Valahol biztos kinyílt egy ablak...

Van egy fogadalmam magamnak, hogy este 8 után már nem olvasok e-maileket. Néha előfordul ugyanis, hogy olyan témában kapok, ami aztán gyötör egész éjszaka, és nem tudok aludni tőle, ez az én hülyeségem. Nos, nagyon örülök, hogy ezt a fogadalmamat betartottam tegnap, mert borzasztóan fáradt vagyok, bujkál bennem a betegség, és ma reggel jutott csak így el a hír hozzám, hogy elutasították a hitelkérelmünket a forintraváltással kapcsolatban.

Igyekszem nem politizálni, de amikor meghallom, hogy valamelyik politikusunk valamilyen fórum előtt felszólal, új törvényt írnak alá, stb. akkor már görcsbe ugrik a gyomrom, hogy na, mennyit fog ettől romlani az árfolyam. És fordítva is. Ha esik a forint, az első gondolatom az, hogy na melyik nagyeszű mondott már megint gondolkozás nélkül valamit, annak érdekében, hogy nekem, a népnek könnyebb legyen, és érte el ezzel az ellenkezőjét. Az összes nagy forintesés előtt valami nagy jelentőségű, országmentő bejelentés volt. Miután kiderült, hogy nem is olyan nagy a baj, mint amit a nagytudású fejesek mondatai alapján értettek, egy kicsit javult a helyzet. Meggyőződésem, hogy ha meggondoltabban nyilatkoznának odafent, olyan 40-50 forinttal jobban állna a dolog, hiszen az ország gazdasági mutatói nem indokolják ezeket a számokat. Egyenlőre. Mert azt a saját életünkből is tudjuk, hogy a bizalmat elveszteni egy pillanat, visszaszerezni viszont nagyon nehéz. A félszavakra és hangsúlyokra is oda kell figyelni kéremszépen, mert különben mást értenek, mint amit mondani akarunk. Most írom pl. a honlapunkra a bemutatkozó szöveget, és 4-5-en gondolkozunk rajta, javítanak bele igekötőket, vesszőket, hogy egyértelműek legyenek a hangsúlyok. Pedig csak egy kis egyesületről van szó. Egy országnál nincs erre néhány hozzáértő ember??? Najó, háborgást befejeztem.

Ha most sikerült volna a forinthitel, akkor sem lett volna könnyebb, hiszen magasabb lett volna a törlesztőrészletünk, és valószínűleg a forinthitelek is elszabadulnak majd. Viszont lett volna menekülési lehetőségünk. Esélyünk lett volna arra, hogy ha nem tudjuk fizetni a részleteket, vagy költözni akarunk, eladjuk, és marad belőle valami. Esélyünk lett volna arra, hogy 3 év múlva normál kamatozású hitelre váltsuk, egy részét pedig kifizessük a Fundamentánkból, és megszabaduljunk a bizonytalanságtól. Esélyt adott volna arra, hogy egy idő után kiszámíthatóvá váljon valamennyire az életünk. Ezért vágtunk bele.

Annak idején körbejártuk a témát, nem akartunk svájci frank hitelt. A forint hitelnek viszont olyan törlesztőrészletei voltak, hogy a mai napig összesen egyszer érte el a svájci frankos azt az összeget, amit folyamatosan fizetni kellett volna. Mert nem voltunk jogosultak szocpolra, mert a 2 gyerek után nem járt az agglomerációban vett, használt ikerházfélre, a harmadikat meg nem vállalhattuk be, hiába tudtuk, hogy lesz. Nem voltunk jogosultak semmilyen kedvezményes hitelre ugyanezek miatt a feltételek miatt, így akkor csaknem személyi kölcsön mértékű kamattal lehetett jelzáloghitelt felvenni. Osztottunk, szoroztunk, gondolkoztunk, körbejártam az összes bankot, akivel hajlandó voltam szóba állni. Mindent számításba vettünk, csak azt nem, hogy ha a forint gyengül, akkor nem csak a törlesztőrészletünk nő meg, hanem a törlesztendő tőke is. Jó, mondjuk még akkor abban gondolkoztunk, hogy itt éljük le az életünket. Szóval itt követtük el a hibát.

Néha eszembe jut az a sorházi lakás, amit Érden néztünk. Én nagyon szerettem volna azt megvenni, úgy éreztem, hazaértem. 4 millióval volt kevesebb, de csak közös kert volt. Hatalmas közös kert, kisgyerekes anyukák a szomszédban, egykorú gyerekekkel, szép kilátás, egy üres telek mellettünk gyümölcsfákkal, amit a társasház lakói használtak... Még évekkel később is álmodtam vele. Gergő nem akarta, megvoltak a komoly indokai, és hát neki is ott kellett volna lakni, közösen kellett döntenünk, így lett végül Dunakeszi. Néha eszembe jut, mennyivel lenne könnyebb. Lett volna szocpol, talán kedvezményes hitel is. Aztán eszembe jut, hogy miről maradtunk volna le, és igaziból azt mondom, ha mindezeket oda kellene adnom, kevés lenne érte az a pár millió. Nagyon kevés. Még akkor is, ha a nehézségeket is odaadhatnám. A Heni, a szomszéd nénim, az ovi, az iskola, a tapasztalatok, a káposztásmegyeri templom közössége, a nagycsaládos egyesületi munka... Nem érné meg az akárhány milliót, ha ez azt jelentené, hogy ezek a dolgok, emberek nem lettek volna az életem részei. Jó így.

Szóval bezáródott egy ajtó előttünk, és valahol biztos kinyílt egy másik. Egy kicsit elkeseredtem, marad a bizonytalanság, a sodródás, amit olyan rosszul viselek. De van egy ígéretem, hogy akárhogy is lesz, gondoskodni fog rólunk a Jóisten. Úgyhogy bízom, és kapaszkodok ebbe az ígéretbe, hogy valóban a legjobb dolog történt velünk, ami történhetett. Mi odatesszük, ami telik tőlünk, a többi meg majd lesz valahogy. Most már csak az van hátra, hogy legyőzzem magam. Csak sikerül majd.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

10 megjegyzés:

Erika írta...

Jó, hogy a pozitívumokra koncentrálsz.Drukkolok neked, hogy megőrizd a pozitív hozzáállásodat!

Ági írta...

Mi csak a tv híradóból halljuk,hogy mekkora a baj nálatok:(

Szitya írta...

Kikocs!
Sajnálom... Vagy nem is tudom, hogy kell-e, mert a te hozzáállásoddal majd szépen bevonzod ennek az egésznek a jó oldalát!
Képzeld, mielőtt hozzáépítettünk volna két szobát a mi házunkhoz (miután az Ikrek érkezése ezt szükségessé tette), mi is gondolkoztunk abban, hogy inkább csak simán költözzünk máshová. Volt egy tündéri kis ház Zuglóban, amibe nagyon beleszerettünk. Kisebb volt, mint a mostanink, de lehet, hogy akár még praktikusabban is elférnénk. A mai napig arra megyek néha, hogy megcsodáljam és sóhajtsak egyet - amikor Zitát hozom-viszem edzésre(ről). Tehát, nagyon megértelek Érd-ügyben...

Catherine írta...

Értem mit érzel. Nekünk esélyünk sem volt belevágni a végtörlesztésbe. Ti tovább jutottatok valamennyivel. De hiszem, hogy ennek oka van, és jobban fogunk így járni.

Dius írta...

Kikocs, sajnálom, hogy nem úgy lett, ahogy terveztétek, de igazából azt gondolom, hosszú távon mégis így jártatok jobban. :) Ami a legérdekesebb.. ismerősi körben is épp ma tárgyalták, hogy akiknek nem volt elmaradásuk a hitelfizetésben, azokat mind elutasították, azok kaptak engedélyt, akik több hónapos elmaradásban voltak. Gondolom inkább ezt tekintették az "üzletnek". :(
Az árfolyamingadozós gondolatod az enyém is.. mély sóhajjal fogom kibontani a kocsitörlesztős borítékot majd ebben a hónapban is. De még ki tudjuk fizetni, és ez is valami. Az az álmunk, hogy egyszer még majd lesz nekünk saját házunk is, már rég dugába dőlt. De majd valahogy lesz úgyis.
Fel a fejjel. :)

virpi írta...

Szia! Teljesen véletlenül találtam a blogodra és a friss bejegyzésedre. Pár órája bontottam ki a banktól kapott levelet, ugyanazzal az elutasítással, amiről te is írtál. Bár a feltételeknek megfelelünk, mégsem törleszthetünk. A történeted annyira hasonlít a miénkre, hogy akár én is írhattam volna... ebben a helyzetben némi vigasztalást nyújt, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal... őszintén remélem, hogy néhány év múlva már mindketten másként tekintünk a mai történésekre. Jó kezekben vagyunk :)
RV

Bartos Erika írta...

Kedves Kikocs! Nézz be majd hozzám! Erika

kikocs írta...

Köszönöm a kedves szavaitokat! Hiszek benne, hogy így lesz a legjobb nekünk, egészen biztosan, ha nem testben, hát lélekben :)

Dius, az a rossz ezekben a mondogatásokban, hogy az előző kormány mondhatott akármilyen baromságot, tudta úgy tálalni egészen, amíg le nem buktak, hogy boldogan asszisztált nekik az ország, aki tiltakozott, hülyének nézték. Ezek a mostaniak, meg akármit csinálnak, ha jó, ha rossz, olyan rosszul beszélnek róla, hogy a végén mégis tényleg lesz valami rossz oldala :(

Virpi, örülök, hogy kicsit vigasztalhattalak :) Megyünk előre :)

Ági, éppen ez az, hogy annyira nem rossz a helyzet, mint a híradóból hallatszik. Két-három éve szerintem sokkal nagyobb volt a baj ténylegesen. Csak az emberek gondolkodása romlott meg, vagy hogy mondjam. Elfogyott a bizalom, meg vagyunk ijedve.

Zsóka írta...

Sajnálom ezt az elutasítást :( Nagyon pozitív szemléletű vagy, remélem, nem csak mutatod, hanem tényleg ilyen a kis lelked, mert így könnyebb átvészelni bámit is, és valóban, most már bevonzod a jót!! Ahogy írtad is, kinyílt egy másik ajtó.
Az érdi házikó meg....valószínűleg így kellett lennie.
Kb. 2éve volt egy nagy kudarcunk, már az ügyvédi papírok intézésekor lépett vissza a néni a telek eladásától. Pedig már oda-vissza terveink voltak. 8hónapos terhes voltam a kicsivel. Ne tudd meg azt az állapotot, azt hittem, koraszülök....még most is sírhatnékom van :( Azt úgy vészeltem át, hogy tudtam, valamiért így kell lennie, valami miatt így véd a Jóisten, amit ő már előre lát. Valami más célja volt neki, mint akkor nekünk :)
Kitartás!!

kikocs írta...

Zsóka, igyekszem jónak látni a világot. Nem mondom, hogy néha - vagy vannak időszakok, amikor gyakran - nem esik nehezemre. És vannak emberek, akiknek nem kell annyira sulykolniuk magukba bizonyos dolgokat, mint nekem. De igyekszem jónak látni a világot és az embereket, és mindenben megtalálni azt, amiért hálás lehetek. Magamat nagyon erősen kell győzködni, hogy így éljek, így lássak, mert mást hoztam otthonról, és mást sugall a környezetem, de igyekszem, és érzem, hogy a lelkemnek jó így. És tényleg sokkal könnyebb átvészelni a dolgokat. Két nappal később már nem is gondoltam erre az egészre. Négy nappal később is csak azért, mert a férjem kapott egy plusz munkát, amiről aztán eszembe jutott az ígéret, hogy gondoskodni fog rólunk a Jóisten. Hát, mindig betartja, amit ígér :)

Megjegyzés küldése