életjelek

Elszántam magam, hogy márpedig ma írok, és azóta azon agyalok, hogy mi is foglalkoztat engem mostanában.
Elsőnek egy család jutott eszembe, ahol a nagyfiút ma műtötték daganattal... Aztán rögtön utána a mi ehhez képest piti kis ügyünk Ábel szívével, mert hirtelen nagyon elkezdett hízni, és nekem semmi sem jó, de a dokinéni megnyugtatott már. És megyünk GOKI-ba, ami nem tudom, jó-e, mindenesetre utána okosabbak leszünk. A lényeg, hogy látom, hogy jól van.
Egyébként vicces ez a méregetés, mert tényleg csak arra jó, hogy elbizonytalanítsa az ember lányát, és minden bokorban rémeket lásson. Azért egy hét alatt 35 dekát hízni, mikor egyébként ez a havi adag, nem olyan megnyugtató.

Aztán rengeteg agyalás van még az intézményesült gyerekeken. Vagyis Misin nem annyira, mert ő nagyon a helyén van. Pont ma mesélte, hogy nem is akar iskolás lenni. Év elején gyakran kérdezte, hogy mikor mehet ő is. Mondtam neki, hogy két év múlva, erre ő nagy lelkesen, hogy holnapután? És én mindig elmagyaráztam, hogy most nagyközépsős, aztán nagycsoportos lesz, és utána. Alig járok én oviba, vagy Heniék viszik-hozzák Misit, vagy Gergő, és most elkapott az óvónéni, és nagyon kiadósan meg is dicsérte. Hogy milyen hatalmasat fejlődött, milyen okosügyes, és még a hitbeli dolgokban is milyen jól képben van. Visszarázódott itthon is abba, hogy azzal tűnik ki, hogy megcsinálja, amit kérek, és fürdik aztán a dicséretben. Szóval Misi pipa.

Nándinak is megjött a negyedéves értékelője, és bár a magatartásnál a változó van még aláhúzva, azért októberben jó volt beleírva a tájékoztatóba, és Kati néni is mondta, hogy a gyerekekkel már tök jól kijön. Órákon sincs gond egészen a negyedik óra végéig. Az ötödik és hatodik órákban azonban már nem lehet vele bírni. Nem is értem... Vagy inkább azt nem, hogy miért is van hat órája egy első osztályosnak... Mindegy. Mindenesetre volt már rá példa, hogy kiküldték az osztályból, ami ismerve Kati nénit igen nagy rosszaságot rejt maga mögött. Nagyon szégyellte magát, remélem, odafigyel. Az a baj, hogy sokszor elfelejti, hogy miért is szóltak rá, kapott büntit. Csak a bünti marad meg, meg hogy rossz volt. Csak ebből aztán nem fog tanulni. Azért jönnek a dicséretek is, mert a helyét nagyon megtalálta. Ma pl. "korrepetált" egy kislányt az osztályból, akinek nehezen megy a matek, nagyon jószívű, ha nem fociskártyákról van szó, és igyekszik jelentkezni is.
Van egy szuper napközis tanító bácsi, aki egyrészt halálosan türelmes, másrészt jó fej is, harmadrészt FÉRFI, ami Nándinak nagyon jót tesz. Kati néni csupa virág, kedvesség és odafigyelés, ami nagyon jó, mert lehet imádni, de még jobb így, hogy délután van valaki más, aki meg lehet példakép, és nem lehet zavarba hozni fosmeghajtásos kismalacokkal.
A matek jól megy, az olvasással sincs gond, az írással annál több. Azért olvasható. Egyenlőre... Nem mindig érti Nándi, hogy mi a baj azzal, ha máshogy kunkorítja a betűket. Voltunk benn nyílt órán, úgy tűnik, unatkozik, elkalandozik, vagy nem érti, bizonyos dolgokkal miért is kell annyit foglalkozni. A leckéjét itthon villámgyorsan megcsinálja, nagyon kötelességtudó. Egy időben iszonyú sok írást adott fel a tanító néni, A4-es oldalt, ami borzasztó szerintem. Mondtam Nándinak, hogy csak minden második sort csináljunk meg. Befejezte, aztán egy kis idő múlva láttam, hogy szöszmötöl, és az utolsó vonalig mindent megcsinált. Még akkor is, ha sírt közben, annyira utálta. Egyébként szerintem ezért is ír olyan rondán, mivel ilyen sok volt feladva, egyszerűen nem volt szívem a rondákat kiradírozni és újra íratni vele, csak mondtam, hogy a következő szebb legyen...

Réka nagyon hullámzó. Biztos azért is, mert ő a legidősebb, és többet várok tőle, de elég nehéz. Nagyon szétszórt, figyelmetlen, és ez most már nagyon erősen látszik a jegyein is. Matek 2-3-as, tollbamondás vagy 1, vagy 3, néha becsúszik egy-egy jobb jegy. Az elméleti nyelvtannal nincs semmi baj, de a helyesírás mindig lerontja. A durva az, hogy ír egy katasztrofális egyes tollbamondást, előtte egy héttel meg már alig volt hiba a füzetében... Szóval nem tudom, mivel függ össze, és hogy lehet ezen javítani. Mindenesetre gyakorolgatunk, csak ez is olyan nehéz, mire hazaérnek, fáradt, még figyelmetlenebb, meg rögtön ott van az is, hogy anya foglalkozik vele, és akkor rátesz még egy lapáttal. Szerdán meg pénteken hozom el őket  2 körül. Rékának este 6-ig tart, hogy megírja a lecóját. A napköziben végezni szokott egy óra alatt. Nem tudom.
Persze van sikerélménye is, mert ének, rajz, tesi, hittan ötös, az olvasás és a környezet is négyes - bár ezek is lehetnének simán ötösök - csak ez a két fránya nehéz tárgyunk van.
Egyébként meg annyira aranyos kislány még mindig. És mindig az jut eszembe, hogy ezek tényleg az utolsó pillanatok. 9 éves lesz.

Najó, elájulok, félbehagyom...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

6 megjegyzés:

a mesélő írta...

Nagyon nehéz az iskola ugye? És olyan mintha minket is vizsgáztatna, hogy vajon mi elég jó szülők vagyunk -e? Elég jól tanul -e a gyerekünk és nem minidig és főleg nem azért mert ne foglalkozunk velük és nem értjük, mert sok olyan gyerek van, akivel valóban nem foglalkoznak és mégis színötös... Alig várom a téli szünetet, szerintem te is!

kikocs írta...

HÁt igen, nagoyn várom... Az van, hogy én igaziból látom, hogy nem az szükséges neki, hogy gyakoroljon - néha igen, mert vannak dolgok, amik csak úgy mennek -, de igaziból azzal van baj, hogy nem figyel. A helyesírás egyik héten tök jól megy, aztán következő héten tele van pirossal a füzet, és nem elég a 3 sor a lap alján a zöld vonal alatt a javításra. Matekból ugyanez. Hibátlanul megy a szorzó, keni vágja, aztán rá héten a 4x5-öt is az ujjain számolja. Tanulunk, amikor úgy látom, hogy van értelme. De hát gyerek, kell játszania is, ha fáradt, úgysem megy a fejébe semmi, csak frusztrálom... Szóval valahogy át kellene kattintani az agyát a kötelességtudatra. Mert az hiányzik gyökeresen. Jó, hogy látom, hogy a mi családunkban is mennyire mások vagyunk mi, gyerekek, mert így látom, hogy nem csak én szúrtam el. Nyilván van benne részem, de látom, hogy ugyanazzal a nevelési háttérrel mennyire mások vagyunk. Na mindegy, a lényeg, hogy boldog felnőtt legyen belőle, remélem, nem szúrom el :)

Kata anya írta...

Teljesen Csengére ismertem soraidban most.Nagyon szétszórt mostanában és figyelmetlen tud lenni.Szintén a nyelvtan a nagy mumus nálunk. :(
De viszont rávilágítottál valamire:KÖTELESSÉGTUDAT! Azt hiszem Csengének is ez a legnagyobb baja.Dolgozunk rajta,a jobb jegyeken de Én sem erőltettem a tanulást amikor látom,hogy fáradt.
Ésss a szünetet Én is nagyin várom már! :)

gneke írta...

A nyelvtan nagyon sok helyen számít mumusnak, főleg a helyesírás.
A szünetet pedig azt hiszem mindannyian nagyon-nagyon várjuk.
Ezt a pár napot valahogy kibírjuk, muszáj lesz. Végei s az első félévnek...

Catherine írta...

Állítólag ha sokat olvas a gyerek akkor jobb lesz a helyesírása. Tapasztalatom még nincs benne, mert a legnagyobb is csak elsős még. De eddig, szerencsére, jól veszi az akadályokat. A rajz, a technika és az ének döcögősebb kicsit, de ezzel nem sokat tudok tenni. Készség tantárgyak.
A szünetet mi is várjuk. Én nagyon, hogy végre együtt legyünk. Az iskolás pedig kicsit skizofrén módon, mert nagyon szeret suliba járni. Én nagyon örülök neki, hogy nem siettettük, és csak hét éves kora után kezdte. Mostanra érett meg rá.

Catherine írta...

GOKI-ban voltatok már? Valami hír Ábelről?

Megjegyzés küldése