Nagycsaládban élni jó :)

Az elmúlt egy évben három kismotor volt használatban. Hiába túl kicsi Rékának mivel a két fiú azzal szeret közlekedni, hát neki is kell. Nyakában a lábával hajtja, lebeszélhetetlen, tuti kis motorpálya van az udvarunkon a kocsibejáróból és a járdákból, eléggé ki van használva a szomszédok nagy örömére :) Nándinak viszonylag rövid lába van, így ő még kényelmesen teker, Misi meg tökéletesen aránylik a kismotorokhoz.

Úgy tűnik azonban, a három motorból kettő elárvul. Réka és Nándi ugyanis ma megtanultak biciklizni. Rékával már próbálkoztunk tavaly ősszel, meg egyszer vagy 100m erejéig februárban is, egyenesen bátran bicajozott, de a kanyarodás nem ment. Nehézkes volt megállni és elindulni meg csak segítséggel. Tegnap kimentünk egy fél órára, Réka biciklizni, én futni mellette, és hihetetlen, de azonnal tudott kanyarodni, és gyorsan megtanult megállni is, ma pedig a startot is begyakorolta. Este pedig együtt tekertünk el a kisboltba kenyérért. (Ami nem volt, így főzhettem vacsorát...) Nagyon ügyesen megy, még akkor sem kellett aggódnom, mikor elment mellettünk egy autó, szépen ment a szélén nem kacsázott. Még egy kézzel is tud!
Gyorsan megtanítottuk a szomszéd Marcit is, és így már az ő bicaja is gyorsan előkerült a garázsból, úgyhogy egész délután köröztek a fűzfa körül.

Hármasban.

Mert Nándi is megtanult kétkerekűzni. Az történt, hogy a pótkerekes bicaj egyik kis kereke eltörött. Javíthatatlanul. Gondoltam, leszedem róla a másikat, meg a pedált is, és lesz akkor egy futóbiciklije Nándinak, úgyis arra vágyik már mióta, csak Gergő hajthatatlan volt a témában. Ugyanis azt jósolta, ami történt. És már megint igaza lett. Mint mindig.
Szóval mielőtt leszereltük volna a pedált is, kipróbáltuk Nándit a kétkerekűvel. És hát azonnal ment. Kb. 300m-t futott vele Gergő, aztán cseréltünk, és én már csak néztem, ahogy megy a gyerek körbe-körbe. A megállás nehézkes, mert a kéziféket nem tudja használni, és nincs kontrafék, de többnyire megoldja. Indulni tud. Ami gondot okoz, hogy például elkezdi vakarni a hátát vagy a bokáját menet közben. És hát elesik. Elég sokszor, mert a jó idő ellenére nem túl szép az ekcémája, amit vakar :( Meg mondjuk eszébe jut, hogy mondani akar valamit, és hátrafordul, elengedi a kormányt... De nem zavarja, felül, megy tovább. Igazi kis terminátor :)

Nándiról videó itt található. Benne van egy vakarózás is :)
Rékáról pedig itt. 

És néhány kép ezekről a tavaszi napokról:

Éjjel egykor nagy világosságra, és hangzavarra ébredtünk. Zúgás, gyerekek kiabálnak.
Mögöttünk ugye szántó van, és a tulajnak az jutott eszébe, hogy éjjel egykor fogja felszántani. Kb 8 fényszóróval volt felszerelve, ami pont bevilágított a gyerekszoba ablakán, és kb 10m-re ment el mellettünk. Hát, persze, hogy megijedtünk. Még úgy is, hogy este fél 8 körül láttuk elmenni, így tudtuk, hogy mire ébredtünk. Úgy kettő-fél 3ig szántott, jó éjszakám volt. Szerencsére a gyerekek simán visszaaludtak a családi ágyban...

Tényleg nem értem az embereket.

Nem minden évben művelték eddig sem ezt a földet, és mindig megcsúszva. A gabonát nem aratták le, a napraforgót akkor vetették, amikor máshol már virágzott... A parlagfüvet virágzás előtt jóval tárcsázta be, így jöhetett újra, mert mégegyszer kikeltek, kivirágoztak.
Lehet, hogy azért volt ilyen sürgős, mert őszi búzát akart vetni? Meglátjuk. Remélem, inkább valami szépen virágzót ültetett...

Tegnap volt az első. Ovi után mentünk Rékával, nagyon izgatottak voltunk mindketten.
Voltak ovistársak is, rajta kívül hárman, egyik kisbarátnő is, aki a szülinapon is itt volt, szóval gyorsan feloldódott, és bár cseppet habozott, amikor jöttek értük a tanító nénik, Zsófi megragadta a kezét, és átsegítette a holtponton.
Mondták is aztán, hogy nagyon bátran, ügyesen viselkedtek. Odajött a Zsuzsa néni, és megdicsérte őket. Ezúttal rajzoltak, ahogy néztem, iskolaérettségi feladatokat, családrajzot, sormintát, ilyeneket. Lesz majd tornatermes mozgásos, meg egy matek meg egy magyar óra talán.
Kaptak egy szép kis üdvözlőlap szerű félbehajtott színes, díszített kartont, amire ráírták a nevüket (nem jelet, mert már iskolások lesznek), és négy matricának van benne hely, a négy foglalkozáshoz. Egyet kaptak is bele most.
Nagyon jól érezte magát Réka, és nem találta unalmasnak, meg még jót szaladgáltak az udvaron, amíg mi, anyukák még beszélgettünk kicsit :)

Mi pedig lementünk egy kicsit a kápolnába, majd az igazgató beszélt nekünk még a beiratkozásról meg az iskoláról. Még mindig nem tudni, lesz-e két osztály, pont a határon van a jelentkezők száma... Meglátjuk, meglátjuk.  Beiratkozás után legkésőbb...

Misi a kicsi. A minap mesekönyvet nézegetünk, és mondtam neki, hogy egy rakat lufit tartó gyerek közül válassza ki Rékát - mutatott egy nagyobb kislányt -, Nándit - egy kicsit kisebb fiút-, és Misit. És Misire egy négykézláb mászó kisbabát mutatott, pedig volt még ott lehetőség... Szóval azt hiszem, hogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy mennyire kezelem kicsinek Misikét. És le kéne szokni arról, hogy babukának hívjam. De ha olyan szépen mondja, hogy anucikaamm, akkor nekem muszáj arra babucikaammat mondani :)

Körülbelül egy hónapja egyébként leálltunk a szoptatással. Neki tartott legtovább. Már előtte is csak egy-egy kortyot kért, nekem pedig már nem esett jól, 6 és fél éve növesztettem valakit kint vagy bent a testemből, kicsit elég lett a lemondásból. Nem igazán viselte meg, esténként azért bepróbálkozott úgy egy hétig, de nem volt nagy sírás, ringattam, az is jó volt neki. Beteg sem lett egyenlőre. Azért én még álmodok vele :)

Lehet, hogy csupán véletlen, de azóta valóban beszokott a bölcsibe is, sírás és ellenkezés nélkül, a saját lábán, örömmel megy be reggelente. Eddig is jó volt neki napközben, de azért nehéz volt otthagyni, még ha tudtam is, hogy ahogy becsukom az ajtót, a sírást elvágják. Most már sír is, hogy nem akar hazajönni, kedden mentem érte még uzsi előtt, éppen öltöztették, meglátott, kézbe vette a szandijait, és elkezdett szaladni felém, aztán eldobta a szandáljait, és hozzám már sírva érkezett. Mert maradni akart. Persze az is lehet, hogy az uzsi miatt :) Igazi kis bélpoklos.
A Gabi néni szerint viszont az új gondozó tehet róla. Mert óvóbácsijuk van. Mikor bemutatták, hát, köpni nyelni nem tudtam, és az villant át az agyamon, tud-e kárt tenni Misiben... Tudom, beteges gondolat, de én paramami vagyok, és annyi rosszat hallani. És ez egy jóképű fiatal pasi. Ráadásul Misi, aki születése óta fél a férfiaktól, ha valaki ismeretlen pasi rámosolyog, elsírja magát, nos, ez a Misi valóban csügg rajta, és apának hívja :D
Mindenesetre úgy döntöttem, hogy megbízom a tulajban.

Aztán Misi beszélőkéje is nagyon gyorsan fejlődik, most már szinte mindent mond, még az innit is megtanulta végre, sőt, Nándit is nevén nevezi. Nem mindig értjük, és családon kívül még annyira sem. Érdekes, hogy viszonylag érthetetlenül, de nyelvtanilag meglehetősen helyesen beszél, ragoz, igeidőket használ, csak a szókincse nem túl nagy. Sebaj, helyettesíti azzal, ami eszébe jut. Az alapvető igényeit viszont már relatíve egyszerűen megértjük, így egyre kevesebb az ebből adódó konfliktus.
Beszél már telefonon a nagyszülőkkel, persze még fordítani kell, de még nem bánja, mint Nándi. Nándit sem értik, és ha ezt észreveszi, már nincs is kedve beszélni tovább.

Legjobban a hasát szereti még mindig, irtózatos mennyiségeket töm magába okkhootból például (joghurt). Egy félliteres becsúszik neki, ha hagyjuk. Vagy a kockasajttal sem tud leállni. De bármit. Múltkor mentem érte bölcsibe, ott ült az asztalnál, és kanalazta tálkából a joghurtot, az volt az uzsi. Lassan mindenki befejezte, összerakták a többi asztalt, a székeket, söpört a gondozónéni körülötte, ő meg csak komótosan eszegetett. Aztán észrevette, körülnézett, felmérte, hogy nem lesz már több repeta, felvette a tálkát, és gyorsan kihörpintette, ami még benne volt. Remélem, hogy mindig emlékezni fogok erre, nagyon-nagyon aranyos volt. Annyira érdekes meglesni a bölcsiben, teljesen máshogy viselkedik.

Lassan elpakolhatjuk a bébijátékokat is, adhatjuk Péterkének, már csak autózik, vonatozik, kockázik, szerepjátékozni kezd a nagyokkal. Hozzájuk nőtt. Azért egy-két nyomkodós-zenélős játék még maradt. Van például a V-tech autós kormány, ami gyerekes létem egyik legjobb játék-beruházása volt, még Réka kapta kb 8-9 hónaposan, folyamatosan használatban van. A másik pedig egy busz, ami németül beszél és tanít az abc-re, nemrég vettük elő újra, mindegy. Ha nem találod el a megfelelő betűt, amit kér, akkor mély hangon azt mondja, hogy "hoppla!". Nos, ezen Misi a minap kb negyed órán keresztül folyamatosan kacagott szívből. És azóta is ott kell parkolnia a busznak éjszaka az ágya alatt. Készült videó, ezen már kicsit direkt is kacag, mert azt gondoltam, hogy mire előveszem a fényképezőt, úgyis abbahagyja, aztán mégsem, úgyhogy elővettem, és tényleg abbahagyta, de azért kicsit hallatszik a végén. Van egy videó, amin többet kacag, de ezen meg bemutatja, hogy mit csinál, ha rászegeződik egy fényképezőgép :) Szóval ott áll hunyorogva, és mosolyogva, hogy ne villanjon nagyot a szemébe a vaku. És mondja, hogy hadném, vagyis hadd nézzem, mármint a kész képet :) Tudom, hogy az anyja vagyok, de olyan aranyos... És így tud nevetni olyan sok mindenen! Jó hallgatni nagyon!

Mielőtt gyerekem lett volna, kategorikusan elhatároltam magam az együttalvástól. Nagyon szép kiságyat kapott Réka, aludjon abban, azért van. Aztán egy idő után rájöttem, hogy annak az ára, hogy Réka a kiságyában aludjon, az az, hogy én meg egyáltalán semennyit sem, azt is a kiságy mellett. És beköltözött mellénk. Szigorú szabályt hoztunk, amit aztán nem hágtunk át azóta sem - csak nagyon kivételes alkalmakkor: mindenki a saját ágyában alszik el, amikor már a felnőttek is alszanak, akkor esetleg át lehet jönni.

Tökélyre fejlesztették a kölykök a lehetőségek kihasználását, még beszélni sem tudtak, sőt, még forogni sem, de azt mindig pontosan tudták, hogy én mikor aludtam el. Mert akkor azonnal hozni kellett, legalább egyet. Írtam már erről, de most nem találom hirtelen... De nem is ez a lényeg. Hanem hogy két éves korára Réka is átaludta az éjszakát, és egyre ritkábban jött. De megszületett Nándi, aki átvette a helyét. Úgyhogy csináltattunk egy nagyobb ágyat. Lábak nélkül, hogy ha legurulnak, akkor se legyen baj, mert néha már két gyerekkel ébredtünk reggel. Aztán... Aztán hárommal. Aztán a nagyok teljesen leszoktak, de Misi kitartó. Két éves lesz pár hét múlva, de két kezemen meg tudom számolni, hány éjjel nem jött. Mondjuk vendég nélkül nem maradtunk, mert jöttek a testvérei... Ha meg véletlen mégsem, akkor én ébredtem fel, és vártam, hogy mikor sír majd.

Pár hete szinte minden éjjel mind a hárman itt vannak. Néha csak ketten, bármelyik variációban. Megvannak a befoglalt helyek, középen Réka 'reserved' táblája van kint, Misinek mindegy, csak a fejem közelében legyen a feje, lehetőleg érjen össze, úgy alszik vissza, Nándi pedig a lábamhoz szokott besurranni, néha észre sem veszem, csak amikor rugdosni kezd.
Az utóbbi egy hétben azonban kezd eldurvulni a helyzet. Mindhárman szorosan rámtapadnak, nem tudok aludni tőlük, még fordulni sem. A két nagy ráadásul elkezdte egymást piszkálni. Nándi befekszik közénk, Réka a lábamhoz... Attól függően, ki érkezik előbb. TEgnapelőtt egyenesen összevesztek rajta - éjjel 2 órakor -, hogy ki hol fekszik. No, itt aztán elszakadt a cérna. A mai éjszaka után, amikor pedig legalább 20-szor ébresztettek fel a 6 óra alatt, amit alvással próbálkozással tölthettem, bekeményítettem. Nem jöhetnek. Csak ha rosszat álmodnak. Gondolom azt mondják majd, rosszat álmodnak, mert jönni akarnak.
Tudom, hogy szükségük van rám, azért ébrednek fel éjszaka. Alapesetben nem ébrednek fel. Réka az iskolától fél, Nándinak is van valami gondja, mert sír reggelente oviba menet. Misi meg... Misi meg még kicsi. Vagyis tudom, hogy vannak gyerekek, akik képesek átaludni az éjszakát 6 hetes koruktól, nekem nem volt ilyen gyerekem, hiába próbáltam meg a világ összes praktikáját, és még többet is.

Na, közben eltelt az éjszaka, Réka jött nagyon hamar, én átköltöztem az ő ágyába, oda érkezett már világosban Misi, addig elég volt, ha átszóltam neki. Nándi értett a szóból, elég volt neki, hogy mondtam, mikor hívott, hogy itt vagyok a szomszéd ágyban.
Nem tudom. Lehet, hogy mégis egy még nagyobb ágyat kell csináltatni?

Rendben van, hogy mindenkinek megvan a helye, megvannak a kis tulajdonai, kis szokásai, amiket tiszteletben tartunk. De néha úgy érzem, vannak határok. A türelmemnek legalábbis biztosan.

Azt már írtam, hogy mindhárom gyerek csak a fenti vécét hajlandó a nagydologra használni. Pisilni hajlandóak lent is, meg az udvaron, és bárhol, de a kaki nem csupán az oviban, bölcsiben lehetetlen, hanem a földszinten is. Misinek ehhez jön hozzá a kaki-rítus, ami úgy néz ki, hogy

• vinni kell a cumit, akkor is, ha nincs éppen cumizás,
• amit azonnal be kell dobni a mosdóba, és menet közben néhányszor elkérni két cummogás erejéig, majd visszadobni. Nem, nem lehet a mosdókagyló szélére állítani.
• csak szűkítővel hajlandó felülni a klotyóra,
• szorosan összezárt lábakkal, a nadrágot és gatyát teljesen levéve (az nem baj, ha a fütyi kilóg fent, és kipisil...)
• a vécészűkítőt előre kell húzni, amennyire csak lehet, hogy hátul legyen lyuk
• tilos bármit bedobni, esetleg belenézni a vécébe azon a lyukon (tesók szoktak)
• kell egy autó, amit az egész ügyintézés alatt a jobb oldalára húzott fellépőre kell le-fel rakosgatni - nekem,
• aki egyébként szigorúan a kád lépcsőjén kell üljek, és nem olvashatok, néznem kell. Lehetőleg mélyen a szemébe.

Úgy fel vagyok dobva!
Már említettem a patakot, ami nem messze tőlünk folyik, és sétálni szoktunk - régebben - mellette. Nos, ez egy rendkívül szemetes patakpart, a Szilas-patak partja. Egy időben mindenki ide hordta valószínűleg a szemetét. Most már vagy észrevették magukat, vagy használt a part felének két évvel ezelőtti lezárása, aminek köszönhetően az eldugottabb részekre már nem hajthat be autó. De még így is nagyon rosszul néz ki. Mindenki intelligenciájának megfelelően dob el papírzsepit, üres palackot, ruhát, esetleg kibelezett hűtőt.

A traktor-gázlónál meg van egy iszonyúan nagy szeméthalom, ami csak nő és nő... Egy éve próbálja Gergő elkapni, aki odahordja, de sajnos nem elég jó a fényképezőgépünk, a rendszám már nem kivehető a képeken. És nem vagyunk elég gyorsak sem, hogy odaérjünk addig.



Már tavaly akartam tenni valamit, de nem éreztem magamban elég erőt, aki olvasott akkoriban, tudja, miért. Idén azonban belefogtam. És most nem fényezni akarom magam, hanem buzdítani mindenkit, mert sokkal egyszerűbb, mint gondoltam. A bürokrácia is lát valamit, és nem kifogást keres, hanem megoldást. Legalábbis nálunk biztos. Semmit nem kellett egyenlőre 6 példányban hivatalosan benyújtani, senki nem hárítgatta, hogy inkább valaki mással beszéljek, mindenki együttműködő volt.

Először a helyi szemétszállító céget hívtam fel, mert azt hittem, rajtuk verekszem majd keresztül magamat legnehezebben. De már a konténeres ügyintéző is boldog volt az ötlettől. A felelős, akihez elirányított, pedig azonnal nagyon boldog ígéretet tett, hogy a szemetet elszállítják, ha összeszedjük, és hogy ma vagy holnap ki is megy megnézni a helyszínt a közterület-felügyelettel a logisztika miatt.
A helyi főszervező anyuka, akinek a baba-mama klubot és a gyereknapot is köszönhetjük, volt a következő pont, azonnal beindult ő is: népszerűsít és talán a nyomdát is el tudja intézni ingyen, a tervem az volt, hogy keresek egyet, és megpróbálom rádumálni őket, ha nem megy, akkor az ismerősökkel fénymásoltatok kisebb adagokat, de így lényegesen egyszerűbb lesz.
Az önkormányzati képviselőnk is sima ügy volt, nagyon lelkes, intézi a sajtót  és összeköt a környezetvédelmi főtanácsnokkal, vagy kivel. Majd fog hívni a tanácsnok is, gondolom ő képviseli a helyi zöld szervezetet, vagy legalábbis rajta keresztül eljutok majd hozzájuk is. Ciki lenne kihagyni őket.

Felhívtam a Bauhaus(o?)t is, tőlük remélem a szükséges zsákokat és kesztyűket, bár ők a sportot támogatják elősorban, de az igényeim nem rettentő nagyok, 100 kesztyű, felnőtt és gyerek vegyesen, 100-150 sitteszsák, és hát "szomszédok" is vagyunk, mellettük is elfolyik a Szilas,  így lehet, hogy adnak, emlékszem, a mi cégünknél már nekem el kellet utasítani a kérelmezőket, én viszont most a marketing-vezetőn is átmentem, csak van még egy főnöke. Ha nem, következő kör az Auchan lesz. Ők úgyis büszkék a környezettudatosságukra, csak a láp-ügy miatt nem akartam piszkálni a parazsat...
Bár tartok tőle, hogy a zsák és kesztyű mennyiség túl nagy, és nem lesznek ennyien, de ha 20-30 család eljön a 800-ból, aki itt alsón lakik, akkor májusban nekifutunk a repülőtér határának rendbetételének is, jól fog jönni akkor. Oda is nagyon sok gyerekes család, kutyasétáltató és szerelmes jár.

Még a két helyi kisbolt, és a két kocsma van hátra, tőlük szándékozok némi zsíroskenyérnek és innivalónak szánt ellátmányt koldulni, amivel a jól végzett munka után meg lehetne etetni a jónépet, hiszen aki dolgozik délelőtt, nem tud főzni. Itt volt kis fennakadás, hogy szemétszedés után fura program az evés, mert elég koszos lesz az ember, de mi tényleg itt lakunk 50m-re, a mi kertünkben lehet majd kezetmosni, és enni. Vagy viszünk ki két hordót vízzel, szappant, szóval megoldjuk.

A támogatóknak ellentételezésként - terv szerint - a minden házhoz bedobott szórólapon, illetve a plakátokon tüntetnénk fel egy kis reklámot. Szerintem ez mindenkinek megéri. Remélem ők is így gondolják :)
És azt is remélem, hogy a helyi lakóknak is van igényük arra, hogy szép legyen a környezetünk, és lesznek, akik eljönnek.

Szóval nézzetek körül, biztos, hogy mindenhol vannak ilyen elárvult helyek a közvetlen környéken is. Sokkal egyszerűbb, mint valaha elképzeltem. Remélem megfertőztem legalább egyvalakit :)

______________________________________________________


Update:
A Bauhaus ad zsákot és kesztyűt. Szóval most már tényleg csak ember kell, aki csinálja!