A tökéletes munkahely

Gergőnek van egy elmélete, miszerint a tökéletes munkahelyet három tényező adja össze: a pénz, amit fizetnek érte, a környezet, értsd a munkakörnyezet, főnökök és kollégák, és maga a munka, amit el kell végezni. A 12 év és kettőnk tapasztalata eddig azt mutatja, hogy valami mindig hibádzik a háromból. Vagy megőrül a főnök, elköltözik a cég, vagy a pénzzel nincs rendben valami, vagy egyszerűen megváltozik a munka, Gergő esetében egyszerűen megszűnik, és unatkozik reggeltől estig, mert nem kap feladatot. És így, három gyerekkel a válság közepén bejött még egy tényező, a biztonság.

Na, és most itt ez a munkahelyváltás, ami nagyon szerencsésen alakul, hiszen négy munkát is felajánlottak az embernek. Lehet, hogy jobb lett volna, ha csak egyet. Mert akkor azt elvállalja, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Vagy ha nagyon gáz, hát keres egy másikat később, állásból állásba menni azért más, mint kényszerhelyzetben lépni.

Mert itt és most bizony a négy lehetőség közül már látszik, hogy egyik sem tökéletes munkahely. És választani kell, fel kell állítani egy listát, hogy mi is a legfontosabb.
A biztonság? Hogy tuti legyen a hely, és akár 20 évig is dolgozhasson ott?
Vagy a munka? Hogy olyan legyen a munka, amire már régóta vágyott, amit kihívás csinálni, és jó a projekt részesének lenni? Talán még hírnév is? Cserébe a biztonságot kockára tenni, és úgy bejárni, ami ütközik a család napirendjével?
Vagy a másik álom teljesülése, hogy itthonról dolgozni, nem kihívás, de végülis valamennyire érdekes munkával, de bizonytalanságban lenni a pénzügyeket illetőleg?
Vagy a szinte teljes szabadság, de bizonytalanság, megbízásokra utaltság?
Mi az, ami a döntő lehet ezeknek a különbségeknek az mérlegelésében?

Fél döntések már születtek, a végsőt is Gergőnek kell meghoznia, én csak kérdéseket tudok neki feltenni, hogy sok szemszögből nézzük meg, mi van. És nem tudom, én mit csinálnék hasonló helyzetben. Mit csinálnátok? Nem mondom el, hogy hol tartunk, kíváncsi lennék, kívülről hogy látjátok? Mi lenne a döntő? Mit nem gondoltunk még át?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

7 megjegyzés:

noracska írta...

Én mindig azt mondom a férjemnek, ha ilyen kérdéseken rágódik, hogy még néhány évig (amíg kicsik a gyerekek, és még tényleg igénylik a jelenlétét) mindenképp a családbarát legyen a fő szempont. Anyagilag is, mert el kell tartani jó néhány embert, időbeosztásilag is, mert szeretném, ha találkozna még az ébren lévő gyerekekkel. De nagyon nem könnyű a kérdés, pláne egy férfinek, aki kihívásokra vágyik...

gabi79 írta...

Hú, de nem egyszerű a kérdés. Nálunk a családbarát rész hiányzik kicsit, vagyis messze van a munkahely és mivel a munka a hobbija is, így sokszor itthonról is dolgozik. Reggel 7-8 között elmegy, este 7 előtt nem ér haza, de rugalmas, ha valamit intéznem kell, megoldható, hogy előbb eljöjjön vagy később menjen. Nálunk ez szempont, mert senki segítségünk nincs. Az itthoni munka kizárt, nem működik, a kicsi gyerekeink ezt nem értik meg, nekik apa kell, ha itthon van. Fizetésen felüli juttatás? A férj kapja a maximális cafetériát, amit ő válogat össze. Fehér vagy szürke munka? Szürke alattértem, hogy pl a fizetés egy részét vállalkozóként kapja, ami után neki kell fizetni a könyvelőt stb. Hétvége szabad?

Viki írta...

...azt hittem, már döntött. Legalábbis két napja még azt mondta, elvállalja a mindig is vágyottat. Közben lebeszélted róla? ;)
De komolyra fordítva, én is úgy gondolom, hogy nem baj, ha korán megy-későn jön apa, ha emellet, ahogy Gabi írta, ha szükséges, rugalmas is: el tud jönni korábban, vagy napközben kijönni, ezt-azt intézni, néha napján otthonról dolgozni. Csak legyen megbízható és jól fizető az állás. Az otthonról dolgozásról sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy nem igazán működik kicsi gyerekek mellett. Illetve de, ha én közben elviszem őket a játszótérre ;)) Egyik anyatársam férje itthonról dolgozik,csak néha kell bemennie az irodába: sokat panaszkodik, hogy nem igazán jó: apa otthon van ugyan, de olyan mintha nem lenne ott,mert ugye dolga van, tehát nem segítség, csak egy plusz faktor ami miatt a gyereket néha plusz korlátozni kell. Mikor végez a munkával, ahhoz hogy "kiszakadjon a taposómalomból" először elmegy otthonról a haverokkal mondjuk röplabdázni, és csak utána érkezik tényleg haza. Ellenben azokon a napokon, mikor be kell mennie az irodába, mikor haza ér, már tényleg "otthon van", és van türelme a fiával is játszani, mert akkor épp a hazaérkezés jelenti a munkához képest a kiszakadást.

Viki írta...

ja meg a Gergőhöz még az jutott eszembe, hogy a vágyott dolog úgyis csak 3 hónapra biztos, én ennyi kitekintést megengednék neki annyi év nemszeretem de megfizetnek meló után, hogy aztán újult erővel vethesse bele magát a pénzügyi biztonságot jelentő, családbarát időbeosztású, újabb unalmas melóba ;)

kikocs írta...

Viki, elkezdte, örültem is neki, hogy mert a vágyainak engedni, egy napot ment is, de bejött az itthondolgozós faktor, és inkább ezt csinálná. Vagy mind a kettőt. Vagy nem tudja :) Én csak azt szeretném, ha jó lenne neki dolgozni. Legalább valamennyire.
Nálunk egyébként ki van próbálva az itthonmunka, az utóbbi 3 évben mindig dolgozott itthonról is. És sokkal hatékonyabb volt, mint bent a melóhelyen, pedig "munka" után csinálta. Szóval miután lehúzott x órát itthonról távol. Valahogy összeszoktunk már, hogy meg tudjuk beszélni, mikor van szükségünk időre, segítségre, magányra. . Ráadásul nálunk már mindenki intézményben van napközben...

Orbis írta...

Nálunk is állás-dilemma van épp. Nem új, hanem még egy. Nálunk a szabadidő és a pénz áll szemben egymással. Van-e annyi pénz, amiért megéri nekünk, hogy hónapokig alig látjuk apát?

Azt nem tudom, a ti helyetekben hogyan döntenék. Áron tudom, ő a biztosat választaná, ha valamennyire azért megvalósul a többi szempont is. Drukkolok, hogy jól döntsetek :)

Zsóka írta...

Ez nem egyszerű az biztos. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége :)

Megjegyzés küldése