Egy gyerekkel...

Az élet könnyebb. Ezzel nem mondtam újat, még magamnak sem, bár mindent elfelejtek, de ez rémlett. Kipróbáltuk a héten :)

Az volt, hogy elmentünk Gergő szüleihez. Aztán két nap után Réka felszólított minket, hogy menjünk haza, és "akkor annyi mesét nézünk Nándi, amennyit akarunk! És annyi cukrot kapunk, amennyit akarunk!" Mert a papa mindig bekapcsolja a mesét, anya mindig kikapcsolja. Ergo, ha anya nincs ott, nem lesz, aki kikapcsolja a mesét :) Úgyhogy villámgyorsan hazajöttünk Gergővel és Misivel, amíg meg nem gondolták magukat. Vagyis Nándi alkalmazkodott Rékához, de vele nem is gondoltuk, hogy gond lesz. Ez volt mindkettejüknek az első alkalom, hogy nélkülünk aludtak ott bárhol is. Ideje volt elkezdeni.

Azért nehéz volt, mert lépten-nyomon kisautókat találtunk az ágyunkban, meg gyűrögetőket, meg pónikat, és akkor nagyon hiányoztak. Akkor már kevésbé, mikor leült apja Misivel vonatozni, és nem volt, aki rálépjen a kicsi fejére. És rengeteg mindent meg tudtunk csinálni itthon is, és teljesen mobil voltam. Ez volt a legelképesztőbb. Hogy eszembe jutott, hogy bemegyek Pestre, együtt ebédelünk Gergővel, meg ide-oda, és ez semmilyen nehézségbe nem ütközött. Negyed óra alatt elkészültünk, és mentünk. Nem háromnegyed óra kapkodva, parancsolgatva és fenyegetőzve... És nem három napra előre tervezve, hogy ha nem fog aludni Nándi délben, akkor figyelni, hogy előtte nap sokat aludjon és időben, meg délben is, mikor indulunk haza, és hány váltó ruhát vigyünk. Szóval nagggggyon laza volt az élet :)

Ők is jól viselték. Réka nagy lett. Ugyanis nem azt mondta, hogy szörnyű volt, borzalmas, nagyon hiányoztál. Hanem azt, hogy először kicsit hiányoztunk, aztán már nem annyira, aztán már nem is. És jók voltak, és szófogadóak, és nem hisztiztek, bár nem is aludtak délben.
Persze mikor értük mentünk "kicsit" romlott a helyzet, mert akkor hozták a formájukat, gondolom így jött ki a frusztráció, de most, hogy itthon vagyunk, nagyon jó gyerekek újra, még templomba is eljött Réka, és jól is viselkedett.
És persze másnap már azt mondta a nagylány, hogy idézem: "Borzalmas volt, anya! Soha többet nem maradok itt! Borzalmas volt. TUdod? Borzalmas!" :) Szerintem maradnak még, és tudom, hogy jó volt nekik. És a nagyszülőknek is, és nekünk is. Csak az elválás és a találkozás nehéz. Majd túl jutunk ezen is...