Hétköznapok az új családdal

Realizáltam, hogy már megint majdnem egy hét eltelt, és megint nem írtam. Pedig ráérek. Itt van még anyukám, aki mos, mosogat, főz, sőt, még Ábel seggét is cipeli, ha arról van szó. Gergő is volt itthon a héten, a gyerekek intézményben, az iskolai dolgaimmal nem foglalkoztam, szóval abszolút belefért volna. Asszem leszoktam az írásról. Vissza kell szoknom,  süt a nap, nincsenek negatív gondolatok szóval nincs mentség sem.

Jó, egy kicsi van, mert nem akarok mindig arról írni, hogy mennyit és milyent kakált az Ábel. De arról írhatok, hogy voltunk kedden kardiológia kontrollon, és 3 mm-esnek mérték a lyukat, ami nem négy, ami nem feltétlen azt jelenti, hogy ez most csökken, talán csak más szögből mérték. És dokibácsi is azt mondta most - mikor látta, hogy nem zuhantam össze, csak tudni akarok mindent, amit csak lehet -, hogy valószínűleg műtét lesz a vége. Azért én bízom benne, hogy megússzuk. Utánaolvastam kicsit, és nem olyan vészes ez a műtét dolog sem, ha eltekint az ember attól, hogy a tökéletes gyerekét elaltatják, felszabdalják, és a kis motorján piszkálnak, ami nélkül nem tudna egyébként működni. Legközelebb két hét múlva megyünk.
Nem volt egyszerű egyébként megoldani a keddet, mert Nándinak a tornára épp akkorra volt kontroll kiírva, és május közepére lett volna ott is új időpont, így őt kellett vinni Gergőnek, de Heni barátnőm megmentett, és elvitt, hogy ne kelljen cipelnem a hordozós babát. Egy füst alatt megcsinálták a hasi és koponya uh-ot is - egy másik rendelésen -, amit inkább fizetősben megcsináltattam most a Madarászban. Misinek itt Dunakeszin nem vették észre a májcisztát annak idején, és így, hogy van ez a kis fejlődési rendellenesség, úgy döntöttünk, így vagyunk nyugodtak, ha gyerekeknek való, jó gépen, gyerekspecialista nézi meg. Aki meg is nyugtatott, hogy Ábel kívül-belül gyönyörű. És én is boldog voltam, mert összesen 50 percet voltunk ezzel a két vizsgálattal, bejelentkezésekkel, mindennel együtt a kórházban.

És persze itthon is zajlik az élet, Ábel jó fej kissrác nagyon. Már fáj a hasa, ami őszintén szólva megnyugtatott, mert ezt ismerem. Amíg olyan fene nyugodt volt, mindig aludt, aggódtam kicsit, hogy mi van, ha ez egyszerűen a szíve miatti fáradékonyság, amire figyelni kell. Annyira lassú, megfontolt - a pörgős tesókhoz képest -, nekem meg régen volt pici babám, azok is mindig bőgtek emlékeim szerint, szóval most jobb. Nyilván sajnálom szegényt, és kapja az Espumisant, amit szeret, és használ is neki, úgy néz ki, de azért nyugodtabb vagyok.
Nagyjából alakul a napirend, igaz, anyukámmal van néhány koccanásunk, mert ő rosszul van attól, hogy kelteni a gyereket - a fürdésidő nekem szent, mert egyszerűen muszáj Ábelnek az életünkbe bekapcsolódni, nem tudunk alkalmazkodni hozzá, kivételezni pedig nagyon nem akarok a családi béke megőrzése érdekében - és meggyőződése, hogy csak azért sírhat egy újszülött, mert álmos. Én úgy látom, hogy inkább nehezen ébred fel és nehezen alszik el, de elvileg van igénye napi háromszor egy órás ismerkedésre a világgal. Reggel, délben és este. Persze, ha ringatják, elalszik, de alapvetően szívesen nézeget ilyenkor, szóval szerintem jobb, ha nem ringatjuk, hanem segítünk neki felébredni. Tegnap is és ma is, háromnegyed hatkor ébredt, evett, és békésen elnézegette, ahogy mindenféle eszközzel vettem rá a nagyokat (nahát, Misi is ez a kategória lett), hogy rajzolás helyett készüljenek az intézményekbe. Mindig volt, aki odahajoljon hozzá, rámosolyogjon, szóval jó volt neki. Hétig egy hangja nem volt, amíg ki nem ürült a ház. És esténként is, szinte élvezi a nyüzsit, amit a vacsora, meg a pizsama-fogmosás-pakolás generál. Volt két rossz éjszakánk, egyébként 3-4 óránként kel, eszik, aztán alszik tovább. És nagyon hálás vagyok, hogy a hosszabb alvását általában az éjszaka közepén valósítja meg, pl. 11-3-ig, nem fürdés utántól, mint a tesói annak idején.

Tesók jól bírják a gyűrődést, Misi is sokkal nyitottabb. Kicsit több a dacolás, kicsit több a sírás, de megvannak a nagyok is. Azt hiszem, sokat segít, hogy ki tudtak szabadulni a kertbe, rengeteget vannak kinn. Misi kifejezetten hiányzik is, sokat üldögélt velem, játszottunk, beszélgettünk, most meg állandóan kint lóg, alig látom :)

Én gyógyulok, bár úgy érzem, lassabban, mint eddig bármikor, a lényeg, hogy azért van haladás. Most már elkezdtem némi házimunkába is bele-belefogni, elő kellett venni például a nyári ruhákat, mert a télből átugrottunk a nyárba, sőt, ma reggel a szandálokat is kivetettem a garázsból Gergővel... Gergő amúgy is egy hős, mert minden este beadja a vérhigító szurit, pedig nagyon utálja. Én is, mert csíp :).
Az egész terhességből egyébként a derekam jött ki legrosszabbul, az nem akar helyreállni, hiába, a 100 kiló az 100 kiló. Nagyon nehezen kelek fel, ha egyszer lefeküdtem, gyógyszert pedig nem szedhetek rá. Marad a fogyás, általában 80 kg alatt már jó szokott lenni. Lassan, de biztosan mennek lefelé a kilók is, remélem, tényleg két-három hónap múlva lemegy minden, ahogy szokott. Azért még mindig könnyebben hajolok, mint nagy hassal, és ma reggel kipróbáltam, hason is tudok már feküdni!

Szóval ezek vannak dióhéjban. Jó nagy dióhéj. Azért képek még beleférnek.

Így nézeget, mindenen csodálkozva

Sárgaság ellen napfürdőző Ábel

8cm-es újszülött talpak és babafenék. Pont olyan nagyok, mint a sípcsontja... Jeti.

Nagyon megnőttek a nagyok... 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

8 megjegyzés:

Orbis írta...

Kikocs, Ábel olyan, mint egy gyönyörű 2 hónapos gyerek!!! Pedig "csak" egy gyönyörű majdnem újszülött :) Az éjszaka közepén 4 óra nagyon bíztató!!!

adri írta...

Szia!
A képek csudaszépek. Ábel a napfürdőzős képen nekem is koránál sokkkkkal nagyobbnak tűnt. De az a praclis kép és a buksija..... :))
A bejegyzést meg csak úgy egyszerűen nagyon jó volt olvasni....
Szep napot,
--adri

panka írta...

Nagyon régen jártam nálatok - és előtte sem kommenteltem sokat - és most látom csak, hogy micsoda változás történt nálatok, gratulálok!
Isten éltesse Ábelt, nagyon szép kisfiú!

Panka (Borka, Janka és Dalma mama... De tényleg, te mikor jártál nálunk utoljára? Ne haragudj, de nem emlékszem, hogy mikor írtál hozzánk legutóbb. Tudod, hogy lett egy Dalmánk is? :-D)

kikocs írta...

Köszönöm Ábel nevében is a bókokat :)

Panka, néha járok én is felétek, ha nem is minden nap, pont az utóbbi hetekben többet, de én sem vagyok egy kommentkirálynő... Dalmát tudom, szerintem akkor még gratuláltam is, amikor realizáltam, de lehet, hogy csak akartam, mert pont a születése környékén nem jártam felétek :)

Gulácsi Orsi írta...

Ábel gyönyörű baba Réka pedig csodaszép lány!

Betti írta...

Ez a gyermek már most nagyon bölcs tekintetű! És tisztán látszik, hogy nagy lábon fog élni! :-)
Jó egészséget nektek!

Idakerámia írta...

A Rékás-Ábeles lett a háttérképem a laptopon :)

En - Hababann írta...

Jaj, ezek a talpak.... óriási :) Egyébként meg irigyellek, hogy tudsz hason aludni. Nekem még várnom kell legalább két és fél hónapot erre. Egyébként meg szeretem olvasni a bejegyzéseidet, mert sok dolgot átgondolok ezek kapcsán, hogy hogy alakul majd a mi életünk, ha megszületik a baba.

Megjegyzés küldése