Papírfalók

Mióta Réka iskolás, Nándi nagyon rákattant az ülőmunkákra. Feladatlapozik folyton, számol, lassan az ötös számkörben ugyanolyan biztos lesz, mint Réka, és ami a legmeglepőbb, rajzol. Nagyon belelendült. Leül, és 15-20 lapot is telerajzol. Marokra fogja a ceruzát, a másik kezével pedig irányítja a hegyét a papír közvetlen közelében. Látványnak sem semmi, de a rajzai is hihetetlen fejlődésen mentek át. Elsősorban rakétákat, repülőket, autókat és tankokat rajzol, mindegyiket rendőr változatban is. Értsd, kék és piros villogó van rajtuk valahol. És rákapott az emberrajzokra is. Nagyon szeretem a stílusát, én különlegesnek látom - ahogy Réka rajzait is -, Nándiéit is megismerem akárhol a csigavonalakról, nonfiguratív formákról, amikkel tarkítja a műveit, csak az alkotás kedvéért. Egy időben összepöttyözte a lapot, majd összekötögette a pöttyöket. És örült. Rajzol, és rajzol, aztán történeteket mesél róluk, másik világba kerül, ahogy elmélyülten húzogatja a vonalakat. Réka nézte a minap, nézte, majd kijelentette, hogy nem ér, hogy Nándi szebben rajzol nála. Azóta ritkábban látom, hogy leülne  a leány alkotni. Ezt eléggé sajnálom. Főleg, mert szerintem nem is lehet összehasonlítani a műveiket, más kategória, így nem is lehet egyik szebb, mint a másik. És azért a két év korkülönbség is látszik!