Nagycsaládban élni jó :)

Misi a kezembe nyom egy papírt, rajta firkamirka.
- Most kérem az édességet, itt a jóság.
- Mi volt a jóságod, mit rajzoltál le?
- Háááát, öööö, az Olivér jó volt. Olivérrel voltam jó.
- De hogy voltál az Olivérrel jó, ma nem is voltál oviban.
- Deeee!
- Nem.
- Deee!
- Na, Misi, mi volt a jóságod?
- Hát, öööö... jó voltam veled.
- Hogy voltál jó velem?
- Hááát, nem köhögtem,  és blablablabla- ezt nem értettem.
- Misike, mi volt a jóságod?
Megfogja az arcom, megsimogatja, szemembe néz:
- Most már kaphatom az édességet?
- Sütöttünk sütit együtt, játszottál békésen a Nándival, és aludtál délben, hagytad, hogy megmérjem a lázadat. Ez mind jóságod volt!
- Kaphatom?
- Kaphatod...

Sajnos a felére nem emlékszem... Mostanában jó lenne bekamerázni a házat :)

Misi hozza a napszemüvegét:
- Felveszed rám?
- Rámadod? - válaszoltam, miközben adtam rá, mintegy kijavítva a mondatot.
- Nem, magamra!

Azt hittem, hogy elég lesz, ha a múlt hetet túléljük, de azért jutott erre a hétre is bőven munka. Két hete hétvégén az Élelmiszerbank akciójában voltunk önkéntesként élelmiszert gyűjteni, a múlt héten ebből kellett csomagokat összeállítani,  közben pedig ezerrel szerveztük a nagycsaládos Mikulás délutánt.
Amivel elég sok megoldandó feladat volt. Az utolsó héten került a legtöbb dolog a helyére, például helyszínt is kellett váltani, mert rájöttünk, hogy közel 200-an leszünk majd, és addigra teljesítettek minden ígéretet. Hétfőn helyszínt és forgatókönyvet egyeztettünk, kedden 660kg tartósélelmiszert tettünk egyforma csomagokba, szerdán 120 mikuláscsomagot állítottunk össze, pénteken jópár négyzetméter papírt vágtunk fel. Pl. 400 db kört vágtunk ki, és több mint ezer darab másfél cm-es papírcsíkot. A délutáni programot, a rendezkedést én már kihagytam.
A nulláról és nulla közös forintból, csak a tagok (sok vezetőségi tag volt közöttük...) felajánlásaiból és közreműködéséből rittyentettünk egy nagyon helyre kis bulit. Szombaton délután csaknem 100 gyerek vándorolt asztalról asztalra, és gyártotta az üdvözlőlapokat, száraztészta angyalokat, toboz karácsonyfákat, festették a gipszet, varrták a tüll kitűzőket, ragasztották a papír csillagokat, díszeket, fűzték a pattogatott kukoricát. Fonal hóemberből csak 3-4 készült el, azt nagyon melós volt, elfogyott az igyekezet :) A tagok többsége komolyan vette, hogy belépődíj valami hozzájárulás a büfébe, úgyhogy vacsorázni valószínű kevesen vacsiztak otthon :)
Szóval nagyon jó volt, és megérte a munkát, minden úgy ment, ahogy kitaláltuk, és semmi olyan gikszer nem adódott, amire nem voltunk felkészülve. Az én csemetéimnek a gipszfestés jött be legjobban. Valaki adventi csokis naptár-formákat öntött ki kis akasztókkal, na ebből az én bandám vagy 30-at kifestett karácsonyfadísznek :)

A múlt szombatunk egyébként elég durva volt. Reggeltől kicsit besegítettem a helyi, játszótér építésére gyűjtős adventi vásáron (nagy sikert arattak a lekvárjaim :) ) és Mikulás bulin, meg a gyerekek is jöttek mulatni. Annak ellenére, hogy ódzkodtam tőle, mert szabadtéri rendezvény volt, nagyon szuperül sikerült, ha nem kezd el fázni Réka lába, lehet, hogy még mindig ott lennénk :). Innen mentünk tovább a templomi hozd és viddre, ahol meglehetősen jól vette mindhárom csemete, hogy nem hozunk haza mindent. Nándi talált egy R2D2 mekis csipogó játékot, amivel azóta is boldog, Misi egy kisautót, Réka hozott csak két játékot. Azt is csak megszokásból. Mikor mondtam, hogy egyet lehet, könnybe lábadt a szeme, hogy de ő nem tud majd választani. De még meg sem nézte, hogy mik között kell majd döntenie... Amit mi vittünk, az is hamar gazdára talált. Aztán haza, gyors ebéd, átöltöztetés, gondolkozás, hogy meghalok-e, vagy megvárom vele az estét, és már jöttek is értem, Gergő meg a bandával  Rékát vitte szülinapra, letették, ők meg jöttek Mikuzni. Oda toppantak be aztán a nővéremék, akik pont erre jártak üzleti ügy miatt, és nálunk aludtak. Aztán Rékáért megint egy kör, még neki is jutott egy kis festegetés-ragasztás, buli után a pakolás, aztán még ezt-azt elvinni ide meg oda, fél 9kor már otthon is voltunk, és amikor már mindenki aludt, akkor, na akkor nagyon jól esett meginni némi alkoholost :)

Ahogy ma is eszembe jutott délelőtt, hogy na, este koccintunk. Ma vásárt tartottunk megint, de elég nagyszabásút. Jöttek a családok is ezzel-azzal, mindenfélével, főleg saját készítésűekkel, kis adventi vásár lett, jó kis beszélgetős, ismerkedős. Több termelőt is hívtunk, mint eddig, és valahogy a szervezésben minden összeesküdött ellenem. A tojásárus úgy emelt árat, hogy nem szólt előre, hanem pár napja én kérdeztem rá, mert hallottam egy másik egyesülettől, hogy ő többet nem hívja, mert betelt a pohár. (Egyébként nálam is, mert délben vitte el az árusait és a maradék tojásokat, holott mondtam, hogy 11-ig tart, így fél 1-re értem haza...úgyhogy most tojástermelőt keresek...) Az almaárus inkább mikuláscsomagokat szállított, hiába rendeltünk több mint 500kg almát, pénteken reggel, mikor felhívtam a végleges rendeléssel, mondta, hogy inkább nem jönnek. De lealkudtam egy másik almás árait, és mégis lett.
Elfelejtettem területfoglalási engedélyt kérni, még jó, hogy van egy angyalunk azokban a körökben, így ezt pénteken el tudtam intézni. Mondjuk csak a két fiúval, akik közül a kisebbik meglátott az aljegyző asztalán egy nyalókát, amitől a földön csúszva, takonycsíkot húzva távozott a polgármesteri hivatalból. A papírárusnak máshova kellett menni, de azt is megoldottuk végül.
De csomóan megköszönték, gratuláltak, sok új emberrel találkoztam, és ez  jó volt. Meg az is, hogy már tanulok, és egyre több dologhoz kérek segítséget, illetve mondok nemet. Meg hogy a tesóm kerámiáiból is eladtam néhányat. És most elfogadtam azokat a dolgokat, amiket az árusok a szervezésért adtak. Megdolgoztam érte nagyon, osztozok rajta a fő-fő segítségemmel :)

Délután pedig az újpesti gyertyagyújtáson voltunk, a műsort az iskolánk adta,  nagyon hangulatos, kedves műsor volt. A másodikasok pásztorjátéka tündéri volt, nekem nagyon tetszett, kár, hogy a nyüzsgésben háromfelé szaladó gyerekek miatt nem tudtuk megnézni, csak a próbát.
Rékáék a néptánc csoporttal reneszánsz táncokat adtak elő, nagyon ügyesek voltak! Három körben álltak a gyerekek, legbelül a kis elsősök. És valószínűleg az, akinek indítani kellett volna a levonulást, nem volt ott, és így egyszerűen fennmaradtak a színpadon, ott álltak körben, amíg valaki fel nem ment, és el nem kezdte lebontani a kört. :) Réka egyébként nagyon izgult, a színpadról is próbált minket felfedezni, megkeresni, de erős volt a világítás, nem látott arcokat. Azért legyőzte magát, és nagyon ügyes volt, kapott is kürtőskalácsot :)

Szóval ezek voltak az elmúlt két hétben. Most másik két hét jön, más feladatokkal. Várom a karácsonyt, de elég felkészületlen vagyok minden szempontból...

Tuti hely különösen így karácsony előtt. Hadd ajánjam figyelmetekbe a www.kockajatek.hu oldalt. Mi playmobil fanok vagyunk, sok kincset szereztünk már be innen, de a legok is fantasztikusak, eléggé sajnálom, hogy nem legóznak a gyerekek. Nándi autókat rak össze, és játszik velük. És ha szétesik, sír. És nekem kell összerakni :)  Majd belenőnek. Érdemes ellátogatni a boltba is, aki teheti, csuda egy birodalom! Úgy tudom, a facebookon like-olók még vásárlási kedvezményt is kapnak, a nagycsaládosok egészen biztosan.

Véletlen találtam erre a videóra. Vagy talán nem is véletlen. :) Tudom, hogy akinek kellene, úgysem veszi magára, aki meg nem, azt meg csak kicsit elkeseríti a nevetés mellett, de azért mégis iderakom. Mert azért mégis igaza van.

Mióta Réka iskolás, Nándi nagyon rákattant az ülőmunkákra. Feladatlapozik folyton, számol, lassan az ötös számkörben ugyanolyan biztos lesz, mint Réka, és ami a legmeglepőbb, rajzol. Nagyon belelendült. Leül, és 15-20 lapot is telerajzol. Marokra fogja a ceruzát, a másik kezével pedig irányítja a hegyét a papír közvetlen közelében. Látványnak sem semmi, de a rajzai is hihetetlen fejlődésen mentek át. Elsősorban rakétákat, repülőket, autókat és tankokat rajzol, mindegyiket rendőr változatban is. Értsd, kék és piros villogó van rajtuk valahol. És rákapott az emberrajzokra is. Nagyon szeretem a stílusát, én különlegesnek látom - ahogy Réka rajzait is -, Nándiéit is megismerem akárhol a csigavonalakról, nonfiguratív formákról, amikkel tarkítja a műveit, csak az alkotás kedvéért. Egy időben összepöttyözte a lapot, majd összekötögette a pöttyöket. És örült. Rajzol, és rajzol, aztán történeteket mesél róluk, másik világba kerül, ahogy elmélyülten húzogatja a vonalakat. Réka nézte a minap, nézte, majd kijelentette, hogy nem ér, hogy Nándi szebben rajzol nála. Azóta ritkábban látom, hogy leülne  a leány alkotni. Ezt eléggé sajnálom. Főleg, mert szerintem nem is lehet összehasonlítani a műveiket, más kategória, így nem is lehet egyik szebb, mint a másik. És azért a két év korkülönbség is látszik!