga volt, a babakocsi bambambimbi, a cumi nyumi, mondjuk ez az utóbbi érthető. Mikor rájött, hogy mi nem tanuljuk meg az ő nyelvét, kb ennyi idősen, mint Misi, átváltott a rendes beszédre, és kb 1-2 hónap alatt tökéletesen beszélt összetett mondatokban. Persze az összes beszédhibájával, és felette érthetetlenül, de azért mi értettük. És természetesen az ő speciálisan különleges szókincsével, amit azóta sem hagyott el, és amiről már írtam többször is. Én gyakran úgy érzem, hogy minden szavát fel kellene venni, meg kellene örökíteni, mert szinte minden mondatában van valami különleges. Pl. tegnap odaadta a tányérját, hogy abból szeretne enni. Úgy kérte, hogy mosogassam el, hogy "Anya! Vizezd meg és szárítsd meg, mert nagyon koszos!"

Nos, Misinek is megvannak ezek a szavai, amik gyakran ritmusukban és hangsúlyukban hasonlítanak a magyar megfelelőjükhöz, mégis mások. Pl. éjette azt is jelenti, hogy megettem, és nagyon hasonlít erre az a szava is, ami azt jelenti, hogy még egyszer. Van valami különleges szava a kéremre, vagyis inkább arra, hogy abból adjál most rögtön, mert ezt leginkább ehető dolgokra szokta használni, ez az  ajakk, esetleg ajakka. A cumi a memmem, a vonat a kákákká, villamos káká, madár, tyúk szintén. Autó bümmbö, kutya a báábbá, apa akka, repülő ákkm. Meg egy csomó ilyen még.

Aztán néha meg meglep ilyenekkel, hogy dühében közli, hogy "én is akarom azt!". Illetve "azt is". Mondja, hogy ottazt, azt, kakaókácska(!) , kuki, kukku(cs), kmmba (gomba), ha átlépek rajta hiszti közben, anya helyett anyukám, és még néhány mindenki számára felismerhető szó. A nem, az gyönyörűen megy. Dühében, felfűtött boldogságában egész normális szavakat, kifejezéseket, akár mondatokat mond, amiktől elképedek teljesen, és el is felejtem, mert soha többet nem mondja. Egyszer hallottam tőle szép tisztán, hogy tessék, 2-3szor hogy köszönöm, de főleg néz kukán, esetleg vigyorog, ha mondom helyette. Rá tud Nándira is üvölteni, hogy Nánni, ha mérges, de ha mondom, hogy szóljon neki, akkor csak hívogatóan nyitogatja a tenyerét, esetleg még hozzáteszi, hogy Ékka.
Azért leginkább az elképedésének tud hangot adni. Gyönyörűen mondja a megfelelő hangerővel, hangszínnel és hangsúlyozással, hogy hűűűű!, vááoooo, ááááá, óóóó :D ezen mindig röhögnöm kell :) Meg amikor valamelyik tesó megüti magát, és eljátssza, hogy ugyanaz történt vele, és jön, sziszegve, meg mutogatva a "fájós" testrészét, hogy áu, jaj, áuuu :D Ezekről felvétel kéne...

Szóval nem is tudom, hogy mire véljem. Nem baj. Neki az Activity-ben, majd az elmondós feladatokkal lesz baja, és azon drukkol, hogy mutogatnia kelljen. Mert abban profi.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Telik az idő...

Tegnap megszületett a mamanetes fórumon, ahol azokkal írogatunk egymásnak, akikkel Misit szültük együtt az első kistesó. Leonak szívből gratulálok itt is, bár azt hiszem, mással van elfoglalva :)

Nekem pedig elég fura. Mert eddig, ha fórumon, ahova én írogattam, gyerek született, én is mindig babát vártam. Vagy éppen újszülöttem volt. Szóval valahol fura, de azért az eszemmel tudom, hogy dejó, hogy nem kell mindent újra kezdeni. Fáradt vagyok még mindig. :) Különös élmény úgy dackorszakot átélni, hogy nincs se pocak, se újszülött. Jobb. Határozottan. Bár elképzelhetetlen, mikor a földre veri magát a legkisebb királyfink, hogy lehet ennél rosszabb, de aztán eszembe jut, hogy lehet. :)

Misi pedig mindjárt két éves. Elképesztő.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Iskolaérettség

Tegnap az iskolába menők szüleinek volt szülői értekezlet. Nem voltunk túl sokan, de elég érdekes volt. Voltak a tanító nénik, akiknél már voltam a nyílt napon, újat onnan nem hallottam.

Tartottak viszont egy kis prezentációt a csoportok pszichológusai az iskolaérettségről, ami nagyon jó volt. Megerősített abban, hogy nem követek el hibát, ha Réka iskolába megy szeptembertől, olyanokat mondtak, amiket én is gondoltam, csak nem voltam benne biztos, hogy igazam van.
Kimondták például, hogy az iskolaérettséget ahhoz az pedagógushoz is viszonyítani kell, akihez a gyerek kerül. Ha egy jó tanító nénihez kerül a gyerek, akkor nem baj a kis fegyelmezetlenség, hogy csapong a gyerek, mert odafigyeléssel, szeretettel szépen tudni fog haladni, fejlődni, hogyha amúgy pszichológiailag iskolaérett. De ha egy okatógyárba kerül be a csemete, akkor bizony lehet, hogy érdemes még egy évig hagyni játszani az oviban.
Személy szerint is biztosított róla a pszichológusnéni, hogy ha Eszti néni azt mondja Rékára, hogy mehet iskolába, akkor mehet, kivált, ha ezekhez a tanítónénikhez megy.
Elmondta, hogy továbbfordult a világ, a mai 6 éveseknek nem olyan érdekes az iskola, mint közösség, nem olyan érdekes a másik gyerek, a különbözőség, mert sokkal többet látnak. Ez az egyik oka annak, hogy nehezebben boldogulnak, nehezebb lekötni őket, és persze sokkal nagyobbak a terheik is, amit részben az iskola, részben a szülők tesznek rájuk a különórákkal, foglalkozásokkal, elvárásokkal. Ezekkel persze nincs baj, ha jó a pedagógus a különórán, de... Szóval túlterheltek a gyerekek, és nem olyan érdekes az iskola nekik.
Beszélt arról, hogy nyilván nem a gyerek dönt, azért kérdezzük meg. És ha vágyik az iskolába, és iskolaérettnek is mondják, kivált, ha az iskola, a tanító néni is jó, ne tartsuk vissza, csak azért, mert kételyeink vannak, meg mert mostanában sokan visszatartják, hogy ne ő legyen a legfiatalabb az osztályban. És ha nagyon nem akar menni, akkor sem kell erőltetni.  Mert ezekben az első években alapozódik meg nagyon sok minden.
Mutatott érdekes feladatokat, amiket a gyerekekkel csinálnak iskolaérettséget vizsgálva. Réka mindkét feladata példa volt a prezentációban :) Meg is kaptam, itt van:



Az elsőn az volt a feladat, hogy a négyzetet körbe kellett írni az alakzatokkal. Tartani kellett a sorrendet, még azt nézik, hogy záródjanak a körök,  hogy ne lógjon be  a négyszögbe a minta, és ne rajzoljanak bele a sormintába. Réka volt az, akinek összementek ugye a formák, és kegyetlenül megdolgozott, mire körbeért, de megcsinálta, és egy plusz kör hibával tartotta a sorrendet :) Nem ismertem meg, hogy az övé a rajz, amikor feltették (név nélkül ugye), jól meglepődtem rajta, mikor odaadták, nem néztem volna ki ezt a kitartást belőle... Nagyon nagyot változott az utóbbi időben. Volt egy ovistárs, akinek ugyan volt valami gond, nem záródtak jól a körök, vagy belerajzolt a formákba, de észrevette, hogy hibázott a sormintában, és áthúzva a rosszat, folytatta. És hogy ez sokkal pozitívabb dolog, mint az egyéb kisebb hibák.

A rajza azért volt minta, merthogy igaz, hogy nem olyan szép rajz, úgy fogalmaztak, hogy nem olyan jól sikerült, de a kidolgozottsága tökéletesen megfelel. És igaziból ez a lényeg. Mutattak szebb rajzot, ami felveti, hogy a gyerek még nem alkalmas az iskolára, mert amikor az a feladat, hogy egy embert rajzoljon, akkor nem kell tájat meg egyebeket hozzá rajzolni. Mert jelzi ugyan, hogy nagy a fantáziája a gyereknek, ami nagyon jó, de az iskolában feladatokat kell teljesíteni, és gond lehet az is, ha mást csinál a gyerek, hiába jól, neki talán jobb, ha marad még játszani egy kicsit. Mutattak képeket a kéztartásokról, beszéltek arról, hogy nem baj, ha nem jól fogja a ceruzát, soroltak kérdéseket, hogy mik azok, amikre lehetőleg igennel jó válaszolni, ha iskolába akarjuk küldeni a gyereket. És Rékára vonatkozólag egy nemet kellett csak mondanom.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy Réka bizony iskolába megy, bizony abba az iskolába, amiről múltkor írtam. Örülök, hogy elmentem, sokat segített...

----------------------------

Update:
Meséltem ezt a rajzolós-sormintásat, Réka is ott volt. És mondta, hogy bizony ő is tévesztett egyet, de nem szólt :) Szóval észrevette ugyan a hibáját, de sumákolt :D

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Várjuk a karácsonyt

Mi is. Csináltunk adventi koszorúkat, a "fő" koszorú az kis szimpla, én csináltam, Réka és Nándi is csináltak maguknak, az esti imánál gyújtjuk meg a rendhagyó számú gyertyákat. Nándién konkrétan ma este nem is volt gyertya. Eredetileg 3 volt. Réka kettőjéből ma este egy volt jelen... De azért szépek és eredetiek, és a kezük munkáját dicséri. Meg is állapítottam még Nándi koszorújánál, hogy benne azért van egy komoly igény a szimmetria és rendszer iránt, Réka a mennyiségre megy :)

Réka koszorúja. Nándiéról nem tettem a picasára képet, így most azt nem, majd pótolom. De így maradok, ha most ezt nem írom meg...

Ez pedig az idei adventi naptárunk. Egyszerű kis zsákocskák kis filc formával, ami rájuk van ragasztva. Reggel még egész kis csinosnak találtam, aztán láttam, hogy ugyanezt hogy oldották meg Heniék, együtt varrtuk a zsákokat egyébként. És már annyira nem tetszik. :) Azért a gyerekek nagyon boldogok tőle. A mesét háromszor kellett elmesélni, és boldogan kiszínezték teljesen a kis madarat, ami kifestőn volt hozzá. A lapok egyébként nem fértek bele a zsákba, így azt találtam ki, hogy egy kis darab papírra egy "nyomot" rajzolok, hogy hol találják a mesét. És akkor megkeresik :) Ezt is nagyon élvezik. 
Nándi volt fura. Lerajzoltuk a jóságot, kicseréltük a finomságra, megkeresték a mesét. 3 kis csokiautó volt benne, és három szem kicsi cukorka. Nándi odaadta az ő részét is Misinek, majd mondta, hogy akkor egy másik zsákot, ő ezt nem kéri. Az AUTÓCSOKIT nem kéri. Nem is tudom, az autót szereti-e jobban, vagy a csokit. Kb. 20 mp. alatt zokogással egybekötött őrjöngés lett, amit nem tudtam hisztinek felfogni, és sikerült is rájönni néhány - nagyon hosszú - perc alatt arra, hogy ő a csillagot kérné. Ami a zsákocskára van ragasztva. Azt hitte, hogy az ehető. De megnyalogathatta, megharaphatta, és akkor már boldogan beette a csokit meg a cukrot. 
Remélem, lélekben is tudunk készülni majd... Advent első hete lassan el is telik, már a felénél vagyunk, és még nem jutottam sokkal előbbre.

A karácsonyon agyalok még mindig, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Úgy néz ki, Gergő kiveheti az összes szabiját, és csaknem két hetet lesz itthon, ez nagyon jó. De hogy hogyan fogjuk megoldani a családlátogatásokat, az még rejtély. Jelenleg a két hét is kevésnek tűnik ahhoz, hogy ne hullafáradtság legyen a vége. Meglátjuk majd. Aljas módon arra készülök, hogy azon a bizonyos héten, ami az ünnep előtt van, és még van ovi, akkor bizony mennek a gyerekek, és mi kettesben leszünk majd itthon. Egyszer már volt egy ilyen délelőttünk, még mielőtt Misi megszületett volna. Sem azelőtt - mióta szülők vagyunk - sem azután. 
Kicsit szomorú vagyok, hogy a karácsonyi készülődésünket nem blogolhatom, mivel az ajándékozandók olvasóim :) De kibírom. Tavaly is kibírtam. Én nagyon szeretem a meglepetést, úgyhogy nem rontom el másét sem. Inkább. Van, hogy kérdezek, de most még a gyerekeknek is jót találtam ki szerintem. Legalábbis remélem :) Az már látszik, hogy nem veszek meg mindent a héten, amit akarok, de legalább az alapanyagok nagy része megvan, van, amit csak el kell készíteni. Semmiség :)

Volt egy mászkálós szabadnapom kedden, hát, az valami varázslatos volt, úgy 7 évvel ezelőtt utáltam volna egy ilyen napot, reggeltől estig mászkálni, boltból ki, be, eltévedni, időre menni, kinyit, bezár, aluljáró... Most meg olyan élmény volt :) Hát, igen, nézőpont kérdése. Értékeltem, hogy azt, hogy megnézzem-e még ebben vagy abban a boltban az akármit, azt nem az alapján döntöttem el, hogy milyen forgalmas az oda vezető út, van-e járda, elfér-e a babakocsi, mennyi a lépcső, mennyire fáradnak el a gyerekek... 
Találkoztam a barátnőmmel úgy, ahogy már 6 éve biztos nem, csak ketten, gyerek nélkül, házon kívül. Nem volt egy óra, maradtam volna még sokat, sokat, nagyon jól éreztem magam. :) Aztán randiztunk Gergővel is, együtt ebédeltünk... Szó, ami szó, reggel bementem a városba, és bizony nem mentem haza, csak a gyerekekért délután, és onnan. Úgy eltelt az a 7 és fél óra... És még kell menni. De nem bánom, bár most már csak célirányosan. De azért kellett ez a kis tinglitangli. 

Na, szóval így indul nekünk ez az advent, szeretnék menni rorátéra is, de nehéz rávenni magam a negyed6-os kelésre, meg a kitudjamilyenidőben autózásra. Pedig annak olyan hangulata van... Legalább hetente egyre el kéne menni. Volt idő, mikor mindig mentem... Remélem, lesz is még. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kép

Akartam írni a karácsonyvárásunkról, vagyis a gyakorlatias mindenféle mihogylegyenről, hátha jobban átlátom ha leírom, de asszem most (is) kevés vagyok hozzá.
Annak, aki még mindig adventi naptár ötletet keres, így az utolsó pillanatban, a Gyereketető aktuális posztját olvasva jutott eszembe most egy jó, amit meg fogok valósítani. Kis zsákokat varrtam idén, és a zsákból a finomságot úgy lehet megkapni, ha a helyére valami jóságot tesznek vissza. A jóságot leírjuk, lerajzoljuk papírdarabkára, és megtömjük vele a zsákot. Ez lesz az ajándék a Jézuska születésnapjára. Lehet, hogy a jóság karácsonyfát is kiteszem idén is, de ez most jobban tetszik...

Úgyhogy most csak kép. A Misiről, aki már ki tud mászni a járókából, így okafogyottá vált a rácsok használata, és Rékáról, aki mostanában tűri a fényképezést, és nagyon sokat segített ma nekem. Van is róla néhány jó kép :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Wass Albert: Tizenhárom almafa

Szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint Wass Albert méltatlanul lett kitűzve a szélsőjobb zászlójára. Legalábbis az általam olvasott művei alapján mindenképpen. Néhány hónapja parázs vitába keveredtem valakivel (neves ember :) ) az interneten, ami nem szokásom, mindenkinek megvan a maga véleménye, semmi közöm hozzá. De ő azt mondta, hogy nem olvasott tőle semmit, és nem is akar, mert szerinte úgysem olyant ír, amit ő szeretne olvasni, és annyi jó könyv van, nem fogja gyilkosok könyvét kézbe venni, ez legalább egy szelekció. Én akkor már egy ideje követtem ennek az illetőnek az életét, és annyira "európainak" gondoltam, hogy belementem a vitába, ami végülis nem vezetett eredményre, egyszerűen nem jött válasz egy idő után.


Mert Wass Albert egyátalán nem szélsőséges, egyátalán nem zsidógyűlölő, még a románokat sem utálja, sőt, csalódás a magyarok uralma. Legalábbis azokban a könyvekben, amit olvastam tőle, ez a munkásságának nagyjából a fele. Igen, tele van a legtöbb könyve fájdalommal és szomorúsággal, volt olyan, amit egyszerűen nem tudtam "befalni", ahogy én szoktam olvasni, hanem mindig meg kellett állnom néhány oldal után, mert annyi emésztenivaló volt benne. Én azt gondolom, hogy teljesen jogos a szomorúsága és az elkeseredettsége, hiszen elveszítette a hazáját, el kellett menekülnie. Én úgy vettem ki a könyveiből, hogy nem Trianon miatt van ez a fene nagy búság, hanem azért, mert ember embernek farkasa. Esetleg még az emigrációja miatt. (Véleményem szerint a vádakra - ami miatt mennie kellett - sem náci érzelmei, hanem a szocializmus, kommunizmus teljes elítélése miatt szolgált rá, de hát nem voltam ott...) 

Hogy mire alapozom ezt? 

Hát a Tizenhárom almafa c. könyvre. És az Elvásik a veres csillag címűre. Vagy a Kard és kaszára. Vagy az A funtineli boszorkányra.  De mivel azt gondolom, hogy ha valaki Wass Albertet akar olvasni, a Tizenhárom almafával kell kezdenie, és mert éppen most fejeztem be többedszer, ezt kezdem el méltatni. Mert ebben szerintem benne van a világnézete. 
Igazi reális népmese felnőtteknek. Vagy nem tudom, hogy fogalmaznám. Aki szereti a meséket, annak biztos tetszeni fog. Nagyon jók a képek, a nyelvezet nem erőltetett, minden pont a helyén van. Én személy szerint ott éreztem magam újra Erdélyben a hegyek között, és szinte vágytam rá, hogy ne legyen se mosogatógépem, se vezetékes vizem, villanyom, se pénzem, ruhám, semmim, csak az a hatalmas természetszeretet és ismeret, békés együttélés iránti vágy, a túlélésre való képesség, és az a furfang, ami a mesék szerint jellemzi a székely embert. 
Nagyon érzékeny vagyok arra a fajta fogalmazásmódra, amikor van egy jó mondata az írónak, és azt ha törik ha szakad bele kell írnia. Meg amikor tudja, hogy muszáj elmondania, de valahogy nem sikerül. Például tipikusan ilyenek a leíró részek: akarja az író, hogy lássuk, amit ő lát, de valahogy nem megy. pl: "Hosszú, göndör, festettszőke hajába beletépett az évszakban ilyenkor szokásos hideg, nedves szél. Szúrós, kék tekintetével az erdőt fürkészte, vajon mennyit fog késni a barátja." Aztán frankón hátradől, hogy na, dejó vagyok, 2 mondatba mennyi infót bele tudtam írni. A falnak megyek az ilyen jellegű mondatoktól. Mit mondatoktól, könyvektől! Inkább nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit lát az író. Én lássam, az a lényeg! Wass Albertnél látom. Azt hiszem, csak a könyv második felében derül ki, hogy negyvenen túl van már Tánczos Csuda Mózsi, és nem tudom, hogy barna-e a haja vagy őszül, hogy kék a szeme vagy barna, de bizony nem is érdekel, bár lehet, hogy valahol említi az író. Van bennem kép minden szereplőről, a tájról, anélkül, hogy a számba rágná, és ha ír valami konkrétat, hát nem omlik össze az egész, csak megjelenik egy új rész, a kékből lila lesz, a kerekből szögletes, az ötből tizenöt. Szinte észrevétlen. 

Az én mércém szerint ez a jó író ismérve. Hogy észrevétlen kerülök egy másik világba. 
Persze az sem mindegy, hogy miről ír, de Hellerrel szívesen megyek pl. a fogolytáborba is, vagy Merle-lel Maleville-be az atomháború után.  És hát hogyne mennék el Wass Alberttel Erdélybe, a hegyek közé! 

Na! Írjak már valami konkrétat a könyvről is. 
Nem tudom megfogalmazni egyszerűen, hogy miről szól a könyv anélkül, hogy lelőném a poénokat, el ne rontsam a végét. Mondjuk egy furfangos székely vadőrről, aki él, túlél a második világháború előtt és alatt Erdélyben, bízik a jövendőben és a jóakaratban. Én igen sokat nevettem rajta, és a végén bizony bőgtem is. És eközött a kettő között is sok érzelmet megmozgatott bennem. 
Aztán erre rá lehet húzni sokmindent, de nagyon egyszerűen tényleg ennyi. És ezt a könyvét (is) olvasva számomra irreális, hogy szélsőjobboldalinak tartják. Még direkt keresve sem találtam nyomát ennek... Persze, Gergő azt mondta, hogy Csurka is normális könyveket írt, aztán mi lett belőle. Nem tudom, nagy váltás lenne abból, hogy arról ír, hogy nem lehetne-e elfelejteni azt, hogy románok, magyarok, zsidók vagyunk, és csak azt látni, hogy emberek... 

Szóval én nagyon örülök, hogy annak idején a főiskolán a 20. századi világirodalom tantárgy Nobel-díjas kötelező olvasmányai mellé benyomta a szuper előadónk az Elvásik a veres csillagot, azzal az indokkal, hogy Magyarország is a világ része, meg hogy ugye az USA-ban is elismert író volt. Remélem, hogy adtam kedvet másnak is hozzá, és örülnék, ha pár hét-hónap múlva jönne majd komment ide, hogy "elolvastam", és "dejó, hogy ajánlottad" :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Rajzok

Többször panaszkodtam itt a blogon amiatt, hogy Réka nem szeret rajzolni, pl. itt, és ez ugye elmúlt.
Volt némi paranoiám is, amikor éppen olyanom volt, hogy nem tudtam tenni rá, hogy ki mit hisz arról, hogy ez engem aggaszt. Van, amikor meg akarok győzni mindenkit arról, hogy igazam van, és nem elég az, hogy tudom, hogy nálam a pont. Van, amikor nem érdekel, de amikor igen, akkor elég rossz nekem :)
Mindegy, akármennyire is foglalkoztatott az, hogy szerintem fontos, hogy a gyerek rajzoljon, még fontosabb volt, hogy ne vessem vissza a fejlődését, ne maradjon ki semmi, hogy ne vegyem el a kedvét, hogy megmaradjon a kreativitása, az egyéni látásmódja. És féltem mindig, hogy valahogy elrontom, hogy észreveszi, hogy ez fontos, és hogy én csak mondom, hogy szép, amit rajzol, és valójában többet várok tőle. És most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem rontottam el. Legalábbis az eredetiség és kreativitás megmaradt.

Az emberalakokon mondjuk meglehetősen látszik, hogy AnnaPetiGergőn nevelkedett a gyerek, főleg a fültől fülig érő szájon. Az ovi faliújságján azonban azonnal kitűnik Réka rajza. Az övé az egyetlen díszes liba a többi "unalmas" fehér között, ő volt az, aki Szent Mártont meghalva, a mennyországba vezető - díszes és különleges - úton rajzolta le, és ő az, aki kékre festi a körtét, rózsaszínre a fenyőfát, mert neki úgy tetszik.
Tegnap festettek. Sokat, vagy 30 lapot festettek tele, főleg Nándival.



 Eleinte csakúgy, aztán Nándi kérte, hogy rajzoljak neki elő valamit, és kifestette, persze ezt Rékának is ki kellett próbálni. Szóval az én földhözragadtságomat is orvosolni tudja, ez egy harang és egy körte:


Nándi is ügyes volt:


Szóval jól csináltam, igazam volt, hogy aggódtam, és jó vége lett. Megdicsérem magam. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első hó

Gondolom a gyerekes blogokon sok kép és poszt lesz mostanában ebben a témában, azt hiszem, minden gyerek örült ennek a kis előtéli áldásnak. A mieink is. Nagyon.
Valamikor a hét elején meghallották, hogy mondtam Gergőnek, hogy a novemberi nagy szél után mindig meg szokott jönni az első hó, ez az én népi meteorológiai megfigyelésem :) És azóta kérdezgetik, hogy hányat kell aludni a  hóig.

És lett ma reggelre. Úgyhogy a fél 8, engem pizsamában, Gergőt még ágyban, de a gyerekeket már a hóban találta. Hógolyóztak, lapátoltak, Réka gyártotta a hóangyalokat, lett hóember egy csomó, le is lettek rombolva. Kicsit aljas volt ez a nagyon vizes hó a hideggel, nem bírtak sokat kint, egy óra alatt átáztak az orkán kesztyűk is, a vízhatlan overálok is, elég is lett nekik, először Misinek, majd sorban a többinek, aztán az olvadó napsütésbe már nem is kívánkoztak napközben.

Misi idén szaladgálhatott először a hóban. Tavaly is szánkóztunk, meg beleültettem nyakig a hóba, de azért más volt, meg hát régen is volt.  Figyelte, mit kell csinálni ezze a fura fehér, hideg izével, és bőszen utánozta a nagyokat. Aranyos volt nagyon :)

Tapogatta a hóembert, mert mi is.

Jól csináltam?

Nándi igazi okos bátyus lett a kis féltékeny dühgombócból. Egész nyáron húzogatta a szánkót a füvön, most végre újra élesben is játszhatott vele. És azonnal megengedte, hogy Misi felüljön! Ez igen nagy szó!

A kicsi hóembereket megörökíteni sem sikerült, olyan gyorsan rombolták le őket. A naggyal viszont keményen meg kellett küzdeniük. Egy hosszabb videó is készült róla. Próbálták nekifutásból fellökni, aztán nekimentek a kis ásóval, rámásztak... Ez éppen a rámászós fázis, mikor már csak a lába állt. Ezzel nem is bírtak, megmaradt.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szabadnap

Ma volt az első "igazi" szabadnapom. Én döntöttem el, mit csinálok, mikor és hogyan. Egészen különleges volt. Akinek rendszeresen jár ilyen kimenő, el sem tudja képzelni, mennyire :) És hatékony voltam, belefért takarítás, pihenés, vásárlás, internet...

Elkezdtem a karácsonyi vásárlást, és gyorsan be is kéne fejezni a jövő héten, mert utálom a tömeget. Már kezd letisztulni, hogy kinek mit, bár még nem teljes a lista. Szeretnék a jövő héten egyet bemenni csavarogni Pesten, az jó lenne nagyon. Elmennék pl. a piacra, megvenném a csokigolyót, amit szaloncukor helyett szoktunk használni. Úgy döntöttem, idén még nem fér bele, hogy én csináljam meg. Még ha a cukrokat meg is csinálnám, a csomagolás tuti elmaradna. Majd jövőre. Igaz, tavaly is ezt mondtam :) Keresnék szilikonos bonbonformát, elmennék egy hobbiboltba, papírboltba... Ilyen helyekre sosem jutok el úgy hogy csak nézegetek, gondolkozok, válogatok, mert olyan gyorsan menekülök ki a gyerekekkel, ahogy csak bírok, mielőtt mindent ki-le-szétpakol és összetör.  Remélem nem lesz beteg senki, és össze tudom majd hozni. 
Egyébként nagyon fura, most már több mint 3 éve lakunk Dunakeszin, de bármi kell, az jut eszembe, hogy Pesten hol találok. Most sem kaptam ánizst, és rögtön a Hunyadi téri Culinaris jutott eszembe. Remélem, még megvan. (Mikor elköltöztünk onnan, akkor derült ki, hogy Gergő főnöke a tulaj :) )  Itt még nem találtam egy rendes papírboltot sem, nincs háztartási bolt. Van viszont sajtkülönlegességek boltja, bor-bolt, csomó virágbolt... És persze kínai. Meg kacatos. Mondjuk most már nem is érdekes, úgyis Újpestre járunk be, ott kellene megtalálnom a helyeimet. 

Aztán 5 év óta először nem 5-én este kerültek beszerzésre a Mikulás ajándékai. Volt olyan év, hogy nem is volt csokimikulás a cipőben, mert nem lehetett már kapni, és virgácsot is többnyire a cirokseprűből tépkedtem :) Mert virgács az jár. El ne bízzák magukat. Gondolkoztam rajta, hogy magamnak is veszek, megérdemelném... Apukám csinált olyant, hogy szenet tett a saját cipőjébe :) Meg az öcsémébe is szokott :)
Idén minden gyerek cipőjében lesz egy pakli kártya - magyar, uno és autóskártya, és a szokásos sós magok, meg egy csokimiki. Az autóskártyánál egy pillanatig gondolkoztam el azon, hogy a gazdaságos vagy a luxusautósat vegyem-e meg, aztán észbekaptam, és azóta azon agyalok, hogy vajon ki veszi meg a gazdaságos autókról szóló kártyákat, melyik gyerek álmodozik egy Suzuki Ignisről teszem azt? Nándi meg Réka még ugye nem tudnak olvasni, de a kabriós csomagból tévedhetetlenül húzták ki a gyors, erős autókat, és azok voltak a kedvenceik. Tudnak valamit :) (Csak Nándi a minap benyomta a lambéria mögé a lapokat, sajnos ő az a fajta, aki utólag kap észbe. Annyira tetszett neki, hogy hullanak le, hogy eszébe sem jutott, hogy szedi ki majd őket.)

Holnap a gyerekeknek lesz szabadnapja. A héten alig tudtam őket kirobbantani az ágyból, mindig sírás volt, jellemző lenne egy negyed 7-es kelés :D A program adventi koszorú gyártás, izgalmas lesz 6 gyerekkel, jönnek a Bálinték is. Este pedig elvileg a naptárat csináljuk meg Henivel. Jó lenne kitalálni a formáját is. Találtam egy tökjót, és elveszítettem :( A belevalók mindenesetre már megvannak. 
És drukkolunk, hogy itt jó nagy hó essen, mert nagyon szeretnék a gyerekek. Ha már tél, legyen hó. A barkafűz a sarkon barkát vetett... Inkább hó essen, annak van az ideje.

_____________________________________________

Update: Ééééés nyertem! Misi 6kor kelt, a többiek fél 7-kor. Annyira utálom néha, hogy ilyen kiszámíthatók...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gondolatmentesen

Ahogy szoktam mostanában. Leülök, mert van időm, aztán nem megy, pedig menet közben csomómindent fogalmazok, hogy ezt is le kéne írni, meg azt is...
Főleg most azzal foglalkozok, hogy dejó, hogy a tesómmal már 20-an játszanak, szeretném, ha legalább 40-50 ember között kéne kisorsolni azt a két szépséget. Nagyon jó neki. És az is, hogy érkezett már néhány megrendelés is. Határozottan boldoggá tette. És ez engem is :)
Mondjuk azon meglepődtem, hogy mások jelentkeztek, mint akikre számítottam, és akikre meg igen, azok nem. De még bízom benne, hogy csak még nem tévedte(te)k ide. Azt nem tudom mondjuk, hogy honnan van nekem napi 90-100 oldalletöltésem, ha csak 6-an jelentkeztek hozzám játszani, olyan 15-20-ra számítottam azért... Persze van még idő :) Meg nem tudjátok, hogy milyen jól főzök, mert arra már tényleg nincs időm, hogy ezeket leírjam, és a szuper egyebekről ne is beszéljünk. Szóval ezzel magyarázom, hogy nem ugrott az általam elképzelt olvasótáborom az ötletre. A képzeletbeli ismerőseim, ahogy Gergő mondta a minap :) (Mert már képzeletbeli barátokra sem futja :) )

Aztán mászunk ki a betegségekből. Misin átrohant gyorsvonatként a láz, nem vittem orvoshoz, aztán vertem a fejem a falba, mert jól rámijesztett hétfő délután, és már azon képzelegtem, hogy milyen szörnyű baja lehet, de estére tulajdonképpen láztalan volt, és azóta sincs semmi baja. Úgyhogy holnap bölcsi.
Réka is teljesen rendbejött, hétfőn még itthon maradtak, tegnap már mentek.
Nándi megúszta. Viszont megint becsajozott. Nagy problémája, hogy nem kérdezte meg, hogy hívják a kislányt, de szemmel láthatóan megnyugodott, mikor kiderítette, hogy holnap is megyünk oviba, és megkérdezheti. Azért Lili a No.1.
Én meg nem gyógyulok, még mindig egyikből a másikba, most érzem, hogy megint tör ki rajtam egy újabb betegség, asszem hétfőn már alig köhögtem, tegnap estére durrant be  a torkom megint. Tök jó. Lehet, hogy lassan el kéne menni dokihoz. Nincs kedvem. Mondjuk legalább időm van. Ha szarul leszek, elmegyek holnap. :)

Misi meg fura. Csak hogy még róla írjak. Mert ugye nem beszél, de ilyent mond, hogy kakaókácska. De ez még mindig csak a kakaó továbbfejlesztett változata. Néha megesküdnék, hogy azt mondja, hogy nem akarom azt - és a magatartása is természetszerűleg erre utal.  Fura szava van a "másik"-ra, leírhatatlan. A mégegyszert is használja, de ott csak a magánhangzók és sorrendjük stimmel, de legalább következetesen. Ami érdekes, hogy kizárólag olyankor hallok tőle ilyeneket, ha felfűtött idegállapotban leledzik. Egyébként marad az Activity show... De most elég jól elvagyok ezzel, csak nem igazán értem. Egyre rendszeresebbek a balesetmentes napok, és azok sem bepisiliések, csak becsurik. Már zoknit sosem kell cserélni :)

December 2-án lesz iskolába menők szülőije, nagyon várom. Elkezdtem várni az iskolát. Az óvónők szerint ott a helye, ismerősök szerint is, szerintem is, Réka szerint is. Még az óvodapszichológus nem látta, mert péntekenként vannak a csoporttal, és mi meg nem vagyunk olyankor, de most pénteken találkoznak majd.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

JÁTÉK! JÁTÉK! Kétszer is!



JÁTÉK 1:
Végre sikerül meghirdetni a már két hete beharangozott játékot :) Ami tulajdonképpen a húgommal közös. Hirdettünk egy játékot, amelyen az őáltala készített kerámiatárgyat lehet megnyerni. Amit kérünk cserébe, az az, hogy népszerűsítsétek a játékot, ami december 15-ig tart, és itt találjátok a részleteket.

JÁTÉK 2:
Azt gondoltam, hogy Ida játékával kapcsolatban én is teszek egy kis felajánlást: összeállítok saját készítésű finomságokból, sk. dolgokból egy kis csomagot, és azok között, akik az én olvasóim is, illetve Ida játékára is jelentkeznek, december 16-án kisorsolom, és karácsonyig elküldöm. Elkezdtem leírni, hogy mit teszek bele, de aztán rájöttem, hogy hiszen ajándék, és akkor milyen jó a meglepetés, szóval meglepi lesz és finom :)

Az én játékom feltétele tehát, hogy az Idakerámia oldalon meghirdetett játékon is részt vegyél, és itt is hagyj egy megjegyzést erről, ez után a poszt után. Ezt nem kell hirdetni, ez egy köszönet nektek, akik megtiszteltek azzal, hogy időről-időre benéztek hozzám, és közületek is azoknak, akik átérzik azt, hogy milyen fontos nekem az, hogy a tesóm alkotásait minél többen megismerjék, megvásárolják, hogy kis önbizalmat nyerjen.  Nem vagytok nagyon sokan, így nagy eséllyel lehet nyerni :)

Írtam egy regényt arról, hogy mit miért, de aztán kitöröltem, az a lényeg, hogy örülnék, ha sokan játszanának, mert ez fontos a húgomnak, és nekem is.  

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Már hiányzott

Elkaptuk a fosós-hányóst, hurrá. A lefolyása a szokásos. Nándi fosott egyet, és semmi baja. Réka este panaszkodott, hogy fáj a hasa, aztán jött 3kor, aztán hányt. Aztán megint hányt. Aztán felkeltünk, és fosott. Aztán megint. És lázas. Misi csak lázas, és kicsit nyűgös.
Mi meg Gergővel még mindig a folyamatos torokfájós-köhögős vírusunkkal küzdünk, és várjuk, hogy mikor törnek ki rajtunk is a tünetek.

De hogy én milyen hálás vagyok, hogy ez nem múlt héten kapott el minket! Ha már muszáj a betegség, mondhatom, hogy a legjobbkor. Hiszen nem zavarta meg sem a múlt heti  pakolást, és az előttünk álló asztalos-munkákat sem fogja.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS