Nagycsaládban élni jó :)

Minden nap fogalmazom, hogy mit írok, néha annyira egyben van az, amit posztolni szeretnék, hogy meglepődök pár nappal később, hogy nincs a bejegyzések között. Valahogy sose jutok el oda, hogy írjak is. Estére már nincs agyam. Vagy csomó dolgom van. Vagy mindkettő. Pedig azt hittem, hogy ahogy babázok, majd megint írom a sok kis csodát, ami történik velünk, és történik is, de mégsincs nyoma. Pedig olyan jó fejek, meg nem is dilemmázom kevesebbet... Talán csak az alázat meg az elfogadás több bennem, hogy egyre kevesebb dologra van ráhatásom, és nem olyan erős a kényszer, hogy még este 11-kor nekiálljak leírni, amin pörög az agyam. Pedig milyen jó lenne, mert néha olyan jó beleolvasni, hogy volt régebben.

Ábel már fél éves is elmúlt, és már ő is kis keresztény. Jó kis családi buli volt, Heni barátnőmék lettek a keresztszülők. Előtte egy hónappal, mikor elkezdtük szervezni, kérdeztem Gergőtől, mi lenne, ha megszöknénk, és titokban megkereszteltetnénk a babát, de rávilágított, hogy milyen jó szokott lenni, meg hogy a két család gyakorlatilag csak keresztelőkön és esküvőkön találkozik, én igazat adtam, és rengeteg segítséggel végül megoldódott minden. Nem idegeskedtem, minden úgy puffant, ahogy esett, és tényleg jó volt. A gyerekek pedig tobzódtak a mamákban, kettő is volt itt három napig, maga volt nekik a kánaán.
Pontosan ezzel párhuzamosan kezdett el Ábi mászni - egyébként már 5 hónaposan kúszott azzal a sajátos breakelős technikával, amivel Nándi is, négykézláb előrevetődött, majd felhúzta a lábait, és újra -, majd felállt először rajtam, és pár napja már a kiságy rácsába kapaszkodva is. Ülni még nem tud, úgyhogy ahogy feláll, nagy boldogan és rettenetesen büszkén vigyorog meg sikoltozik, aztán egy idő után változik a hangszín: némi kétségbeséssel vegyül. Aztán teljessel. Mert leülni még nem tud, elesni meg nem akar. Úgyhogy most tanítjuk leülni. Nem hajlandó. Kifeszíti magát, ha meg lenyomom nagy nehezen, és próbálok valamit a kezébe adni, hogy lássa, milyen jó már, hogy két kézzel tud játszani, méltatlankodva elejti, és azonnal kapaszkodik, hogy újra felálljon. Aztán meg kétségbeesik, mert már fáradt, és kezdődik minden elölről. Ha hasra teszem, akkor is visszamegy és áll fel. Szeret állni. Önállóan sem ül fel egyébként, kicsit féloldalasan támaszkodik, egy mozdulat lenne, de nem.
Egyébként cuki. Már gyanakvóbb, nem mosolyog azonnal mindenkire, de azért még mindig nagyon kedves.  Hatalmasakat kacag, ha csiklandozzuk, meg rikoltozik, sikít, kiabál, gagyog, gőgicsél, szóval beszáll az itthoni bábeli zűrzavarba. De a nagyon erős kiabálástól fél és sírva fakad. Főleg a tesókétól. Vicces, mert ha én ordítok, akkor mosolyog, azért, mert amikor a kezemben van, és kiabálok a tesókkal, mindig mosolygok rá, hogy ne ijedjen meg, és valószínűleg azt hiszi, így van rendjén. És ő is fél tőlem, ha fürdőköpenyben vagyok. Teljesen kikészült. Jaj, és mentünk kirándulni egyik nap, hűvösebb volt, mindenkin volt sapka, csak rajtam nem. Gyanakodva nézett mindenkit, nagyon aggódott, és nagyon sokáig nem mosolygott vissza a tesókra sem.
Tesókkal is jó fej nagyon, tűri az ide-oda rángatást, mondjuk ha megharapják, azt nem szereti, meg néha elég neki a nyüzsiből. Persze akkor mindig a nagyoknak esik rosszul, hogy őt miért nem szereti az Ábel... Nehezen értik meg, hogy ők sem értékelnék, ha pónizás/autózás közben egyszer csak felkapná őket valaki...
Enni nem eszik. Néha próbálkozom bébikajákkal, de csak az kéne neki, amit mi eszünk. Szedi a maradékot az asztal alól, néha engedem, hogy megnyalja, ami a mienk, adok neki pár szem rizst, falat husit. Abból kéne még neki. Almára már rá sem néz, pedig nagyon finom bio almát szerzett neki a húgom egy ládányit. Banán néha még pár falat, kölesgolyó, a rizspépjeimet néhány kanál után rámköpte, a krumplitól, répától öklendezett. És én ennek a gyereknek szenvedtem nyáron a befőzéssel, hogy legyen neki rendes gyümölcs... Ehh... Mindegy, tej van, próbálkozom, meg konzultálok majd a védőnővel, hogy mennyire lehet bevadulni manapság hozzátáplálásügyileg.
Alvásról... Lehet, hogy jobb, ha nem ejtek szót. A legújabb, hogy 3 óra felé reggelt kukorékol, és újra a hasamon alszik még kis rövideket, ahogy hasfájósan, de főleg szeretne felállni a polcba meg a falvédőbe kapaszkodva. És természetesen rajtam. Amíg halkan csinálja még tudok néhány percet aludni. Most átállítottuk az órát, kíváncsi vagyok, kettőkor kezdi-e. Nem, nem vagyok kíváncsi. Aludni szeretnék. Pont ma állapítottam meg, hogy milyen régen mondta valaki azt, hogy "de jól nézel ki". Mindenkitől csak azt hallom, hogy elég fáradtnak tűnsz :) Hát, nem véletlen. De azért szörnyen élvezem. Jó fejek.

Többiek nem is tudom. Réka felemásan, suli nem úgy megy neki, ahogy én szeretném, és ahogy ő szeretné. Elkönyvelte magát rossz tanulónak, amiből nehéz kirángatni, mert nem az. Egy hármasa volt év végén, nyelvtanból. Szerintem ez nem rossz tanuló bizonyítványa. Nem hülye, csak például helyesírásnál azt olvassa vissza, amit írni szeretett volna, és nem azt, amit leírt. Tudja, hogy dupla mássalhangzó lett volna, csak nem veszi észre, hogy nem azt írta. Matekból amit meg lehet tanulni, azt tudja, amin gondolkozni kell, azt nem. Szövegértésből egyszerűen nem értettem, hogy kaphat mindig négyest, hiszen csaknem szóról-szóra mondja vissza a meséket, történeteket egy olvasás után. Most már értem. Túl akar lenni a feladaton, a szövegértés feladatok pedig apró részletekre mennek rá, amihez ki kellene újra keresni a vonatkozó részt, ő pedig úgy gondolja, hogy tudja. És tényleg, csak nem pont úgy, ahogy a feladat kéri.
Ábelnek ő az igazi pótanyukája, teljesen rá lehet bízni. És már tud látványosan unatkozni is, meg a felnőttek megdicsérik, hogy milyen jól lehet vele beszélgetni, szóval igazi nagylány. Néha meg is ijedek, aztán mikor négykézláb csúszik a játszótéren, akkor megnyugszom, hogy van még nekem kislányom.

Nándinak a suli része megy, a fegyelemmel vannak gondok, rendetlenkedik, bohóckodik órán. Próbálunk mindenfélét, szerintem van javulás. Lesz fogadóóra, majd kiderül, tanító néni is úgy gondolja-e. Legutóbb azt mondta, a negyedik óráig bírja. Utána elszabadul. Mondjam, hogy van hat órájuk is? Mindegy, így döntöttünk, tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. De szeret iskolába járni, és szívesen tanul, ez a lényeg. Most betegek voltak mind, Nándin kívül, és nagyon nem akart megbetegedni és itthon maradni. Szóval alapvetően rendben van, a többit megoldjuk. Csuda egy pofa egyébként, nagyon bírom. Mindig remélem, hogy mások is észreveszik, milyen eredeti egy alak, és ettől elfogadhatóbb az, hogy más területen is a határokon jár.

Misi most nagyon anyás. Nem szeret annyira oviba járni. Új óvónéni van, aki nagyon aranyos, de most mindkét óvónéni szigorú, és ő "egyedül" van, tesók nélkül, szóval nehéz neki. Újra be kell szoknia, vagy nem tudom. Neki sikerült alaposan belehúznia a betegségbe, így összesen majdnem három hetet lesz itthon az őszi szünettel együtt, boldog is volt nagyon. Sokszor gondolom, hogy milyen jó, hogy született Ábi, mert olyan óriási már a Misi, és olyan rossz lenne, ha ilyen nagy fiam lenne a legkisebb. És neki is. Ő nagyon vágyik arra, hogy NAGY legyen, és több dolgot nem engednék neki még valószínűleg, mert kicsi, de jót tesz neki, hogy kimehet bringázni egyedül az utcánkba, vagy a szántóföldre játszani. Belegondolok, hogy Rékát ki mertem volna-e engedni ennyi idősen... Hát, biztos nem!  Szeret társasozni, és jó is vele játszani, nem kell hagyni magam mondjuk dominóban, csak néha segítek neki. És nem borul ki, ha veszít. Tud kacagni rajta, ha leütik a bábuját a kinevet a végénben. Azon meg mi, hogy az autóversenyes társason a kisodródós mezőkre ha mi lépünk, akkor 6-8-szor maradunk ki, ha meg ő, akkor csak egyszer. És olyan édesen tudja mondani, hogy "most úgy játsszunk, anya, hogy most csak egyszer maradok ki, jó? Majd legközelebb, oké?" Jó, hogy megnőttek, és lehet velük társasozni. A társasjáték azért jó, mert le vannak írva a szabályok. Nem tudnak összeveszni rajta. (Máson igen, de legalább a szabályon nem.)

Lassan négy hónapos lesz, és szinte semmit nem írtam róla. És hogy fogom utálni magam. Képek is alig vannak, mert olyan bonyolult a fényképezés. Ráadásul nem lehet megörökíteni, hogy milyen, mert ha meglátja a gépet, kizárólag bambán hajlandó nézni a masinát...

Mik is voltak. Talán 5 hetesen kezdett el mosolyogni, és nagyon aggódtam egy darabig, mert nagyon nehéz volt kicsikarni egy-egy mosolyt. Ha egy nap kétszer sikerült, az jó nap volt. Persze rögtön vontam a párhuzamokat Rékával, aki ugye fél éves koráig így maradt, és azóta is, ha választani lehet, inkább sír...  Elég lelombozó volt, mikor egy jó kis hasfájós nap végén Ábel az aznapi egyetlen mosolyával egy feje mellett található koszos gyerekzoknit örvendeztetett meg. De aztán néhány hét múlva jött a változás, és most már mindig mosolyog. Kivéve, ha fényképezni akarom. De tényleg, sír, ránézel mosolyogva, és már vigyorog is, lehet, hogy közben sír tovább, vagy utána, de biztos, hogy tükör lesz. Mindenkinek két kézzel osztogatja a mosolyait, mindenki el van ájulva tőle, én meg boldog vagyok és büszke. Az az igazság, hogy végtelenül kedves baba. Nándi meg Misi is jókedélyűek voltak, emlékszem, hogy Misit a világ legboldogabb kisbabájának szoktuk hívni, mindennek örült - még mindig -, Nándit meg a legvidámabbnak. Nos, Ábel kedves. Kedvesen néz, kedvesen mosolyog, kedvesen fekszik és nézi a falat, kedvesen tűri, hogy nyaggassák. Mindent olyan kis kedvesen csinál.

Ezt az egy mosolygós képet sikerült csinálni a lassan két hónap alatt, ezt is úgy, hogy eldugtam a gépet, és mikor mosolygott, előrántottam és gyorsan elcsattintottam. Nem az igazi, de legalább mosolyog :)

Most, hogy itt fekszem, és Misi ropit tol a számba ezerrel, eszembe jutott, hogy hát Misi másik kedves elfoglaltsága az, hogy etet. Valamint a számba töm valami játékot, amit nekem ki kell köpni jó messzire. Ideális erre a labda, vagy valamelyik műanyag gyümölcs, ezen hatalmasakat tud kacagni, kivált ha pukkanó hangot is sikerül csinálni hozzá.
Ő viszont nem eszik önállóan. Ha elé teszem a falatokat, megfogja a kezem, odaviszi a kajához, hogy adjam neki. Kvázi evőeszközként használ.
ezeket még le akartam írni :)

Szóval Misi egy éves lett. Nem mondom, hogy igazi kisfiú, mert rendkívül babás, igaziból úgy néz ki, ahogy kinézett 3 hónaposan, csak határozottan nagyobb :) Viszont egészen nagyos dolgai vannak már, pl. jár, próbál szaladni és műsorokat csinál, viccel és együtt játszik a testvéreivel.

Alapvetően Misi egy nagyon nagyon aranyos kisbaba. Vagy baba. Most már csak azért mászik, hogy a testvéreit a földre csábítsa. Ugyanis nekem mostanában három kisbabám van, vagy két kisbabám és egy cicám - Nándi. De inkább három kisbaba. És akkor azzal szórakoznak, hogy Misit utánozzák. Viccesen billegnek utána asztronautaként, vagy pingvinként, majd elesnek és négykézláb folytatják, égnek meresztett fenékkel felállnak, és röhögve csapkodnak a kezükkel. Mindenféle zajokat csapnak, ütögetnek, dobálóznak, és óbégatnak, eö eggiznek, és persze kacagnak.  Misi nagyon élvezi, hogy ő a főnök. Méghogy a kicsi tanul a nagyoktól...

Nyilván Misi is utánozza a nagyokat. Mindenben. A minap Nándi igyekezett felkapcsolni a villanyt, de még kicsi, csak nyújtózott a kapcsoló alatt. Misi meg odaállt mellé, és ő is nyújtogatta a kis kezét felfelé, bár nem hiszem, hogy tudta, miről van szó. Ha bármit csinál valamelyik tesó, Misi áll, figyeli, és próbálja lemásolni, ha egy kicsit is érdekesnek tűnik. Így tanult meg forogni, így lépcsőzik, motorozik, szaladgál meztelenül visítozva, mászik fel mindenhova. Nem adhatok más kaját neki, mint amit mi eszünk, nem lehet átverni semmivel. Nagy akar lenni ő is.

Csak beszélni nem akar. Inkább ordít helyette. Nyilván vannak szavai, apa, anya, adda, otta, memm, vize, ekksz (ez utóbbi kettő inkább csak mikor már én megkérdezem, hogy vizet kérsz? kekszet kérsz? ) ,meg egy csomó beazonosíthatatlan, amit mi nem értünk, állandóan jár a szája, (öszömböszöm, etebete, ahajde, amamem, most leírtam, amiket mondott éppen, vagyis inkább motyogott magának) de ha valamit akar, és nem értem meg záros határidőn belül, abból ordítás lesz. És ordít, leveti magát a földre, őrjöng, elhagyja magát, felemelni sem lehet. Ha terelni próbálom, kitépi a kezemből, eldobja, belém mar, amivel próbálkozom, és tényleg, minősíthetetlen, amit művel. Okos gyerek, okos, de nem érzem úgy, hogy értené, amit ilyenkor mondok neki. Azért mondom. Főleg azt, hogy fiam, tanulj meg beszélni, mert az üvöltésből én nem értek.
Egyébként mutogat, vannak gesztusai, sokmindent megértet velünk, (Pl, mikor (őrjöngve) fekszik a földön, és az egyik lábát felfelé emelgeti, az azt jelenti, hogy vegyél fel, vagy ha a fotelba felmászik, akkor cicizni akar, hozza a cipőjét, ha ki akar menni, stb.) de sokkal kevesebb a türelme, mint amennyi idő alatt mi kapcsolunk. Meg hát ugye ott van neki két testvére, ő már magyaráz 5 perce, de én még feneket törlök, inni adok, életet mentek, mire rá is sor kerül. És aztán mikor vizet viszek neki, tápszer helyett - hát a cumisüveget mutatta, amiben víz van, mit adjak? -, akkor egyszer csak gumivá válik az összes csontja, és összeomlik ülve, először kétrét csuklik,  a két lába között a földet éri a feje, majd eldől, mint egy zsák. Először hason, majd hanyatt fordul, és a lábaival rugdos, közben artikulátlan hangokat ad.

Nem is szép dolog ilyenről írni egy egy éves összefoglalóban. Mivel a legtöbb dolgot, amit a babaszoba mond, hogy az egy évesek csinálnak, már leírtam, így most rendhagyó módon ezt kihagyom. Inkább írok kedvenceket.

Kedvenc elfoglaltsága a pakolászás most. Ki, be, át, rá, össze, vissza, szét. Tud formabedobózni, persze csak ha megmutatjuk neki, melyik formát hova kell tenni. És mindent mindenhova bedug. Pl. a gyűrűs mappából ma reggel kiszedtem két cukrospapírt, egy pónit, egy számológépet és egy cumit, amit felülről dugdosott bele. Az irattartókon a polcon kis lyuk van, hogy könnyebb legyen kihúzni őket, ha valami apróságot keresünk, ott mindig meg kell nézni, pénzek, üveggolyók, apróbb játékok napi rendszerességgel végzik ott.
De szeret mindent, ami zajt csap, amin gomb van, a labdákat, autózik, ilyesmi. Meg kint lenni. Azt nagyon nagyon szeret.

Igazi felfedező. Megy kint, megy bent, meglát valamit, leül mellé, vizsgálja, próbálgatja, mire jó. Ha másra nem, hát valahova bedugni, vagy eldobni biztosan. De többnyire zajt is lehet vele csapni. Kint a legaranyosabb, ahogy bukdácsol a hepehupákon, és leül egy virág, bot, kavics mellé. Ha valami nem nehezen sikerül elsőre, visszamegy, visszacsinálja, és újra próbálkozik. Addig, amíg simán nem megy. Hiába, kos. Addig megy a falnak, míg át nem töri :)
Mindenhova felmászik. A pados kisasztalt nekitolja a radiátornak, és padról asztalra, onnan a radiátorra mászik, fel az ablakba, hogy ki tudjon nézni. Kinyitja a cipős ajtaját, és felmászik rá. A fotelről a pelenkázóra. A kerítés rácsára. Vagy a játszótéren a csúszdára. Lemászik az etetőszékből. Ahol meg tudja vetni a lábát, oda felmászik.

Abszolút játszótér érett. Tud hintázni - Réka be is szokta pörgetni, de ezt nem engedem, mert félek, hogy kirepül, annyira nem kapaszkodik erősen - tud csúszdázni, most már nem csak hason, lábbal előre - hanem ülve is, nem kell fogni a kezét, el is löki magát. Mondjuk még egyedül nem ül fel, fejjel előre indulna el, amit nem engedek. Homokozni is beül egyszer egyszer, de inkább a homokot, játékokat, kavicsot vizsgálja, mint akármilyen tereptárgyat.

Kisebb dolgokat már megtesz, ha kérem tőle, a pelenkát együtt szoktuk kidobni, odaad, kiköp, letesz, odahoz. Egyre gyakrabban fogadja el, hogy oké hogy nem, de az tényleg nem :)

Evéssel... hmmm... nem is tudom. Szóval mostanában nem eszik olyan sokat, és válogatós is lett, de végülis beteg is volt, nem is sovány... A tejtermékeket kerüljük ugye, és emiatt gyakran nem azt kapja, amit a többiek, valószínűleg ez játssza a legnagyobb szerepet. Kap tejmentes tápszert, meg anyatejet. A lekvároskenyér még mindig lecsúszik, bár már van, hogy egy szelet sem fogy el, nemhogy kettő. Vajasból egy fél. Felvágottakat nem kap, kellene időt szánnom rá, hogy találjak ízfokozó és tartósítószer mentes virslit, felvágottat. Májkrém receptem már van :) A zöldséges rizst, husikat - kis mennyiségben - leveseket, tésztát többnyire szereti. Nem szereti a krumplit -nagy bánatomra -, a palacsintát, szilvás gombócot. Mostanában bármilyen kaját lecserél a gyümölcsre, bár az almát elunta, de a narancs, meggy, körte, banán nagyon megy. Kap sk. kompótokat, befőtteket is, nagyon kevés cukorral vannak eltéve, simán benyom egy fél üveggel kaja után :-O A keksz is jó vigasztaló.

Alvás... Hát, a betegségre fogom, hogy nem az igazi... Éjszaka is vannak mostanában ilyen kis dührohamok, néha bő fél órát is bír ordítani valami miatt, amit nem tudok, hogy micsoda. Valami, ami nem úgy történt, mint ő akarta. Mindenesetre olyan este 8tól alszik 5-6-ig - óraátállítás miatt most 6-6.30-ig, közben olyan 2-4 kelés van. Jó esetben 3 körül az első, rossz esetben éjfél körül. És akkor többnyire jön is át hozzánk.

Fogból van 10db, a felső rágók kinn vannak, kilóból 10.30, centiből 76. Ruhából 80asokat hord, nadrágból még jó a 74-es, bodyból inkább a 86-os, a szélessége felveszi :) Meg rövidlábú, hosszútestű ő is :)

Nos, egy ideig ez volt az utolsó fordulós összefoglaló. Kicsi Misiről :) Aki lassan nagy lesz...

Hát, már csak egy hónap a bűvös egy éves korig. Elképesztő. Ez meg már hipp-hopp el fog telni. Szóval ez az utolsó hónapfordulós összefoglaló, a következő az egy éves, aztán majd csak másfél évesen írok majd szerintem. Rékáékról is akarok éveset, de egyre kisebb esély van rá.

Na, lássuk, milyen is ez a Misi nagyfiú.

egyre jobban felismeri a megfelelő szülőt, meg is nevezheti - ööö, ez már volt egy hónapja is...

néhány másodpercig egyedül áll - vagy sokkal tovább. Már átszeli nagy igyekezettel az egész - nem kicsi - gyerekszobát is, de még nem bátor igazán, és eléggé koncentrál. Vicces, hogy ha nem figyel, akkor sokkal ügyesebb. Egyedül még nem tud felállni, de legalább már próbálkozik :) Nagyon sokat gyakorol, ha elesik, nem egyszer visszamegy a kapaszkodóhoz, feláll, és újra nekivág. :D

másokat utánoz - illetve utánzásra szólít fel :) pl. kidugja a nyelvét, hogy mi is neki :) Meg csetteg, berreg, köpköd, sziszeg, telefonál. Anyukámmal szokott is beszélgetni, gagyognak oda-vissza, nagyon cuki!!!

tárgyakat dobozba rak -igen, szépen segít összepakolni esténként, meg is állapítottuk, hogy a fiaink rendesebbek, mint az egy szem lányunk. Ő már túl sokat lakott a szüleivel :) De csak azért is pakol dobozba, pohárba, hogy megnézze, hogy viselkedik, belefér-e, meg ilyenek.

egyszerű utasításokat megért - igen. Odaad, belerak, leül, elindul, megáll, kidobja a pelusát csere után segítséggel :) ilyesmik. A nemet azt még mindig nem. Tegnap rácsaptam a kezére, mert vigyorogva kukázott a sokadik elvonszolás után is. Ült, forgatta a kezét, nézegette, majd otthagyta önként a kukát. Nem sírt. Remélem megértette, mert nem volt jó :(

pohárból iszik - persze nem ő tartja, hanem én, és jobb, ha van valami az álla alatt, mer még mindig folyatja. Lassan a cumisüveget viszont megtanulja, hogy dönteni kell. Szívószállal nem boldogulunk :(

a "papa" és "mama" szó mellett még egy új szót tanul kimondani - hát, anya, apa, de van neki még az adda is, és tud sziszegni is :) és szerintem ma azt mondta, hogy Nándi, ami eeedi volt, hívó hangsúllyal. Próbál bólogatni is néha, és a fejét is rázta már, de inkább azt mondja, hogy m-m, a nem hangsúlyával.

álló helyzetben lehajol - hát, csak ha kapaszkodni tud valamiben. Azért anélkül még nem megy. De fél lábbal már tudja taposni a billentyűzetet kapaszkodás nélkül :)

Fel tud szállni a bébitaxira, igaz csak úgy, hogy a bal lábát emeli, így ha rossz oldalról megy, akkor háttal ül fel, és ezzel teljesen kiborítja Nándit. És már egész jó - 11 hóshoz képest - sebességgel és hatalmas vigyorral képes  ELŐRE hajtani. Nagyon kis ügyes. Együtt szoktak Nándival taxizni.

Enni a fő allergének kivételével mindent eszik, és most már egyre inkább csak azt, amit mi. Nem eszi meg a bébiételt, a pépeset, visít tőle, és kicsapja a kezünkből. Van olyan, hogy le kell fogni, és a szájába kell erőltetni, hogy megértse, azt szereti, amit mi adni akarunk neki. Aztán ahogy megérzi az ízét, elvágják a hisztit, és békésen falatozik. Szopizni szopik még, de nem hiszem, hogy mennyiségre sokat. olyan 4-5 alkalommal egy nap. Ezen kívül háromszor eszik asztalnál, és kap még gyümölcsöt játék közben meg háztartási kekszet néha, ezek szoktak az uzsik lenni, meg a tej ugye. Néha, ha nagyon kevés a tej, most tejmentes tápot kap még. Ezzel csináltam neki már müzlit is, kajolta :)

Alvás tekintetében határozott fejlődés tapasztalható. Este olyan fél8-8 körül szokott elaludni, és mostanában egyre gyakrabban alszik ébredés nélkül fél4-fél5ig. Akkor megszoptatom, és vagy a mi ágyunkban, vagy a sajátjában alszik még általában 6ig. Néha fél7ig. De ahogy világos van, már nem alszik vissza. Remélem, nem térünk át majd a nappal együtt kelünk-re, szar lenne nyáron... Nappal egyre inkább csak egyszer alszik, de van, hogy még kettőt. A másodikat kín keservvel kell kierőszakolni ilyenkor, és borítja az estét. Inkább most már húzom az időt délben. Olyan 2-2és fél órát alszik általában napközben.Mondjuk szerintem ez kevés egy ekkora gyereknek, 12-13 óra.. Mindegy.

Érdeklődő, szemlélődő gyerek. Ha van mit néznie, elvan békésen a babakocsiban a kertben, eljátszik magában, próbálgat. A kockákat borzasztóan szereti, de a tornyokat már nem csak ledönti, hanem megpróbálja leszedni a felső elemet, majd újra rátenni, és ettől dől le. Bármilyen gombnyomogatós eszköz cserealap nála bármilyen játékra. Megtanult autózni, négykézláb, rátámaszkodva tolja, vagy állva valamilyen felületen húzogatja ide-oda. Nem berreg hozzá, hanem a gyorsulás hangját utánozza: meeeem, meeeeem :) A műanyag vackok nem futnak nála, kizárólag a Nándinál is menő fém kisautók. Esetleg az élethű műanyag. Kivéve a puha kisautó barátot :) Annyira autó, hogy az autós bilire is rátámaszkodott, és elkezdte tolni :)

Felmászós. Megtanult most már elég régen lemászni is ugye. Azóta mindenhova felmászik és lemászik. Hihetetlen sebességgel kotor a lépcsőn, szinte siklik, a kanyarban elakad lefelé, úgyhogy megint felmegy, megint le :)  Felfelé már végigmegy. Felmászik mindenre. A minap kinyitotta a cipősszekrény ajtaját - ez a lehajtós, és felmászott rá, úgy próbálta elérni, amik a tetején voltak. Felmászik a kanapéra, a tárolódobozokra, a fotelokra, székekre, a kedvence a gyerekasztalunk, ami egy műanyag asztal padokkal összeépítve. Akár negyed órát is szórakozik azzal, hogy felmászi, másik oldalon le, majd újra és újra. Ha csinálunk alagutat, cáfolva a császáros babaságát, kacagva mászik keresztül.

Kéne mennünk súlyt mérni, de mindig elmarad. Biztos elhagyta már a 10 kilót, és már a 80-asból is van, amit kinőtt, tehát biztos elhagytuk a 74 centit is. Jövő héten már tuti elviszem...

 Le is telt a két és fél órája, szólongat. Úgysem jut hirtelen más az eszembe :)


Na, itt lent szépen felszállt az ikeás hintaszarvasra, és gyönyörűen hajtotta magát. Ez is tudomány. Valamit úgy dumál, mint a Zénó a gyurmaember. Vagy a Sebaj Tóbiás :) Haláli :)

Egyre hanyagabb vagyok, ahogy közeledik az első év vége. Megint elmaradtam az összefoglalóval, eleinte meg úgy készültem rá, hogy megírjam. Ehh... Lassan elfogy az újdonság varázsa :) Ez alatt az egy hét alatt meg olyan sok új tudománya lett, hogy nem is tudom, hogy fogom szétválogatni, mi az, amit előtte csinált, mi az, amit utoljára... Lehet, hogy nem is fogom. Ez most egy 10 hónapos és egy hetes összefoglaló lesz.

Mindenesetre sokat változott, egészen határozott kisfiúformája kezd lenni. Persze nagyon babás még, főleg a kis kopasz feje miatt, pedig bőszen nő a haja, hátul már kunkorodik is, de azért kis kopirnyó még :) A mozgásán, figyelmén látszik nagyon a változás. Rendkívül kommunikatív lett. Látszik rajta a koncentráció, ahogy próbálja megérteni, mit mondunk, és próbálja megértetni magát. Egyre ügyesebb ebben is. Apa anya ugye már elég jól megy, és az is, hogy valamit akar.  A memmemmmemm határozottan az, hogy a szájába akar valamit. Enni, inni, cumizni. Tegnap apja beült a fotelba, amiben szoptatni szoktam, este, és mesélt a nagyoknak. Misi megpróbálta elhajtani, hogy ez a memmemmmemmm helye. Ott állt, és magyarázta neki, haláli volt. Mutogatni még nem mutogat, de tartja fel a karjait, hogy vegyem fel, ki-be csukogatja a kis ujjait, hogy kér valamit, a cici szóra vigyorogva teker felém, a Misit bármilyen szövegkörnyezetből kihallja, és figyelni kezd. A család összes tagját ismeri, keresi, és néhány tárgyat is. A nemen viszont még mindig röhög. Megáll, felül, és kiröhög. Tegnap megtanult tapsolni, nagyon boldog vele.
Na, kezdek kusza lenni, keresem a babaszoba 10 hós babái mit tudnak:
"pápá"-t integet - Némi tellegetés volt a kezével, de igaziból mi nem szoktunk integetni, sziázunk. Szóval mondjuk nem...
az apró tárgyakat két ujjal felveszi - ez igen. Nagyon ügyesen egész apró dolgokat is felvesz. És pár napja feltűnt, hogy nem feltétlen tesz már mindent a szájába. Sőt. Elég kevés mindent. Nem tudom azért-e, mert fogzik, és fáj neki, vagy kezd róla leszokni... Hát, nem bánnám :)
jól kúszik, mászik - jaja, teker ezerrel :) kis csámpamókus, keze-lába befelé áll, és leszegett fejjel nyomja, hogy a légellenállás se tartsa vissza. Vagy hogy gyönyörködni tudjon a nagy pocakjában, ami majdnem a földig ér négykézláb :D
kezével jelez - asszem ebbe a kategóriába tartozik, hogy kér, meg hogy tartja, hogy vegyük fel.
"papá"-t, "mamá"-t mond a megfelelő szülőnek - vagy inkább aja meg aba... mi nem mondunk anyára mamát, apára papát... A mama meg a papa nálunk a nagyszülő...
nevére figyel, a "nem"-et megérti - igen, mint fentebb vázoltam.
kívánságát egyértelműen, mutogatva jelzi - Ha nem is mindig... De többnyire. Remélem már nincs messze, mikor minden egyértelmű lesz :)
pohárból iszik - tud, csak az anyja türelmetlen... és nem is ér rá... szegény gyerek, szinte felnőtt fejjel szoktatom a cumisüvegre...
egyedül áll néhány másodpercig - igen :) és a 10 hós szülinapja után egy nappal tette meg az első lépéseit, azóta nem történt előrelépés, ugyanez a helyzet, max egy méter, és csak ha mi felállítjuk, akkor odajön. Viszont fél kézzel tolja  a bébitaxit. Meg a járássegítőt. És közben büszkén vigyorog, hogy figyeljük-e :) Kanyarodni nem kanyarodik.
a tárgyakat dobozba rakja - igen. pakolni is nagyon szeret be is, bár inkább kifelé. Amikor összepakolás van, a kockákat legalább háromszor kell összepakolni. Az a kedvence. Meg a zajcsapás.
Sőt, tegnap megtanult autózni is, tényleg!!! Nagyon kis ügyes. :) bár van, hogy inkább hengergeti, mikor lökni szeretné, mert felborul, de ide-oda is húzogatja ülve, meg négykézláb rátámaszkodva tologatja. Még mindig van labdamánia, zörgésmánia, új a felmászás mánia. Mert ugye megtanult fel és lemászni dolgokról, és ezt szereti gyakorolni. Negyed órát is képes azzal ellenni, hogy felmászik és lemászik valamelyik bútorra. Gyakorol. Mikor ezt a játékosdobozon teszi, mondjuk az elég idegesítő. Meg táncolni szeret nagyon. Rendesen figurázza, topog, rugózik, ide-oda lépeget, ülve ingadozik... És fülig ér a szája.

Általában háromszor eszik rendes kaját egy nap, egy adag tápszert kap, és szopik. Van a kis balesetünk a kirágott mellemmel, az idestova 3 hete tart, volt, hogy több tápot kapott, és egyértelműen rosszabbul alszik tőle éjjel. Amikor cumisüveg volt, akkor nagyon hiányzott neki a szopi. Nagyon nyűgös tud lenni a komfortevészet nélkül. Szegény. Egyre többmindent kap abból, amit mi eszünk, a tejet, tojásfehérjét kerüljük minden formájában, és figyelek, hogy óvatosabban fűszerezzek, de most már egyre többször fordul elő, hogy nem főzök neki külön. A reggeli változatlanul lekváros kenyér - ezt is érti, ha rákérdezek, jöhet-e a lekváros kenyér.

Alvás területén jelentős javulást értünk el az éjszakai szoptatások kiiktatásával. Most is ébred, tehát nem oldottuk meg maradéktalanul, de egyre gyakrabban fordul elő a 2-3 kelés éjszaka, amiből az első többnyire olyan fél11-11 körül van, mikor éppen lefekszem, így az nem olyan vészes. Aztán többnyire van még egy cumivisszaadás olyan 2-3 körül, egy evés 4-5 között - ez mindig - és az utóbbi napokban 6kor egy csakazértisaludnifogszmégbüdöskölök, mert igaziból még fáradt, és hétkor végleg ébresztő. De nincsenek órás virrasztások, mióta hajnalban a kaja mellé adok neki egy adag gripe watert. Ha nem adok, akkor az evés után általában nyűglődés van, míg fel nem kelünk. Nappal kettőt alszik, néha egyet. Általában összesen 2-3 órát. Este 8 és reggel 7 között van éjszaka. És most igényli, hogy ott maradjak mellette, amíg elalszik.

Öltözés többnyire kínszenvedés még mindig, de a felsőt már szereti felvenni, mert elviccelődünk vele, és ügyesen bedugja a kezeit, keresi az ujjacskákat. A pelenkázás nagyon gáz.

Nagyon sokat dumál. Nagyon nagyon sokat, szinte folyamatosan, játék közben. Olyan, mintha valami nyelvet beszélne, pedig főleg csak köpköd, meg olyan, mintha valami nagyon különleges angol dialektust beszélne ezzel a gombóc a szájban akcentussal, de ha elkülönítjük egymástól a szótagokat, igazi halandzsa. :) Nyelvet dugdos, berreg, csetteg a nyelvével, ha kommunikációt akar kezdeményezni, vagy mi kezdjük el ezek valamelyikét, válaszol. Játék közben meg magyaráz. Meg nekünk is magyaráz. Mindig magyaráz.

Foga 7 db. Kilót, centit nem tudok, úgy volt, hogy tegnap megyünk mérni, de nem jutottunk el a betegség miatt.

Most más nem jut eszembe. És nem mutatott szuper képem sincs. Úgyhogy ennyi.