Nagycsaládban élni jó :)

Állandó és visszatérő dolog nálunk, hogy Réka nyaggat minket valami új állatért.
A hideg ráz ki, mikor azt kérdezgeti, mikor lesz olyan öreg a Brútusz, hogy megdögöljön, és lehessen helyette egy Perdita. Vagy még inkább kettő, esetleg 101. De mióta a szomszéd Marci teknősöket kapott, leállt erről, kígyóért és madarakért nyaggat.

Tisztában vagyok vele, hogy igazán rábólinthatnék valami állatra, mert elférne, jó a gyereknek, ha van ilyesmi a háznál, stb. De nincs kedvem még egy terhet a nyakamba venni. Cimbi meg Brútusz így is Gergő reszortja, ha ő nem ad nekik enni, én elfelejtem. Nem direkt. Nem fér be ennyi az agyamba. Az időmbe sem, hogy foglalkozzak vele.

Szóval azt mondtam a leánynak, hogy ha tud majd gondoskodni az állatokról, akkor kaphat. És hogy szerintem iskolás korában fog tudni. Nem, ő tud most is. Oké.
Akkor egyezséget kötöttünk. Ha 30 egymás utáni napon megeteti a már meglevő állatainkat,  Brútuszt és Cimbit, akkor kaphat azonnal madarakat. Ez két hete volt, színezzük rózsaszínnel a naptárban, mikor nem felejti el, és lilával, ha elfelejti.
Az, hogy próbál meggyőzni arról, hogy a lila volt az, amikor nem felejti el, és a rózsaszín az elfelejtés, két dologról tanúskodik. Az egyik az, hogy többször felejti el, mint ahányszor megcsinálja. A másik, hogy valószínű nem látja át, hogy a 30szor egymás után az kettőnél is több.

Ahogy telnek a napok, egyre kevésbé lelkes, kezdi átlátni, hogy nem lesz ebből egyhamar madár, lehet, hogy tényleg iskolás lesz, mire nem indul újra az a bizonyos 30 nap. (Előre sírt egyébként, hogy milyen rossz lesz, mikor 5 után felejti el majd, és előlről kell majd kezdeni újra)
Úgyhogy új projektbe kezdett pár napja.

"Anya! Szülessen nekünk egy hugicánk!"

Na, tök jó ötlet. Inkább akkor már a madár a jelenlegi álláspontom. De Réka hajthatatlan, naponta többször imádkozik szabályosan, hogy a Jóisten küldjön neki hugicát a pocakomba "minél előbb, annál jobb", hogy megszülessen. Összekészített neki egy csomó mindent egy kosárba, és pakolgatja ide-oda. Én közben latolgatok, és arra jutok, hogy valószínű az ő tiszta gyermeki imája többet ér, mint az enyém, hogy inkább ne, de legalábbis ne most, ha muszáj.
Ma azonban mellém állt Nándi. Amitől fáj a szívem nagyon, de valószínű az ő imája felér Rékáéval. Nándi ugyanis azt mondta, hogy ne küldjön a Jóisten hugicát, mert nagyon utálja. Hugica nem kell neki.

Legfeljebb fiú hugica.


(Öcsike nem, az nem kell, a Misi is sok)

Most, hogy itt fekszem, és Misi ropit tol a számba ezerrel, eszembe jutott, hogy hát Misi másik kedves elfoglaltsága az, hogy etet. Valamint a számba töm valami játékot, amit nekem ki kell köpni jó messzire. Ideális erre a labda, vagy valamelyik műanyag gyümölcs, ezen hatalmasakat tud kacagni, kivált ha pukkanó hangot is sikerül csinálni hozzá.
Ő viszont nem eszik önállóan. Ha elé teszem a falatokat, megfogja a kezem, odaviszi a kajához, hogy adjam neki. Kvázi evőeszközként használ.
ezeket még le akartam írni :)

Szóval Misi egy éves lett. Nem mondom, hogy igazi kisfiú, mert rendkívül babás, igaziból úgy néz ki, ahogy kinézett 3 hónaposan, csak határozottan nagyobb :) Viszont egészen nagyos dolgai vannak már, pl. jár, próbál szaladni és műsorokat csinál, viccel és együtt játszik a testvéreivel.

Alapvetően Misi egy nagyon nagyon aranyos kisbaba. Vagy baba. Most már csak azért mászik, hogy a testvéreit a földre csábítsa. Ugyanis nekem mostanában három kisbabám van, vagy két kisbabám és egy cicám - Nándi. De inkább három kisbaba. És akkor azzal szórakoznak, hogy Misit utánozzák. Viccesen billegnek utána asztronautaként, vagy pingvinként, majd elesnek és négykézláb folytatják, égnek meresztett fenékkel felállnak, és röhögve csapkodnak a kezükkel. Mindenféle zajokat csapnak, ütögetnek, dobálóznak, és óbégatnak, eö eggiznek, és persze kacagnak.  Misi nagyon élvezi, hogy ő a főnök. Méghogy a kicsi tanul a nagyoktól...

Nyilván Misi is utánozza a nagyokat. Mindenben. A minap Nándi igyekezett felkapcsolni a villanyt, de még kicsi, csak nyújtózott a kapcsoló alatt. Misi meg odaállt mellé, és ő is nyújtogatta a kis kezét felfelé, bár nem hiszem, hogy tudta, miről van szó. Ha bármit csinál valamelyik tesó, Misi áll, figyeli, és próbálja lemásolni, ha egy kicsit is érdekesnek tűnik. Így tanult meg forogni, így lépcsőzik, motorozik, szaladgál meztelenül visítozva, mászik fel mindenhova. Nem adhatok más kaját neki, mint amit mi eszünk, nem lehet átverni semmivel. Nagy akar lenni ő is.

Csak beszélni nem akar. Inkább ordít helyette. Nyilván vannak szavai, apa, anya, adda, otta, memm, vize, ekksz (ez utóbbi kettő inkább csak mikor már én megkérdezem, hogy vizet kérsz? kekszet kérsz? ) ,meg egy csomó beazonosíthatatlan, amit mi nem értünk, állandóan jár a szája, (öszömböszöm, etebete, ahajde, amamem, most leírtam, amiket mondott éppen, vagyis inkább motyogott magának) de ha valamit akar, és nem értem meg záros határidőn belül, abból ordítás lesz. És ordít, leveti magát a földre, őrjöng, elhagyja magát, felemelni sem lehet. Ha terelni próbálom, kitépi a kezemből, eldobja, belém mar, amivel próbálkozom, és tényleg, minősíthetetlen, amit művel. Okos gyerek, okos, de nem érzem úgy, hogy értené, amit ilyenkor mondok neki. Azért mondom. Főleg azt, hogy fiam, tanulj meg beszélni, mert az üvöltésből én nem értek.
Egyébként mutogat, vannak gesztusai, sokmindent megértet velünk, (Pl, mikor (őrjöngve) fekszik a földön, és az egyik lábát felfelé emelgeti, az azt jelenti, hogy vegyél fel, vagy ha a fotelba felmászik, akkor cicizni akar, hozza a cipőjét, ha ki akar menni, stb.) de sokkal kevesebb a türelme, mint amennyi idő alatt mi kapcsolunk. Meg hát ugye ott van neki két testvére, ő már magyaráz 5 perce, de én még feneket törlök, inni adok, életet mentek, mire rá is sor kerül. És aztán mikor vizet viszek neki, tápszer helyett - hát a cumisüveget mutatta, amiben víz van, mit adjak? -, akkor egyszer csak gumivá válik az összes csontja, és összeomlik ülve, először kétrét csuklik,  a két lába között a földet éri a feje, majd eldől, mint egy zsák. Először hason, majd hanyatt fordul, és a lábaival rugdos, közben artikulátlan hangokat ad.

Nem is szép dolog ilyenről írni egy egy éves összefoglalóban. Mivel a legtöbb dolgot, amit a babaszoba mond, hogy az egy évesek csinálnak, már leírtam, így most rendhagyó módon ezt kihagyom. Inkább írok kedvenceket.

Kedvenc elfoglaltsága a pakolászás most. Ki, be, át, rá, össze, vissza, szét. Tud formabedobózni, persze csak ha megmutatjuk neki, melyik formát hova kell tenni. És mindent mindenhova bedug. Pl. a gyűrűs mappából ma reggel kiszedtem két cukrospapírt, egy pónit, egy számológépet és egy cumit, amit felülről dugdosott bele. Az irattartókon a polcon kis lyuk van, hogy könnyebb legyen kihúzni őket, ha valami apróságot keresünk, ott mindig meg kell nézni, pénzek, üveggolyók, apróbb játékok napi rendszerességgel végzik ott.
De szeret mindent, ami zajt csap, amin gomb van, a labdákat, autózik, ilyesmi. Meg kint lenni. Azt nagyon nagyon szeret.

Igazi felfedező. Megy kint, megy bent, meglát valamit, leül mellé, vizsgálja, próbálgatja, mire jó. Ha másra nem, hát valahova bedugni, vagy eldobni biztosan. De többnyire zajt is lehet vele csapni. Kint a legaranyosabb, ahogy bukdácsol a hepehupákon, és leül egy virág, bot, kavics mellé. Ha valami nem nehezen sikerül elsőre, visszamegy, visszacsinálja, és újra próbálkozik. Addig, amíg simán nem megy. Hiába, kos. Addig megy a falnak, míg át nem töri :)
Mindenhova felmászik. A pados kisasztalt nekitolja a radiátornak, és padról asztalra, onnan a radiátorra mászik, fel az ablakba, hogy ki tudjon nézni. Kinyitja a cipős ajtaját, és felmászik rá. A fotelről a pelenkázóra. A kerítés rácsára. Vagy a játszótéren a csúszdára. Lemászik az etetőszékből. Ahol meg tudja vetni a lábát, oda felmászik.

Abszolút játszótér érett. Tud hintázni - Réka be is szokta pörgetni, de ezt nem engedem, mert félek, hogy kirepül, annyira nem kapaszkodik erősen - tud csúszdázni, most már nem csak hason, lábbal előre - hanem ülve is, nem kell fogni a kezét, el is löki magát. Mondjuk még egyedül nem ül fel, fejjel előre indulna el, amit nem engedek. Homokozni is beül egyszer egyszer, de inkább a homokot, játékokat, kavicsot vizsgálja, mint akármilyen tereptárgyat.

Kisebb dolgokat már megtesz, ha kérem tőle, a pelenkát együtt szoktuk kidobni, odaad, kiköp, letesz, odahoz. Egyre gyakrabban fogadja el, hogy oké hogy nem, de az tényleg nem :)

Evéssel... hmmm... nem is tudom. Szóval mostanában nem eszik olyan sokat, és válogatós is lett, de végülis beteg is volt, nem is sovány... A tejtermékeket kerüljük ugye, és emiatt gyakran nem azt kapja, amit a többiek, valószínűleg ez játssza a legnagyobb szerepet. Kap tejmentes tápszert, meg anyatejet. A lekvároskenyér még mindig lecsúszik, bár már van, hogy egy szelet sem fogy el, nemhogy kettő. Vajasból egy fél. Felvágottakat nem kap, kellene időt szánnom rá, hogy találjak ízfokozó és tartósítószer mentes virslit, felvágottat. Májkrém receptem már van :) A zöldséges rizst, husikat - kis mennyiségben - leveseket, tésztát többnyire szereti. Nem szereti a krumplit -nagy bánatomra -, a palacsintát, szilvás gombócot. Mostanában bármilyen kaját lecserél a gyümölcsre, bár az almát elunta, de a narancs, meggy, körte, banán nagyon megy. Kap sk. kompótokat, befőtteket is, nagyon kevés cukorral vannak eltéve, simán benyom egy fél üveggel kaja után :-O A keksz is jó vigasztaló.

Alvás... Hát, a betegségre fogom, hogy nem az igazi... Éjszaka is vannak mostanában ilyen kis dührohamok, néha bő fél órát is bír ordítani valami miatt, amit nem tudok, hogy micsoda. Valami, ami nem úgy történt, mint ő akarta. Mindenesetre olyan este 8tól alszik 5-6-ig - óraátállítás miatt most 6-6.30-ig, közben olyan 2-4 kelés van. Jó esetben 3 körül az első, rossz esetben éjfél körül. És akkor többnyire jön is át hozzánk.

Fogból van 10db, a felső rágók kinn vannak, kilóból 10.30, centiből 76. Ruhából 80asokat hord, nadrágból még jó a 74-es, bodyból inkább a 86-os, a szélessége felveszi :) Meg rövidlábú, hosszútestű ő is :)

Nos, egy ideig ez volt az utolsó fordulós összefoglaló. Kicsi Misiről :) Aki lassan nagy lesz...

Réka és Nándi:
- Akkor én megverlek csípős virgáccsal!
- Akkor én meg megverlek kakis, pisis, nyálas, taknyos, trutymákos, gusztustalan virgáccsal!

Fosóshányós.

Tudtam, hogy nem hagyhatjuk ki. Ez még nem volt a szezonban...

Misike egy éves lett ma. Kicsit máshogy alakult, mint terveztük, mert mégsem mentünk Kaposvárra, kicsit ránkijesztettek a gyerekek még pénteken betegségügyileg, vajon mivel mással. Aztán kiderült, hogy egyiknek sincs gyakorlatilag semmi baja, de akkor már nem indultunk el, reggel pedig sütött a nap, amitől Réka hány, akár 10 perces úton is, Misi meg üvölt ébren, így nem mertünk nekivágnia 3 órás útnak, ráadásul másnap este haza kellett volna jönni. Az a rossz, hogy legközelebb úgy néz ki, csak májusban tudunk menni :( teljesen tele vannak a hétvégéink programmal.
De azért helyre kis szülinapot sikerült kovácsolni, bár eltér a családi hagyományoktól, hiszen ajándékot csak este kapott az ünnepelt, tortát is, és nyoma sem volt a sok lufinak. Majd jövőre. Jövőre úgyis jobban értékeli.

Érdekes egyébként, olyan volt, mintha értette volna, hogy ez a szülinap most róla szól. (Valószínűleg értette is, csak nekem rémlik úgy, hogy Misi még kicsi :) ). Hiszen volt itt torta meg ünnep egy csomó az utóbbi időben, Rékáéknak kettő ugye, sőt összesen három darab, Gergőnek is volt 10 napja, és teljesen érezhető volt, hogy érti Misi, hogy ez most az övé, ez az ünnep róla szól. Persze főleg ugye a tortás rész. Nagyon élvezte, kacagott, szaladgált, fel volt dobva, nem is akart elaludni, pedig délelőtt aludt csak, igaz akkor nagyot.

Szóval így telt a szülinap, vannak fényképek, és most, hogy letöltöttük a gépekről a képeket, láttam, hogy elég sok kép, videó van, amiket ugye gyűjtögettem, hogy ezt is, ezt is... Szóval a közeli jövőben majd. Meg ugye lesz egy éves összefoglaló is.

Most csak egy-két képet teszek ide, a többit a picasa oldalon megnézhetitek.
A gyertyával, a tortával mint fogyasztható dologgal (benyomott egy szeletet és nagyon boldog volt vele, almás kevert torta volt egyébként, jól sikerült nagyon, Katy, köszi a receptet. Egyébként Rékának is ezt csináltam, csak akkor nem sikerült :D ) És végül az ajándékkal. Ami nagyot szólt mindhárom gyereknél, de ez is volt a cél :)

Amikor a gyerekek megkérdezték, a fürdőpamacsot felénk mutatva, hogy mi ez, mi többször szépen elmagyaráztuk, hogy erre szappant, tusfürdőt kell tenni, és akkor habzik, ezzel fürdünk. Egy idő után abbahagyták a kérdezgetést. Mert nem erre gondoltak, egy nevet akartak, de ezt akkor nem lehetett tudni.

Mivel mi nem adtunk megfelelő nevet neki, elnevezték ők. Blizónak.

Egyik nap kiabálva, méltatlankodva keresték a blizókat fürdés közben, és voltunk olyan tanácstalanok, hogy mit is kellene adnunk, mint amikor ők kérdezték: "Mi ez?"
Aztán megmagyarázták. A fürdős verzióból nem maradt meg sokminden, hiszen annak semmi értelme, nem látták nagyon használatban a blizókat.
Szóval, a blizó az az, amivel fürdéskor szoktak játszani, a rózsaszín Rékáé, a fehér Nándié és a lila Misié.

(Gyanítom, hogy az ötletgazda Nándi, neki vannak saját elnevezései, ha nem jut eszébe a megfelelő szó, mondja, ami eszébe jut. Így lesz pl. káposzta a moha :) )