Réka-iskola-kistesó háromszög

Réka nem kitűnő tanuló, nem kifejezetten önálló, és főleg, sokmindent máshogy gondol, a gondolataihoz pedig a végsőkig ragaszkodik. Nagyon jó kis tulajdonság lesz ez felnőttkorában, igazi menedzsertípus, de az iskolában, a tanulási folyamatokban ez nem biztos, hogy a legegyszerűbb választható viselkedési forma, hogy finoman fogalmazzak.
Alapvetően négyesei, ötösei vannak, bár nem túl szorgalmas, keveset jelentkezik, meg a végén kullog mindig a pirospont listán, de határozottan nem rossz tanuló. A helyesírással vannak komoly problémái, abból a kettes is előfordult, és matekból is kell plusz feladatokat csinálni a négyesért, de alapvetően rendben van.

Vagy volt. Félévig.

Január közepe óta hatalmasat zuhant. Egyik napról a másikra. Az első félévben színötös volt pl. környezetből, félévzárás óta három hármast kapott. Hittanból ugyanez volt, a tegnapi témazárója kettes. Pedig készültünk, együtt mindkét tárgyból. Tollbamondásból a félévre stabilan beállított hármasok helyett zsinórban hozott két egyest, amire eddig nem volt példa. A matek felmérője kettes lett, és még feketepontot is hozott órai munkára, ez neki az első a két év alatt. Még technikából és tesiből is négyesei lettek.
Mindemellett nem vettem észre, hogy kevesebbet tudna. Figyelem, ahogy tanul, gyorsan, kevés hibával írta a leckéit, az elmúlt két hétben már ezt sem mondjuk. A sok kudarctól húzza az időt, és ilyeneket mond, hogy ő úgyis buta, rossz tanuló, neki úgysem fog menni. És újra hasfájással indul iskolába reggelente... Most, hogy belegondolok, két hete fekszem...

Amikor feltűnt a sorozat úgy február első felében, hogy nincs még hármasnál jobb jegye, azonnal megkerestem a tanítónénit, beszéltünk, de csak minimális változás lett. Írtunk egy listát, hogy mi kell neki ahhoz, hogy újra jó jegyeket szerezzen, és odaírtuk mellé, hogy miért ki a felelős.
Ilyenek vannak a listán, hogy a fiúk ne piszkálják tanulás közben - anya feladata, reggeli vitaminért, meg hogy időben lefeküdjön, szintén én. A táskabepakolásért, hogy ne legyen hiány, meg órai jelentkezésért ő, a gyakorlásért közösen. Időnként az orra alá dugom, és újra átbeszéljük. Kicsit többet jelentkezik, és a tanító néni is odafigyel rá, hogy gyakran felszólítsa, meg jól szem elé ültette.

Kiderítettem, hogy valószínűleg a kistesó-várás stresszeli ennyire, hogy annak ellenére, hogy a tudása megvan - mert az szerintem megvan - nem tud teljesíteni, nem tud gondolkozni. Nem volt nehéz kideríteni. Egyik reggel kérte, hogy öltöztessem fel, ahogy Nándit, és nemet mondtam neki, erre elsírta magát, hogy ha majd megszületik a kistesó, még ennyi időm sem lesz majd rá. Hát, szívenütött. Főleg, mert ha számoljuk, kivel mennyi időt töltök, még mindig Réka vezeti a listát. Próbálok vele beszélgetni, hogy mondja el a félelmeit, sírja ki magából, ami bántja. Nagyon érzékeny mostanában. Ápolgatjuk a lelkét, talán idővel segít az is, hogy mióta fekszem, van egy-két óránk kettesben, mielőtt a fiúk hazajönnek, mert egy osztálytárs anyukája hozza őt haza, a fiúkat meg Gergő később.

Két napja írom ezt a posztot, azóta lett egy környezet 5 alá, ami vérmes reményeknek ad nálam táptalajt, remélem ez már a kezdet a gödörből kifelé. Hálás lennék érte, nagyon sajnálom Rékát.

Misi is padlón van egyébként, csak ő máshogy kompenzál, pont ellenkezőleg: nagyon durván önálló és nagyfiú. Egyedül öltözik, megkeni a kenyerét, kiszolgálja magát, segít, szótfogad. Amikor nem, akkor pedig hosszas értelmetlen sírásokba, sértődésekbe menekül. Szeretgetem, dicsérem, csikizem sokat, nehogy a nagy dejóhogylegalábbvelenincsenbaj közepette elfeledkezzünk róla. És sulykolom, hogy figyeljek, mert ő lesz az igazi középső rövidesen...

Nándi úgy tűnik, helyén van, csinálja bőszen a tornát, nagyon sokat fejlődött, sokat változott, és hát úgy látszik, ő a legempatikusabb gyerekünk, megtanult a felnőttek nyelvén valamilyen szinten, és mondja, hogy mi a baja. Így legalább őt könnyen kezeljük, és nem tekeredünk bele ennyire. Ordít meg verekszik időnként, de ki lehet belőle szedni a gyökereket, hogy miért is. Pl. zsúron voltak hétvégén, hazajöttek, igazi kis tornádó lett belőle, ordított, tört-zúzott a legapróbb sérelemre is. Pár perc alatt kiderült, hogy azért, mert többet nem akar menni szülinapokra, mert ő nem kapott sok kisautót :)   Nála ugye az iskola-probléma volt a legfrusztrálóbb, ez megoldódott, múlt héten döntöttünk, megy. Olyan szinten akart, hogy sírva is, de csinálta a tornát, egyetlen egy gyakorlat egy ismétlését sem kihagyva, mert ez kell ahhoz, hogy iskolás legyen. Ezt az akarást látva nem tudtam azt mondani tovább, hogy ne menjen. Felszabadult. Azt hiszem, bármi gond lesz Nándival a suliban, erre a döntésre fogom fogni. Ahogy ha visszatartottuk volna, akkor is :) De majd igyekszem leépíteni. A szép a dologban, hogy ugyanolyan becsülettel csinálja a tornát most is, hogy nincs tétje.

Szóval a nagy pocakfogdosás, meg dejókistesófogszületni mellett azért látjuk, hogy dolgozik az öröm mellett más is a gyerekekben, de hát így van ez rendjén. Túl lesznek rajta.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

superwomanatwork írta...

Ismerős :-(

Viki írta...

ez bizony így van: Bori is elkezdett éjjel 1 körül rendszeresen felébredni, "átaaaakaraokjööönnnnni"-t kiabálni, tejet kérni, és az éjszaka további részét anya és apa között tölteni. Utoljára akkor csinálta ezt, mikor Ferkóval voltam ennyi idős terhes.... Ferkó szerencsére kevésbé érzékeny, meg hát ő még nem igazán sejti, mi is vár rá, de azért ő is többet ébred éjjel, és ellenőrzi anyát, megvan-e még ;) Pedig nálunk még se nagy készülődés, se komplikáció, se fekvés, sőt, nem is tudok feküdni, mert akkor jön kifelé a gyomorsavam ;), igaz már csak 2 hónap, és úgy látszik, igenis érzik a közelgő változást. De hát így van ez rendjén, pont ahogy írtad: majd túl lesznek rajta :)
(Bár emlékeim szerint az első bő 3 hónap nem volt egy díszmenet legutóbb se. A nagynak is kellett annyi, hogy beleszokjon az új helyzetbe. Szóval én nem esnék kétsége, ha Réka év végi bizonyítványa most mégsem lenne olyan jó. Szerencse, hogy még nem számít sehova.)

myway08 írta...

na és Benned os dolgoznak mindenfélék. ők meg átérzik, átélik. nehéz, de hát tudjuk, senki nem ígérte, h könnyű lesz. azért a saját félelmeidet van kivel bogozgatnod?

Orbis írta...

Én is kezdem érezni, főleg Zselykén, hogy megviseli a tudat. Próbálom tompítani a dolgot de nem könnyű. Remélem idővel jobb lesz... és nektek is!

Megjegyzés küldése