Bejegyzések
Misi és Réka olyan ügyesek voltak, hogy a vége az lett, hogy Réka lába ujját megvágta az olló, a kellő mennyiségű sírás és felelőskeresés, ezzel járó vigasztalás lezajlott. A műsor után úgy 5 perccel Réka vizsgálgatja a sebet.
Én: - Látod, Misi! Szegény Rékának így elvágtad a lábát az ollóval, nagyon fáj neki.
Réka: - Á, én is hibás voltam. Misi éppen összecsukta az ollót, amikor én odafordítottam a lábamat.
Misi: - Igen! Az olló a hibás! A gonosz olló!
Réka: - Á, ne legyen hibás az a szegény olló, amit anya vett a saját pénzéből!
Felelősök
Read User's Comments(6)
Önkritika
Rékát kérdezem, mert nem igazán gyakorlunk furulyázni:
- Na, és milyen volt a furulya óra?
- Hát, szerintem ügyes voltam, de nem biztos, hogy Gyuri bácsi is úgy gondolja...
Függőség
Nem is tudom, hogy az egészet megpróbáljam-e leírni, vagy csak a végét. Vagy kezdjem a közepén. Dióhéjban talán a lényeg az, hogy segítettünk valakinek szombaton költözni, bár nem volt kedvünk, és időnk sem erre, de mégis megtettük, és persze miattam, merthogy keresztényi jószolgálat. És húsvéti közös kereszthordozás, amolyan Cirenei Simon módjára. A férjem meg szeret engem, és jött, mert tudta, hogy ha nem megyünk, nyomorultul fogom érezni magam. Neki én vagyok a keresztje :)
Na, és ott a költözéskor előkerült egy doboz, amiben volt egy táncszőnyeg, a legidősebb kislányé. Aki olyan nagyon összebarátkozott a mi Rékánkkal, hogy nekiadta, mert ő már úgysem játszik vele.
És kiderült, hogy igaziból ez nekem ajándék. Merthogy függő lettem, teljesen, ami azzal is jár, hogy két napja, ha kis időt tudok lopni, akkor ugrálok. Ma már nem annyira, mert elég komoly izomlázam lett, de már alig várom, hogy elmúljon. Körülbelül két éve nem tudom rávenni magam a rendszeres mozgásra, már a szembeszomszéddal is megbeszéltük, hogy eljárunk majd futni, mind a ketten mélyen hallgatunk a két héttel ezelőtti hétfőre kitűzött első alkalomról, amit mindketten elblicceltünk. És most nem tudom visszafogni magam, csak ugrálnék és ugrálnék egész nap.
Szóval véletlenek, véletlenek, de akkor is, nekem muszáj látni az összefüggést, hogy legyőztem magamat és a pillanatnyi vágyaimat, hogy szolgáljak valaki mást, akitől úgy gondoltam, nem várhatok viszonzást, és cserébe segítséget kaptam ahhoz, hogy egy másik téren is le tudjam győzni magam.
Duplán boldog vagyok.
Csillagjegyek harcai
- Anya! Tudtad, hogy szegény Dórinak már viccelni sem lehet?
- Hogyhogy?
- A Dóri egy szűzzel van összekeverve.
- Mi?!
- A Dóri egy vízöntő, és a Mari néni meg egy szűz, és vele van összekeverve.
- Ja!!
- Az anyukája ráadásul skorpió!
- A tied is!
- Azt tudom! Azért vitázunk mindig. Megy a szegény skorpió békésen a sivatagban, odamegy hozzá a vízöntő, és megkérdezi: "Anya! Nem tudod, hogy hol van a tolltartóm?" Erre a skorpió: "Nem én raktam el, a te tolltartód, keresd meg te!" És erre aztán olyan ideges lesz a vízöntő, hogy kiborítja a vizet, hogy a skorpió meg belemegy. Na, megyek mesét nézni.
Aggodalmaskodós
Annyira utálom. Nincsenek jobban a fiúk. 7kor ébredtek, kilenckor már mind a kettő újra aludt. Misit megint ráültettem a vécére, jobb kedve lett, és most már néznek mesét is. És fut Nándinál némi hőemelkedés is.
Beszéltem a dokinénivel, megpróbált megnyugtatni, hogy ha nem megy fel a lázuk, ha nem hánynak újra, ha megy be elég folyadék, nem tud tenni senki semmit, elmondta, mire kell figyelni, ami arra utal, hogy bakteriális a dolog, hogy kapjanak Sodioralt, mert annyira keveset esznek, és már régóta, és lehet, hogy már attól olyan gyengécskék meg kedvetlenek. Úgyhogy kapnak. Meg kólát. Mert azt is lehet. Meg bármit, amit szeretnének. Elég kevés dolgot szeretnének, leginkább csak feküdni és gyürizni. Most nézik a Verdákat, ami előrelépés a reggel 7 és 9 közötti falnézéshez képest.
Gergő gyenge, én szédelgek, tulajdonképpen értem én a fiúkat, de mégis aggodalmaskodok. Azért nem egy-két napról van szó, hanem most már Misinél ez a 6. nap, Nándinál a 4.
Persze, ha belegondolok, Misi kedden még mindig hőemelkedéssel és ide-oda fekvéssel küszködött, Nándi is csak itt tart még. Hosszú és alattomos betegség ez a mostani.
És hát azért is aggódom, mert az egyik barátunk élet-halál közé került pár héttel ezelőtt egy ugyanilyen tünetekkel bíró betegségből úgy, hogy kapott antibiotikumot. Amire rezisztens volt valami baci, aki boldogan elszaporodott, mikor szabad lett a pálya, mivel az antibiotikum lepusztított minden egyéb védelmi rendszert a bélben... Szóval jelenleg az antibiotikum is inkább rém, mint megnyugtató megoldás, úgyhogy várunk, és bízunk a csodadokinéninkben.
Én meg hálás vagyok, hogy vannak a kiskutyák, hogy Réka be sem jön, és még mindig jól van. Talán pont emiatt. És most már biztos, hogy öten húsvétolunk, lemondtam mindent, csak jöjjenek rendbe szegények addigra...
-------------------------------
Update:
Csak nagyon kellett aggódni. Vonatoznak ketten. És még nem is veszekszenek. Vagy bement a sodioral...
Gyengélkedő
Írhatnánk ki megint a házra. Belenyúltunk az eddig megúszott lázas-fosós-hányósba, nem is kicsit. Misi kezdte szombaton, mi Nándival csatlakoztunk hétfőn. Réka talpon, Gergő valahol a határon. Hétfő kedden bírta, amit kellett is, mert én nem voltam ember, magas láz, hidegrázás, gyengeség, hányás még a víztől is.
Misi ötödik napja nem eszik gyakorlatilag, már kezd látványos lenni a fogyás, a kis húsos x lábai egészen hétköznapinak néznek ki, és olyan kicsinek tűnik a kerek pofija. Már jól van, nincs láza, hétfő dél óta nem hány, és mindig eleget ivott, de nem jó kedvű. Meg is ijesztett, mert csak feküdt, nézte a falat, meg aludt, nagyon sokat, és aggódtunk nagyon. De doktornéni megnyugatott. Azért ma megint beparáztam, aztán beugrott, hogy 5 napja nem kakilt, igaz, nem is evett, de hát mégiscsak fosóshányós, amit nem hány ki, annak is ki kell jönni, és hát tényleg az volt a baj. Akkor már rögtön feltűnt, hogy az ötnapos koplalástól nem lett kisebb a pocakja sem... Szóval némi trónolás után sokkal jobb kedve lett, azonnal kirohangált a kertbe, és lett kedve mindenfélét csinálni. Csak nagyon elfáradt egy óra alatt, mert hát le van gyengülve...
A másik ijesztegetős a Nándi, merthogy ő meg sosem beteg. És most meg csak feküdt, és nézett maga elé ő is, lázasan, pirosan. És hányt, ő, aki ezeket a vírusokat mindig úgy szokta átvészelni, hogy egy híg kaki és annyi. És ott ült szegény a fürdőben, tartottam neki a lavórt, és két öklendezés közben azt nyögdécselte, hogy "anya, imádkozz értem, hogy legyek jobban!" És még iPaddal sem akart játszani. És nem kíván semmit ő sem enni, de csak három napja, még a szeme elől is el kell vinni a ropit is, mert a látványát sem bírja. Azért ma már egy fél virslit mustárral megevett vacsira. Meg tarhonyát is evett uzsira pörköltszafttal. Főztem nekik. Mert azt mondta a dokinéni, azt adjak nekik, amit kérnek, és annyit, amennyit, bízzam rájuk. És igaza volt, egyiktől sem lett egyiknek sem semmi baja. Bezzeg, amikor erőltettem, hogy csak 3 korty vizet igyanak, akkor jött kifelé az üres víz is...
Én már éltem meg ennél rosszabbat is, így, hogy Gergő itthon tudott maradni velünk, mert nem volt munkája pont, arany életem volt, feküdtem a fiaimmal a nagyágyban, és néztük a meséket meg olvastam, ha kellett valami, csak szóltam. Mondjuk nem voltak nagy igényeink, egyikünknek sem... Az ijesztegetős a gerincem, amit még nem éreztem ilyennek, néha zsibbad, és úgy érzem, mintha be lenne dagadva. Volt már, hogy sokkal jobban fájt, de eddig még mindig segített rajta a fekvés. Most csak rosszabb. Találtam még cataflant, azt szoktam rá kapni gyulladáscsökkentőnek, most elkezdtem szedni, és reménykedek.
Réka hála Istennek alig találkozott velünk a napokban, iskola után kint játszott az udvaron, nem vegyült a fiúkkal, egyenlőre megúszta. Talán így is marad. Gergőért is drukkolunk, hogy a maival tudja le. Különben buktuk a húsvéti programot, idén először nálunk lenne családi húsvét.
Persze egyébként meg hálás vagyok, mert volt a hétvégén pár olyan dolog, amivel nem tudom, mi lett volna, ha egy nappal előbb dőlök ki. Mindent meg nem biztos, hogy lehet egyszerre. De még az is lehet, hogy igen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)