Ölik egymást

Igyekszem vallás témában nem nagyon osztani az észt, mert benne van a Bibliában, hogy mindenki azt csinálja, ami a dolga, azért is elismerés jár, akinek nincs ideje, ne bölcselkedjék. És nekem nincs időm.
De azért kikívánkozik belőlem megint az, hogy milyen sokat tanulok én a gyerekeimtől, olyan sokat értek meg általuk az egész kereszténységről, megláttatják a betű mögött a lényeget.


Olyan jó tud lenni, mikor jó tesók! Szinte simogat az, és könnyekig képes vagyok meghatódni rajta, mikor megosztják egymással az édességüket, játékukat, még akkor is, ha jelentőségteljesen rámnéznek, hogy látod, milyen jó vagyok?, és várják a dicséretet. Mikor meg tudnak oldani egy konfliktust, mikor segítenek egymásnak, mikor együtt játszanak, kacagnak, szaladgálnak, mikor tudnak cserélni, tudnak egymás mellett békében létezni. És nagyon szeretném olyankor valami különlegessel megjutalmazni őket, még ha szóvá tenni nem is mindig merem, mert tapasztalat, hogy olyankor borul a dolog. 


De ezek a büdös kölkök ölik egymást. Bántják egymást, megütik, megmarják, nem figyelnek egymásra. Nem baj, ha nekem sem jó, de a másiknak legyen már rossz. Inkább nem akarok játszótérre menni, csak a másik sírjon, hogy ő akar. Hátha megúszom, nem veszik észre, de azért csak belerúgok egyet. Ha lebukok, és büntit kapok, hát még annak is a másik az oka. Ami a másiknak kell, oda nem adnám két percre, még akkor sem, ha előtte sem játszottam vele, és utána sem nézek rá hónapokig. Nekem több jutott, a tied rondább, te nem vagy olyan ügyes, én jobb vagyok, szebb vagyok,  ő rossz volt az oviban, nekem nem tetszik a tied, nekem nem kell aludni, a tied elszakadt, buta vagy, béna vagy, hülye vagy....
És én ott állok felettük, és csak mondom, hogy gyerekek, ne bántsátok egymást! Csak ne bántsátok! Nem kell szeretni egymást, menjetek külön, egyik itt, másik ott, csak ne bántsátok egymást! Kerüld el, hallgass el, legyél okosabb, csak ne bántsátok egymást!
És fáj, és fáj, és fáj.


És erről nagyon eszembe jut, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és a Jóisten, ahogy néz le ránk, és mondja, hogy ne bántsd, csak ne bántsd!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Gaby Erika írta...

Ahogy olvaslak, mintha az enyéimet látnám, vagyis még csak a nagyobbikat. Bár csúnyán még nem beszél, de látom, hogy néha ROSZ a testvéréhez! Mikor tudja valamiről, hogy azt nem szabad mert büntetés jár érte, mert már annyiszor mondtam neki, hogy Antóka ne bantsd Renit, ne mász rá, engedd el a kezét, ne szórísd a nyakát, add oda neki is a játékot, ne dugd el előle... Olyankor úgy érzem kikészülök, tényleg roszindulatú volna, vagy csak gyerek? Szeretném jól nevelni őket, de néha nem tudom mi tévő legyek!
Ezek szerint ilyenek a gyerekek, csak ne legyenek ilyen felnőtek is!

Szitya írta...

Hát, kikocs.... Megnyugtat, hogy nem vagy egyedül?
Kezdem azt gondolni, hogy ez a testvéri lét velejárója, legalább is abban az esetben, ha korban közel állnak egyáshoz.
De aztán, ha idegen terepen, vagy bajban kell testvérként létezni, az más! Lehet, hogy még nem nagyon volt alkalmad megtapasztalni, de szerintem ott lehet igazán lemérni.
Mert néha én is marcangolom magamat: én rontottam el? DE... aztán, volt már pár olyan eset, amikor láthattam: ez a mindennapos harc csak arról szól, hogy küzdenek a mi figyelmünkért, a mi szeretetünkért. Ha viszont arról van szó, hogy a másikat baj érheti, na, az már más tészta!
Szóval, fel a fejjel, ez csak rosszabb lesz, de aztán egy bizonyos kor után helyrebillen majd (legalább is reméljük...)
Üdv,
Szilvi

kikocs írta...

Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Igaziból azt is tudom, hogy így van rendjén valahol. Amíg a békés időszakok vannak túlsúlyban, addig úgy gondolom, rendben is van. Ma délelőtt pont túl sokat bántották egymást, és ebből nagyon eszembe jutott a párhuzam. Hogy én ezeket azért kapom, hogy lássam, én is tudnék jobb testvére lenni a többi embernek. Mert ugyanilyen értelmetlenek a "testvérharcaink" a szomszéddal, meg a kispistával.

4Gyerek írta...

Kispistát nem bántani, ő az apósom :p

s akkor csatlakozom a gyerekeim olykor "ölik" egymást klub-ba.
De most pl. a 2 nagy együtt kreatívkodik, apájuk az ajtókra karácsonyi díszitést kért tőlük, a két kicsi meg szétszedi mellettem a szobát míg én céges papírokkal babrálok, de béke van.

Megjegyzés küldése