22 nadrág 32 térde...

Amikor kedd reggel készültünk, Misi közölte, hogy nincs nadrágja. Kérdeztem, hol a tegnapi, mondja, a szennyesben. Hát, mondom, az tuti még tiszta, egy napot volt rajta az oviban, tegnap volt rajta életében először, kapja csak elő, jó lesz az még ma - tényleg nem volt másik. Felvette, elémáll, és látom, hogy az egyik térde helyén gyakorlatilag csak szövetszálak, rongyok vannak.

Nem volt átmenet. 
Ordítottam. 
Nem azért, mert múlt héten, az előző héten, az azelőttin ugyanez történt. Nem azért, mert a gyereknek meg kell tanulnia vigyázni a nadrágjára. Nem azért, mert értéknek tartom a ruhát. 

Azért ordítottam, mert akkor már egy hete minden áldott nap egyesületi dolgaim voltak, mindig a családi házimunka-kötelesség volt az utolsó és aznapra éppen az volt a terv, hogy fél 9-kor elmegyek otthonról, és este 10 előtt nem fogok hazaérni. És eszembe jutott a 28 db gyerek és 2 felnőtt nadrág, ami varrásra vár a szekrényben, és én hónapok óta pakolgatom, de nem állok neki, mert mindig van valami fontosabb, valami égetőbb. És ez a helyzet az arcomba vágta, hogy már megint az egyesület, és nem tudom meghúzni a határokat, hogy muszáj, muszáj átalakítani valahogy az életemet.
De hiába muszáj, ez nem megy egyik napról a másikra, sőt, egyik hónapról sem a másikra. Lehet, hogy van az a helyzet, amikor megy, mert nincs más lehetőség, de jó lenne nem elveszíteni azt az oldalát az életemnek, ami kicsit kifelé visz a gyerekekkel való foglalkozás mögül, egy kicsit én vagyok, és elég ahhoz, hogy nemet mondjak a nekem írt 4 órás álláshirdetésekre. Mert azt nagyon világosan látom, hogy nekem jelenleg még a napi 4 óra sem férne bele. Úgyhogy nagyon következetesen adom át a dolgaimat, de lassan megy.

Eldilemmáztam magamban, hogy nem megyek el a képzésre. De pont nem ment rajtam kívül senki. És pont olyan a téma, ami nagyon hasznos az egyesületnek, és még konkrétan nekem is. És mit csinálok, ha maradok? Biztos takarítanék, meg intézkednék, mert még folyamatban van az adományosztás, és hulla fáradt is vagyok, és Ábel nincs otthon, tutira lefeküdnék aludni is, mert elájulnék délben. Aztán én futnám le az iskolakört, mert hadd dolgozzon Gergő... Biztos, hogy nem varrnék.
Arra jutottam, hogy a képzésen és az elnökségi ülésen, de még a vonaton is tök jól lehet nadrágot foltozni. Úgyhogy végül kiválogattam a 14 legszükségesebb gatyót, beletömködtem egy úti varrókészlet és foltnak szánt nadrágszárak - ahol már a folt körül is kiszakadt - kíséretében egy nagy szatyorba, és sokak derülésére sikerült a nyilvánosság előtt mind a 14-et hordhatóvá tenni, kb este fél 10-re az elnökségi végére. Befűztem a gumikat, megvarrtam a szakadásokat, lett kör és szögletes folt, meg űrhajó alakú is, van, amire bolti került, és van, aminek a térdére egy régi, rossz farmer hátsó zsebét varrtam.
Misi meg kap egy térdvédőt focira.

Bár ilyen egyszerű lenne mindenben kompromisszumra jutni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

7 megjegyzés:

Vivien Vincze írta...

Kerdves Kikocs! Ámulok és bámulok :), mindig csodálom, hogy miket csinálsz a gyerekek és egyebek mellett, de ez előtt most külön emelem a kalapomat :) ...Arról nem is beszélve, hogy én egyet sem biztos, hogy jól megfoltoznék :). Szeretettel: Vivien

Ildi írta...

Csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy őszintén CSODÁLLAK! Így, nagybetűkkel!

Névtelen írta...

Nagyon ügyes vagy!!
Pihenned kéne. Muszáj lenne!!
Ági

kikocs írta...

Nem vagyok túl csodálatra méltó, felgyűlt az a tömérdek nadrág valahogy :D
Ági, tudod, hogy reggel óta fogalmazódik bennem egy poszt azzal a címmel, hogy pihennem kéne? Csak nincs energiám leülni, meg még más megírnivalóim is vannak :)

Névtelen írta...

Ha magadra vigyázol, azt a családodért is (!) teszed.
Ági

kicsinap írta...

Jó, hogy írtad a bejegyzést, mert vasárnap este 11-kor olvasva jöttem rá, hogy az egyik gyerek szombaton szólt, hogy lejött a pom-pom a sapkájáról.:-) ÍGy még volt időm visszavarrni az egy száll cérnán lógó pom-pomot.
Nálunk a lányom nem lyukaszt nadrágokat, a két nagyfiú igen, viszont összesen nincsen 22 nadrágjuk.:-) Nálam három vár most foltozásra....

Idakerámia írta...

Ez a történet nagyon tetszett! DE egyet értek Ágival. Úgyis tudod.

Megjegyzés küldése