Gyengélkedő

Írhatnánk ki megint a házra. Belenyúltunk az eddig megúszott lázas-fosós-hányósba, nem is kicsit. Misi kezdte szombaton, mi Nándival csatlakoztunk hétfőn. Réka talpon, Gergő valahol a határon. Hétfő kedden bírta, amit kellett is, mert én nem voltam ember, magas láz, hidegrázás, gyengeség, hányás még a víztől is.


Misi ötödik napja nem eszik gyakorlatilag, már kezd látványos lenni a fogyás, a kis húsos x lábai egészen hétköznapinak néznek ki, és olyan kicsinek tűnik a kerek pofija. Már jól van, nincs láza, hétfő dél óta nem hány, és mindig eleget ivott, de nem jó kedvű. Meg is ijesztett, mert csak feküdt, nézte a falat, meg aludt, nagyon sokat, és aggódtunk nagyon. De doktornéni megnyugatott. Azért ma megint beparáztam, aztán beugrott, hogy 5 napja nem kakilt, igaz, nem is evett, de hát mégiscsak fosóshányós, amit nem hány ki, annak is ki kell jönni, és hát tényleg az volt a baj. Akkor már rögtön feltűnt, hogy az ötnapos koplalástól nem lett kisebb a pocakja sem... Szóval némi trónolás után sokkal jobb kedve lett, azonnal kirohangált a kertbe, és lett kedve mindenfélét csinálni. Csak nagyon elfáradt egy óra alatt, mert hát le van gyengülve...

A másik ijesztegetős a Nándi, merthogy ő meg sosem beteg. És most meg csak feküdt, és nézett maga elé ő is, lázasan, pirosan. És hányt, ő, aki ezeket a vírusokat mindig úgy szokta átvészelni, hogy egy híg kaki és annyi. És ott ült szegény a fürdőben, tartottam neki a lavórt, és két öklendezés közben azt nyögdécselte, hogy "anya, imádkozz értem, hogy legyek jobban!" És még iPaddal sem akart játszani. És nem kíván semmit ő sem enni, de csak három napja, még a szeme elől is el kell vinni a ropit is, mert a látványát sem bírja. Azért ma már egy fél virslit mustárral megevett vacsira. Meg tarhonyát is evett uzsira pörköltszafttal. Főztem nekik. Mert azt mondta a dokinéni, azt adjak nekik, amit kérnek, és annyit, amennyit, bízzam rájuk. És igaza volt, egyiktől sem lett egyiknek sem semmi baja. Bezzeg, amikor erőltettem, hogy csak 3 korty vizet igyanak, akkor jött kifelé az üres víz is... 

Én már éltem meg ennél rosszabbat is, így, hogy Gergő itthon tudott maradni velünk, mert nem volt munkája pont, arany életem volt, feküdtem a fiaimmal a nagyágyban, és néztük a meséket meg olvastam, ha kellett valami, csak szóltam. Mondjuk nem voltak nagy igényeink, egyikünknek sem... Az ijesztegetős a gerincem, amit még nem éreztem ilyennek, néha zsibbad, és úgy érzem, mintha be lenne dagadva. Volt már, hogy sokkal jobban fájt, de eddig még mindig segített rajta a fekvés. Most csak rosszabb. Találtam még cataflant, azt szoktam rá kapni gyulladáscsökkentőnek, most elkezdtem szedni, és reménykedek.

Réka hála Istennek alig találkozott velünk a napokban, iskola után kint játszott az udvaron, nem vegyült a fiúkkal, egyenlőre megúszta. Talán így is marad. Gergőért is drukkolunk, hogy a maival tudja le. Különben buktuk a húsvéti programot, idén először nálunk lenne családi húsvét. 
Persze egyébként meg hálás vagyok, mert volt a hétvégén pár olyan dolog, amivel nem tudom, mi lett volna, ha egy nappal előbb dőlök ki. Mindent meg nem biztos, hogy lehet egyszerre. De még az is lehet, hogy igen. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Heni írta...

Jobbulást mindannyiótoknak!

Erika írta...

Gyógyulást!

Megjegyzés küldése