Tervek

A mai nap az utolsó Gergő próbaidejéből. Szuper. Ha ma sem rúgják ki, gondolhatjuk, hogy van munkája, mert megfelelt. Úgyhogy osztunkszorzunk, mire költsünk. :)

Tervek már régóta vannak, és az lett a döntés, hogy az idei beruházás eredményeképpen lesz ajtó végre a tetőtérben. Már kértünk be árajánlatokat, csak megbízást kell adnunk. Volt terv a beépített szekrény is, de arra olyan horror árakat mondtak, hogy nem fér bele a keretbe. Kb a két és félszeresét, amit én elfogadhatónak találok az anyagárakat ismerve, és ahhoz képest nem is szép. Úgyhogy szekrénytelenek leszünk. Sajnos.

A másik nagy változás az lesz, hogy Misi gyermekünk megy a Pinokkióba. Ahova Réka és Nándi jártak, amikor Misivel terhes voltam. Heti két napot fog ott tölteni, és megpróbálom megbeszélni a nagyok ovijával, hogy ezen a két napon hadd aludjanak ott Rékáék is, egyébként ugye elhozom őket délben, és akkor lenne heti kétszer 7 órám egyben arra, hogy egyrészt összeszedjem a házat, másrészt magamat.  Nem is tudom, melyik most a fontosabb :) Ráadásul realizáltam, hogy fél év múlva havi 70ezer forinttal fog csökkenni a bevételi oldal, amit meglehetősen meg fogunk érezni, szóval valamit ki is kellene találnom majd. Vagyis azt hiszem legjobb lenne jobban belehúzni a gyerekruha bizniszbe, hiszen azt már kipróbáltam, és ha csinálom, még működik is, ha nem is aranybánya. De ahhoz is idő kell.

Ez egyébként a következő lépés lesz, a nem is olyan távoli jövőben, kb jövő ősszel, hogy valamiféle hivatalos munkát is kéne csinálni. Az álom valami itthonról végezhető értelmes, de ilyent szinte lehetetlen találni. De az is kizárt, hogy innen Budaörsre járjak dolgozni napi 8 és fél órában, plusz túlóra számlázási időszakban :) Nem is látnám a gyerekeket... Szóval valami köztest kell majd találni.

Visszatérve Misi Pinokkióbeli beszoktatásához, eléggé félek tőle. Ma voltunk bent megbeszélni a részleteket, és holnap már kezdünk is. Egyenlőre egy órára úgy, hogy én is ott vagyok. És jövő héten meg már megpróbálom otthagyni majd egyre több időre. Azt hiszem, lesz sok sírás, de ha nem megy, akkor nem fog járni. Mindent azért nem ér meg nekem sem, de sokszor átrágtuk Gergővel, és mindenkinek jobb lenne, ha egy kipihentebb anya állna rendelkezésre a kívánságokhoz.
Gabi néni, akié a családi napközi, mikor telefonon beszéltünk, nem igazán hitte el szerintem, mikor mondtam, hogy kétesélyes, hogy járunk-e majd, mert kemény lesz a beszoktatás, és nem létszükséglet, hogy járjon. De aztán Misi ma hozta a formáját, teljesen rámtapadt mint valami kis csimpánzkölyök, és belémfúrta az arcát, ha ránéztek. Mondta is Gabi néni, hogy hát, harmadik gyerekek azért nem szoktak így viselkedni :) (Nekem viszont legalább önigazolás, hogy Rékát nem elkényeztettem, ahogy általában a szememre vetik, hanem ilyen, hiszen azt senki nem mondhatja, hogy Misit lett volna időm kényeztetni...)

Szóval ezek vannak most a házunk táján. Meg szomorúak vagyunk még mindig a Brútusz miatt. Néha szeretnék róla írni, néha meg nem. Beszélni nem jó.

Tényleg, szombaton elveszítettem a jegygyűrűmet. (kellett nekem lefogyni...) Ezek után elgondolkoztam, hogy vajon mi lesz a következő torpedó a közös életünk jelképeivel kapcsolatban, és az jutott eszembe, hogy hát a közös fényképeink. Úgyhogy rohamtempóval elkezdtem feltölteni őket a picasára, szépen minden évnek csináltam egy külön albumot, és abban minden hónapnak egy-egy mappát. 2006 jön most már. És hát sok kép van Brútuszról, és az sokat segített most nekem, mert eszembe juttatott egy csomó jó dolgot, és nem azok vannak a fejemben, hogy mi nincs, és mi nem lesz, hanem hogy mi volt. És ami volt, az jó volt. A többit meg majd az idő megoldja.