Várunk


Újra, megint. Hogy kapjunk egy időpontot (jövőre van csak), vagy hogy csörögjön a telefon, hogy menjünk, holnap, holnapután, vagy akár két óra múlva. Ábel benáthásodott, mivel pár napig lélegeztetőgépen lesz, ez törölte a műtétet.

Azért nem könnyű.
Persze, látom a jó oldalát, mert van, egy csomó.
Nem ismeretlen helyre megyünk, több időnk van felkészülni, együtt lenni, jobb az én egészségem is. Arról a nagy lelki ajándékról, amit pedig hitben kaptam, hát, azt hiszem, újra végigcsinálnám.
Próbálom ezt az időt ajándékként tekinteni, amit kaptam, hiszen most a kórházban kellene üldögélni. Bár tudnám jól felhasználni!

Csak fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

a mesélő írta...

Legyen úgy ahogy nektek a legjobb, valamiért ez most így alakult, biztosan így a jobb. Megértem a fáradtságot rákészültél és még sem oldódott meg semmi, a lelked fáradt el, hátha fel tudsz töltődni egy kicsit a következő megmérettetés előtt.

Agnes Sz írta...

Hú, azért ez jó nehéz lehet. Nagyon jó olvasni, hogy a sok megpróbáltatás mellett ajándékokat is kaptok! Gondolok rátok!

Megjegyzés küldése