Nagycsaládban élni jó :)

Nándi egy karácsonyi kültéri füzért figyelve:
- Anya! Miért villog ott az a valami?
- Hogy szép legyen, és feldíszítse a kerítést. - Majd látva, hogy nagyon rágja, amit mondtam neki, megkérdeztem:
- Szerinted miért?
- Azért, mert valaki bekapcsolta.

Na, ez az alapvető különbség a pasik és a csajok gondolkozása között.

Nem sikerült végül elvágni a forgatós videót, de most már nem szenvedek vele :) Eredetileg 3 perces, de ennél tovább is képes volt mindent hasonlóan forgatni. Bármit a kezébe kaparintott, már forgatta is, csak forgatta, forgatta, néha a mutatóujjával is megvizsgálta, aztán forgatta, eldobta, utána ment, forgatta tovább. Most már ritkán csinálja, kinőtte, de azért legyen itt ez is...

Most a képválogatás közben találtam meg egy pár hetes videót, Misi egyik este nem bíííírt leállni. Csak mászott fel és alá. Lehet, valaki nagyon felhúzta az agyát neki. Ez már nagyon a vége, vagy 10 percig csinálta, mire Gergő fogta a gépet, és pont elcsípte még, de már nagyon fáradt. Meg meg is érkeztünk a nagyokkal, és az kizökkentette. Szóval ez volt:

Már nagyon régóta akarok képeket tenni. Olyan régen, hogy azok, amiket akartam, egészen tárgytalannak tűnnek, és inkább másokat teszek, mert új kedvenceim lettek. Azon kívül elfelejtettem a kapcsolódó történeteket :( Pedig itt könnyebb sokkal képet feltenni, mint a blog.hu-n volt, azt mégsem jön össze.

Mindegy, nem ez a lényeg, hanem tényleg fotók.

Kaptunk egy ikeás hintát Katyéktól (ezúton is mégegyszer nagyon köszi!) és eléggé bevált.

Még Nándi is hajlandó közösködni Misivel rajta. Sőt, ölelgeti, és egyátalán nem bántja. Semmikor. Nagyon szeretem ezt a képet.

Ez  meg egy nagy zsák gyerek :) Mert hárman is elférnek.

Itt pedig mikor mentek Marci szülinapjára két hete. Nem mellékesen: tükrözi az életfelfogását a két kis ellentétes gyerekünknek :) Remélem nem kell magyarázni. A szülinap egyébként nem tudom, milyen volt, mindenesetre a vége előtt hazajöttek... Az anyuka mondta, hogy négykor kezdődött, de már negyed 5kor azt nézte, mikor mennek már haza (mármint az összes a sajátján kívül, nem csak az enyémek), mert annyira kiborító volt a 7 gyerek visítása meg a tombolás. És hogy milyen jó, hogy nem lett óvónő.

Olyan nagy lett Réka, nem??? (ez még karácsonyi a "lapos" mamáéknál, és mesét néznek.) Meg persze aranyosak is...

Réka ráborította ezt a tárolót Misire. És Misi nem tiltakozott, hanem élvezte. Csomó ideig üldögélt így békésen, vigyorogva, boldogan. Amíg Nándi meg nem elégelte a boldogságát...

És ma havaztunk megint. Mert iszonyú nagy havazás volt. Mióta gyerekünk van, biztos nem. Tiszta Delta volt, ahogy húztuk a szánkókat a nagy hóban. Ez egy eléggé széles utca, és hamar le szokták járni róla a havat...

Kis Nándi a vezetős szánkóban. Nagyon jó fej volt, mert megengedte Misinek, hogy vezesse. Csak nem fogta, amitől párszor szegény Misi arccal a hóban kötött ki, így aztán átköltözött Réka elé:

Így azért már jó volt. Azért gondolkoztam rajta, mikor Réka leszállt, hogy Misit hason a sálammal a szánkóra kötözöm, de elhessegettem az ötletet. Inkább cipelte Gergő. Sajnos arról nem készült kép, mikor beleültettük a hóba, és deréktól látszott csak ki, talán majd holnap. Ígérnek még 10 centit a mostani kb 20-ra...
Azt szeretem ezekben a havazásokban, hogy olyan színesek a kis szkafanderjeikben, ahogy a fehér hóban szaladgálnak... Főleg mióta Nándi kapta ezt a jó kis sárgát! Ja, és Misi gumicsizmája? Jó mi?

Videókkal jöttem. Az a bizonyos forgatós még mindig nincs meg, mert Gergőnek le kéne vágni belőle, 3 perc, és azért az unalmas annak, aki nem az anyja. Van itt viszont egy kacagós, ami a mamáéknál készült, és híven tükrözi Réka és Misi viszonyát. Hogy Réka akármit csinálhat nevettetési céllal, az működni fog.



Aztán van itt egy olyan videó, amin Misike megteszi az első lépései valamelyikét. Egyenlőre ez így működik, felállítjuk, és odatotyizik. Vagy megpróbál kikerülni, ha valahol valami érdekesebb van, de az a hosszabbon volt, amivel nem kívánok untatni másokat :) Aztán elzúg, és mászik tovább. Kicsit sötét is, és sajnos én is szerepelek rajta, különösen a hangom, ami számomra mindig idegesítő... Tartok tőle, másoknak is... Mindegy, ez már így van. Nándi viszont aranyos, ahogy próbálja magára vonni a figyelmet.

A Mondom a magamét c. műsorban láttam először, azóta keresgélem az írásait a neten, sőt, a könyvét is megrendeltem, majd beszámolok róla. Egy újabb gyöngyszemre bukkantam:
http://www.babafalva.hu/hp/kormos-anett-a-szoptatas/

De ez is egy kedvencem. Különösen a szuperintelligens kommentelők, akik komolyan veszik a cikket...
http://www.nana.hu/bebi/versenycsecsemok-37665.html

Mindenesetre érdemes rákeresni a nevére a neten, megnézni a youtube videókat, ilyesmi...

Biztos ajánlgatós hangulatban vagyok ma. De ez megint egy olyan jól sikerült írás pohly-tól! Nézzétek meg, olvassátok el, nekem annyira tetszett!
Mesefegyver