Nándi a hős

Reméljük, a tegnapi nappal pontot teszünk a fütyi-ügy végére, ami szerintem minden fiús anyuka egyik nagy terhe: húzzuk, ne húzzuk, mikor és meddig, sebészet, urológia és mikor, és mit és hogyan.

A mi dokinénink a ráérős fajta, miután nem volt gyulladás, próbálkoztunk a kenőccsel, de hatástalan volt. Most augusztusban lett kimondva, hogy végülis már négy és fél éves a csemete, idén ősszel azért mutassuk meg egy sebésznek. Úgyhogy mentünk. Misi ment oviba egyedül, mi meg a kuki-dokihoz.
Csaknem egy óra alatt be is jutottunk, némi vizsgálat után arra jutott a dokibácsi - aki egyébként Misi doktorbácsija is volt a balesete kapcsán, így jó ismerősként üdvözölt minket -, hogy a legoptimálisabb, ha rögtön le is zárjuk a témát. Kapott érzéstelenítő krémet, és egy óra kimenőt, valamint egy ígéretet, hogy ha ügyesbátor lesz, akkor megkapja a másik mágneses hotwheels kocsit. Úgyhogy kimentünk, vettünk csokit, meg zoknit, mozgólépcsőztünk, meghosszabbítottuk a parkolójegyet, és jelentkeztünk.
És Nándi nemhogy ügyesbátor volt, hanem bizony kacarászott, mert azt mondta, hogy bizony neki nagyon csiklandozták a fütyijét. A végén egy picit jajdult, de ennyi volt. Még egy kicsit szívtam is a fogam, hogy nem kellett volna azt az autót elkiabálni, mert nem igazán volt ez olyan súlyos, ahogy eddig hallottam róla, szóval nem egy kiérdemelt jutalom most ez.
Meg lettünk dicsérve, hogy jókor jöttünk, nem korán, és nem későn, pont ideális volt a helyzet. Szóval jó nekem, szeretem, ha valamit jól csinálok :) Remélem ennyi volt, és betartva az utasításokat nem tapad vissza. Ma reggel már egyedül pisilt, nem kellett segítség neki, hogy legalább célozni tudjon. Esti fürdésnél jön majd a neheze, amitől félek, remélem, attól is feleslegesen.

Misinek nem volt annyira jó, mert egyedül volt oviban. Apja vitte, sírt, félt, aggódott, nem akart. És mondták az óvónénik, hogy egész nap szomorú kisfiú volt. Melinda néni idézni is tudta: "Nem jó nekem ma oviban lenni..." :( Azért, mikor érte mentünk, azt mondta, hogy jó volt nagyon az ovi, de nem akar igazán egyedül menni a közeljövőben. Nándi vigasztalta is, hogy "Misi! Máskor majd te maradsz otthon egyedül az anyával!"

Nándi karácsonyi ajándéklistája egyébként a HotWheels kocsi által meg is oldódott. Bár megint kiszúrta az óriás autószállító kamiont, és nagy örömmel üdvözölte a mindenféle villogós, hangot adós autókat, de azt hiszem, tökéletesen elégedett lesz a mágneses, így függőleges vasfelületen (radiátor, hűtő, pad, bármi) közlekedni tudó "szörnyaatókkal", illetve az ehhez passzoló pályákkal. Nándihoz hasonló autófüggő fiús anyukáknak írom, hogy rev-up a neve ezeknek, és abszolút csodálatot kelt a fiúk körében. Főleg, hogy az oviban vas betét van az ajtókban is, bár nem az a kifejezetten olcsó akármi. Egyébként meglepődtem, mert a HotWheels autók meglepően jól bírják a gyűrődést, pedig a fiúk keményen gyűrik őket. A tavaly karácsonyra kapott vacak műanyagnak tűnő pálya például még mindig teljes egészében megvan, és semmi amortizáció nem fedezhető fel rajta. Ugyanezt viszont nem mondhatom el az én gyerekkorombeli szuper Matchboxról...

Szóval itt tartunk most, ma nehezített pályán dolgozom, mert munka és program van, de két fiam is, az élet rendje már csak ilyen, de úgy nézem, holnap már bátran engedem oviba a Nándit, és vele Misit is. A mai napon meg bízom benne, hogy hozzák a szokásos jófej formájukat, és hagyják, hogy részt vegyek a mama-angolon, amit a nagycsaládosba szerveztünk, és amire nagy szükségem van, és a Mikulás megbeszélésen... Azok után, hogy hétfőn összesen csaknem 5 órát beszéltem telefonon, úgy érzem, ez a 9-12-ig tartó időszak gyerekek nélkül is kevés lenne minden megbeszélésére... :)