Beszélgessünk...

Nagyon koncentráltan igyekszem szeretni az összes gyereket most, ami időnként határozottan megerőltető, néha nem is megy, mert időnként úgy értelmezik, hogy akkor nekik mindent lehet, és néha képtelen vagyok legyőzni magam. Néha azonban elég jól sikerül.
Tegnap is olyan jól ment, már hazafelé Rékából kitört egy panaszáradat, amire időben rájöttem, hogy nem arról szólt, hogy meg kell oldani egy helyzetet, hanem olyan női módon csak el akarta mondani, hogy mi fáj, és már jobb is lett neki tőle. Aztán a vacsora is olyan ideális lett... Vagyis nem is. Jut eszembe, egy darabig nagyon jó volt a hangulat, de aztán csak eljutottak a határig, aztán át is lépték: Réka biztatására Misi felállt a székre, letolta a gatyáját, és a fenekét mutogatta. Itt azért közbeléptem, és eltávolítottam őket a vacsoraasztaltól. Ábelt meg fürdeni Gergővel, és Nándival beszélgettünk úgy igazán kettesben, amíg befejezte a vacsit, és őt is felhajtottam esti készülődni, na és akkor jött vissza Misi.
Hogy most ő jön. Üljünk le az asztalhoz, és beszélgessünk, csak mert látta, hogy milyen jó is volt ez a Nándival, megkívánta ő is. Nehéz beszélgetni csak úgy rendelésre, főleg, ha az ember mást csinálna, de azért kapásból eszembe jutott, mennyire vágyódtam én is erre, mikor anyukám beült a nővéremhez. Szóval erőt vettem magamon, és próbáltam 100% lenni. Kérdezgettem erről-arról, majd Misi is kedvet kapott a kérdőjelekhez, és megtudakolta, mi mit csináltunk otthon Ábellel egész nap. Nagyjából 3 mondatban foglaltam össze, mert elég unalmas egy ötésfél évesnek, amit Ábel szörnyen élvez órákon át, de a végére Misi így is lecsuklott fejjel "aludt". És fel sem akart ébredni. Úgy kellett felcipelni az ágyába. Aztán megbánta, ráfogta a többiekre, hogy felébresztették, és újra jött beszélgetni. És nemsokára eszébe jutott, milyen vicces volt, hogy felcipeltem, és újra megkérdezte, hogy mi mit csináltunk Ábellel... Figyelmeztettem, hogy mégegyszer nem tudom felvinni, erre kijelentette, hogy majd apa, én csak meséljem, mit is csináltunk. És hát persze, hogy lekonyult a feje.

Lehet, hogy a kommunikáció lényegéről még van tanulnivaló, de azért az igazi lényeg biztos megvolt.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése