VSD

Most már biztos, hogy megműtik Ábel szívét, és az is, hogy nyitott szívműtét lesz, az kérdéses még, hogy kisműtét vagy nagyműtét, az utóbbi esélyesebb. Azt mondják, a kockázat 6 kiló felett szinte elenyésző, Ábel pedig már 9 kg, szóval hurrá. Azt is mondják, hogy ez a műtét, ha rutinnak nem is nevezhető, mert szívről van szó, de gyakori dolog, és a lényeg, hogy teljes gyógyulást hoz. Az időpont is kérdéses, egyenlőre júniusig biztos nem, szóval nem válik valóra az álmom, szeptemberben valószínűleg nem szüntethetjük meg a tartósbetegséget. Jól van, szépen fejlődik, kigyensúlyozott, a mérleg maximum a túlzott jókedv irányába billen el.

Voltunk a GOKI-ban, sokmindent elmagyaráztak, és most már értem, hogy miért nem tud meggyógyulni a takonyból sem, és húzódik el minden olyan sokáig nála. Bár, ha belegondolok, sokkal egészségesebb, mint Misi volt ennyi idősen...
Nőtt a lyuk, egy csomó szívzöreje van az alapon kívül, kicsit nagyobb a mája, a szíve. Úgy hangzik a szívdobogása, mint amikor a ctg-n hallgattam, meg az ultrahangon, simán füllel is jól hallani. Csudájára járnak, az orvostanhallgatókkal mindig meghallgattatják. :) Az egy hónapos kora óta szedett gyógyszerén kívül kap most már vízhajtót, káliumot is heti háromszor. Szegény a káliumtól nagyon szenved, só ugye, cukorral keverve, persze, hogy öklendezik, akármivel is próbálom beadni, kiérződik. Legjobban az vált be, ha azonnal megitatom utána vízzel. Alapvetően szereti egyébként bevenni ezeket, kanálban oldom fel neki anyatejjel az amúgy is laktózzal kevert gyógyszert, naponta háromszor, de hétfőn, szerdán és szombaton a reggeli undormány után délben nem tátja a száját, csak gyanakodva néz, kidugja picit a nyelvét, hogy milyen ízű, és ha finomnak találja, akkor hajlandó bekapni. Szóval cuki.

Amikor kimondták, hogy biztos műtét, majdnem elsírtam magam, de mostanra elfogadtam. Igyekszem nem gondolni rá, hogy milyen pici, és milyen nagy dolog vár rá. A lényeg, hogy meggyógyul és rendben lesz. Szeretnék túl lenni rajta hamar, de örülök a haladéknak is. Ha nem sír, gyorsabban gyógyul, és van időm még, hogy éjszakára elválasszam, és van ideje, hogy megtanulja átaludni az éjszakát. Mert éjszaka nem lehetek vele majd, és jelenleg ugye jónak mondható az az éjjel, amikor csak 3-szor kel fel, és csak cicivel alszik vissza.
Szóval keresem mindenben a jót, és rendben lesz minden. Várunk. És várakozás közben élvezzük a cuki Bábit :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Heni Paroda írta...

Erőt és kitartást Nektek! Ölelés külön Neked!

Annamária Pethő írta...

Kívánok sok erőt, imádkozom Értetek!

Szitya írta...

Ó, Kikocs! Nagyon szurkolok majd ennek a Drágaságnak! És most eléggé átérzem a dolgot, noha egy fül azért mégsem a szív. Sokat gondolok majd Rád.
Szeretettel:
Szilvi

Medora írta...

Jobbulást kívánunk! Szegény kis apróság. Tudunk valamit segíteni?

Megjegyzés küldése