Jók és rosszak

Írtam már arról valamikor, hogy Nándi nem akar rossz lenni. És hogy az oviban túl is van ezen, tényleg sikerült kikerülnie a saját skatulyájából. Nem volt azonban mindenki ilyen szerencsés, és az iskolakezdés is megviselt néhányakat. A kezdeti jól indulás után jöttek a határpróbálgatások. És hát az én csemetéim áldozattá is váltak. És tisztelettel vegyes árulkodással hozták a híreket, hogy kik voltak rosszak, rendetlenek aznap. És rövid idő alatt ezek a nevek néhány állandóra fogytak. Néha sírás is volt, és sok-sok harag és dac tombolt bennük, miközben meséltek. Ha tovább faggattam őket, kiderült, hogy ők sem hagyták azért magukat, és néha ezért szorultak a felsőbb hatalomnál. És hiába mondtam, hogy nem rosszak ezek a gyerekek, csak nehéz nekik most nagyon, segíteni kell nekik, ez nem talált igazán nyitott szívekre, ami érthető :)
Mi ilyenkor a megoldás? Fáj a szívem a gyerekemért, azt nem mondhatom, hogy üssön vissza, mert nem hiszek benne, mondom, hogy kerülje el.
Aztán rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen könnyű, mert keresztények vagyunk, van egy örökségünk. Úgyhogy elkezdtünk imádkozni a "rosszakért". Olyan 6-8 névből álló listánk volt esténként, amihez hozzáfűztük, hogy segítsen nekik a Jóisten, hogy ne legyenek rosszak. Mondanom sem kell, sem Nándi, sem Misi, sem Réka nem voltak rajta ezen a listán egyszer sem :D

No, mindegy, addig addig mondtuk a magunkét így esténként, míg két hete Nándi a lista közben beleordított, hogy "NEEEEM! A Józsikáért nem kell már imádkozni, mert egészen jó lett, csak a Pistikét mondjuk!". Aztán pár nappal később már Pistikét sem kellett mondani. Két Pistike van a csoportban - igaziból egy sem, csak direkt nem akarom írni a neveket -, Nándi eddig úgy különböztette meg őket, hogy a jó, meg a rossz. (Amitől nekem a hátamon felállt a szőr, de nem tudtam leszoktatni) Most úgy különbözteti őket, hogy a "Jó Pistike", meg a "Pistike, aki rossz volt, de már jó".
És a múlt héten az iskolatársak is elkezdtek javulni, ott is csökkent a lista, jött haza lelkendezve a Réka, hogy a Jenőke megjavult. És tényleg, tegnap a saját szememmel láttam egy teljesen kicserélt kisfiút, aki pár héttel ezelőtt, akárhányszor meglátta Nándit, megpróbálta meggyilkolni, és Réka is cifra történeteket mesélt az iskolai kalandokról. És a pirospontos táblázatban sincsenek feketék november eleje óta, összesen az egész osztályban két darab, az is még hónap elején. Úgyhogy örülünk. A hitnek, a reménynek, meg a szeretetnek. :)