A Mikulás pozitív hozadéka

Azok után, hogy éjjel fél2-kor nagy örömmel konstatálta Nándi, hogy megjött a Mikulás, majd mielőtt közbeléphettem volna, felébresztette Rékát és Misit, tökéletesen megértettem az évek óta gyötrő kérdést, miszerint nálunk miért az volt a szokás, hogy 6-a estén raktuk ki a cipőket, és egy órányi éneklés után teltek meg.

Szerencsére az ünnepüket az sem tehette tönkre, hogy fél 3-kor suttogva ordítással szedtem be a csizmákat az ablakból, hogy kizárólag akkor kapják meg, ha egy hangot sem hallok többet, és már csörgött az órám is, tehát háromnegyed 6 van. Ugyanez volt az éjszakának az a pontja, amikor feladtam az alvást - aki volt már terhes, szerintem tudja, miről van szó - , és laptopot ragadva két óra alatt feldolgoztam kínzóan nyomasztó feladataim legsürgetőbb részét. Fél ötkor konstatáltam, hogy bő egy órám lenne aludni, de az álomnak nyoma sincs, így fel is keltem, és némi takarításba fogtam, ami szintén a felhalmozódott nyomasztó feladataim része. Szerencsére, mert 5-kor csatlakozott az aprónép. 
Mostanra mindenhol mandarinhéjak, csokimikulás- és sósmag romok vannak, díszben az illatos színes gyertyákkal a szoba (Nándi kívánsága volt), és éppen határán vagyunk az első összezördülésnek, de még reménykedem, hogy megússzuk. A pozitív hozadék pedig a nagy örömük mellett  (amit fáradtság ide vagy oda, élvezet hallgatni és nézni - "Anya! Én remegek az izgalomtól!") , hogy garantáltan nem kell reggelit csinálni nekik. Bár most ráérnék. 

Arra pedig igyekszem nem gondolni, hogy estére - 9 év után először - színházjegyünk van, bébiszitter jön, tehát muszáj egy kis rendet rakni, és délre időpontunk van a korai fejlesztőbe Nándival, tehát alvás nélkül, délben el kell hozni őket... Nem, nem gondolok rá... Inkább megköszönöm, mert pont tegnap fohászkodtam azért, hogy csak legyen időm arra hogy a frissen vállalt feladataimat is el tudjam végezni időben. Tulajdonképpen kaptam 3 órát. Amiből még blogolásra is csippentettem 10 percet. 
Boldog gyerekeket Mikulás alkalmából! :)

____________________

Update: Nándi kért reggelit. Kérdeztem tőle, hogy mit csináljak neki, kb. 1 percig gondolkozott feszülten- vártam, hogy nutellás kenyeret kérjen -, majd elnevette magát, hogy "azt hiszem, jóllaktam már!".
Viszont a veszekedést megúsztuk. És volt még egy adag öröm is, mikor felfedezték, hogy az előszobában a mi cipőnkbe is pakolt a Mikulás.
És lemondtam a korai fejlesztőt, megyünk jövő héten. És mindenki alszik délben.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

1 megjegyzés:

myway08 írta...

és ez így van rendben :), nem szabad a pillanaton küzdeni, csak engedni, hadd sodorjon, és evezgetni, irányítani kicsit :)

Megjegyzés küldése