Nagycsaládban élni jó :)

Megvolt az első nap a bölcsiben :) Nem is tudom, mit mondjak, hogy sikerült. Talán pont úgy, ahogy vártam, se jobb, se rosszabb.

Nándi ma tele van szeretettel:

A csoportból elég lassan ért ki, mint kiderült, két lánynak adott még puszit. Majd hazafelé közölte, hogy minden lányba szerelmes.
Most éppen fektetem őket, és közben ábrándosan közölte, hogy csak a Sárira tud gondolni. De a Lilibe is szerelmes.

És nekem is szerelmet vallott:

- Anya! Nagyon szeretlek! Adnék neked gumicukrot. Adnék neked gumicukrot és olvadós rágót is! Adnék neked gumicukrot, olvadós rágót, csokit, rágót...

A többit nem tudtam meg, Réka közölte, hogy nem tud Nánditól aludni...

Réka:

 - Ha nagy leszek, emeletes házban fogok lakni. Kivéve, ha a Dávid* nem szeretne. Akkor úgy lesz, ahogy ő akarja. Mert szeretem.

Ennyire egyszerű. Kicsit büszke vagyok rá, hogy ezt tovább tudtam adni. Remélem meg is marad.



*Aki nem tudná, Dávid Réka jövendőbelije :) Sokan versengenek a kegyeiért, de nem tudják kiütni a fiút a nyeregből, pedig tényleg ritkán találkoznak mostanában a szerelmesek.

A mai nap az utolsó Gergő próbaidejéből. Szuper. Ha ma sem rúgják ki, gondolhatjuk, hogy van munkája, mert megfelelt. Úgyhogy osztunkszorzunk, mire költsünk. :)

Tervek már régóta vannak, és az lett a döntés, hogy az idei beruházás eredményeképpen lesz ajtó végre a tetőtérben. Már kértünk be árajánlatokat, csak megbízást kell adnunk. Volt terv a beépített szekrény is, de arra olyan horror árakat mondtak, hogy nem fér bele a keretbe. Kb a két és félszeresét, amit én elfogadhatónak találok az anyagárakat ismerve, és ahhoz képest nem is szép. Úgyhogy szekrénytelenek leszünk. Sajnos.

A másik nagy változás az lesz, hogy Misi gyermekünk megy a Pinokkióba. Ahova Réka és Nándi jártak, amikor Misivel terhes voltam. Heti két napot fog ott tölteni, és megpróbálom megbeszélni a nagyok ovijával, hogy ezen a két napon hadd aludjanak ott Rékáék is, egyébként ugye elhozom őket délben, és akkor lenne heti kétszer 7 órám egyben arra, hogy egyrészt összeszedjem a házat, másrészt magamat.  Nem is tudom, melyik most a fontosabb :) Ráadásul realizáltam, hogy fél év múlva havi 70ezer forinttal fog csökkenni a bevételi oldal, amit meglehetősen meg fogunk érezni, szóval valamit ki is kellene találnom majd. Vagyis azt hiszem legjobb lenne jobban belehúzni a gyerekruha bizniszbe, hiszen azt már kipróbáltam, és ha csinálom, még működik is, ha nem is aranybánya. De ahhoz is idő kell.

Ez egyébként a következő lépés lesz, a nem is olyan távoli jövőben, kb jövő ősszel, hogy valamiféle hivatalos munkát is kéne csinálni. Az álom valami itthonról végezhető értelmes, de ilyent szinte lehetetlen találni. De az is kizárt, hogy innen Budaörsre járjak dolgozni napi 8 és fél órában, plusz túlóra számlázási időszakban :) Nem is látnám a gyerekeket... Szóval valami köztest kell majd találni.

Visszatérve Misi Pinokkióbeli beszoktatásához, eléggé félek tőle. Ma voltunk bent megbeszélni a részleteket, és holnap már kezdünk is. Egyenlőre egy órára úgy, hogy én is ott vagyok. És jövő héten meg már megpróbálom otthagyni majd egyre több időre. Azt hiszem, lesz sok sírás, de ha nem megy, akkor nem fog járni. Mindent azért nem ér meg nekem sem, de sokszor átrágtuk Gergővel, és mindenkinek jobb lenne, ha egy kipihentebb anya állna rendelkezésre a kívánságokhoz.
Gabi néni, akié a családi napközi, mikor telefonon beszéltünk, nem igazán hitte el szerintem, mikor mondtam, hogy kétesélyes, hogy járunk-e majd, mert kemény lesz a beszoktatás, és nem létszükséglet, hogy járjon. De aztán Misi ma hozta a formáját, teljesen rámtapadt mint valami kis csimpánzkölyök, és belémfúrta az arcát, ha ránéztek. Mondta is Gabi néni, hogy hát, harmadik gyerekek azért nem szoktak így viselkedni :) (Nekem viszont legalább önigazolás, hogy Rékát nem elkényeztettem, ahogy általában a szememre vetik, hanem ilyen, hiszen azt senki nem mondhatja, hogy Misit lett volna időm kényeztetni...)

Szóval ezek vannak most a házunk táján. Meg szomorúak vagyunk még mindig a Brútusz miatt. Néha szeretnék róla írni, néha meg nem. Beszélni nem jó.

Tényleg, szombaton elveszítettem a jegygyűrűmet. (kellett nekem lefogyni...) Ezek után elgondolkoztam, hogy vajon mi lesz a következő torpedó a közös életünk jelképeivel kapcsolatban, és az jutott eszembe, hogy hát a közös fényképeink. Úgyhogy rohamtempóval elkezdtem feltölteni őket a picasára, szépen minden évnek csináltam egy külön albumot, és abban minden hónapnak egy-egy mappát. 2006 jön most már. És hát sok kép van Brútuszról, és az sokat segített most nekem, mert eszembe juttatott egy csomó jó dolgot, és nem azok vannak a fejemben, hogy mi nincs, és mi nem lesz, hanem hogy mi volt. És ami volt, az jó volt. A többit meg majd az idő megoldja.

Rékának már vasfogra való fogkrémje van, aminek a tubusán oroszlán, zebra, fű, ilyesmi van.

- Nándi! Akarod megnézni a szavannás fogkrémemet?
- Szalonnás fogkrém???!!!

Nagyon erőlködök, hogy összeszedjem magam, és írjak valamit legalább a várakozó családtagoknak, de nem megy.
Addig is, míg újra lesznek gondolataim, egy szösszenet a kamaszodó lányomtól:

- Nem nyúka piszka, mert megbök a bika!
- Nem a bika bök meg, hanem a bicska. Így szoktuk mondani, ez egy mondás.
- Nem! Anya! Rosszul tudod! Bika.
- Kislányom, hidd el, hogy bicska.
- Nem! Bika! Úgy, mint a bikadiadal!
....

Itt letettem a több órásnak ígérkező vitáról.

Eléggé utálom magam az előbbi cím miatt.

Brútuszt tegnap valaki kiengedte, amíg nem voltunk itthon, és  összeverekedett egy nagyobb kutyával. Nagyon gyorsan orvoshoz került, meg is műtötték, és a doki is azt mondta, hogy rendbe fog jönni, de nem ébredt már fel az altatásból.

Mintha a közös életünk egy darabját temettük volna el vele. Minden napunknak és tervünknek kihagyhatatlan része volt nyolc és fél éve, mióta közös lakásunk van Gergővel.

Remélem van kutyamennyország is, és boldogan tobzódik most a konzervben, a csokiban, csirkében és a kutyanőkben, és van egy karosszék alakú felhője, amiben alhat hanyatt fekve egy meleg felhőtakaró alatt.

Mi meg sajnáljuk magunkat és a Brútuszmentes világot.