Ezekazok

Nem érem utol magam. Van egy körülbelül 6-7 tagú listám, hogy miről szeretnék írni, és még vagy 10 másik, amit fel sem írtam, mert még arra sem volt időm. Gergő mostanában dolgozik esténként, és nem ülök géphez, napközben időm nincs...
Remélem ennek a plusz munkának meglesz most már a gyümölcse, én nagyon bízom benne, hogy megvan A TUTI játék, aminek az alapötlete ráadásul az enyém volt, szóval a szokásosnál is jobban várom, hogy elteljen az a bizonyos két hét, ami már szeptember óta tart... (Minden programot két hét alatt ír meg ugyanis :) )

A háztartással sem bírok, tegnap valamennyit ledolgoztam a több hetes hátrányomból, de nagyon érezhető, hogy több mint egy hónapja nem volt olyan (fél)napom, amit a lakásra szánhattam volna, abszolút működik a hóviharban havatlapátolni effektus... Ahogy mondják, hogy a rend terjed "magától", úgy terjed a rendetlenség is. Ha egy szobát rendberakok, átszivárog a káosz. Ha meg félig, akkor... ehh, jobb, ha nem is vesztegetek erre több szót. Csak különösen rossz, mert már olyan jól álltam a káosz elleni küzdelemben, és most megint vesztésre...

Misi viszont teljesen meggyógyult, már napok óta nem fertőz, nem vakart el egy himlőt sem, úgy tűnik, megúsztuk a szövődményt is, van egészséges igazolásunk, kedden megy bölcsibe. Nagyon ügyes volt végig, sokszor volt ennél sokkal sokkal betegebb, és én is kétségbeesettebb. Jó, sok mesét néztünk, az igaz, és mindig mellette kellett lenni az első 4-5 napban. Ma meg már egészen a régi volt. Kis hősöm.

Örülünk az újabb jóidőhullámnak, állandóan kint vagyunk napközben, de sajnos a biciklizés fut legjobban, így sem a kertben, sem a lakásban nem haladok a dolgaimmal, csak állok az út szélén, és figyelek. És persze nem is mindig van értelme, mert a gyerekek nem figyelnek rám, hiába kiabálok. De nem merem őket egyedül kiengedni. Rékát már igen, nagyon szabálytisztelően intézi a bringázást, valóban figyeli, hogy jön-e valami, és mindig a szélén megy. De Nándiban továbbra sincs félelemérzet. Még Misit is előbb hagynám kint az utcán szerintem...

A rengeteg feltorlódott feladatom miatt viszont rajtam sikeresen úrrá lett egy fajta depi: a szokásos engem mindenki utál, és idegesítő vagyok és társai, ez társul egy rendkívül erőteljes tavaszi fáradtsággal, amitől nem igazán látszik a vége semminek. Olyan hülyeség, hogy nem tudom elhinni magamnak, hogy valószínűleg nem utál mindenki, ha meg valaki mégis utál, azzal nem kell foglalkozni, mert nem számít. Hiszen látom ennek a pszichológiáját, aztán mégis. Ehh... Hülye vagyok, na.

De itt a tavasz, és végre nagyszülőzünk is nemsokára, és sokat süt a nap, és úgyis utolérem magam majd!  Egyszer...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

10 megjegyzés:

Lepkevár írta...

Kikocs! Tudom, hogy nem valami nagy vigasz, de gondolj mindig arra, hogy nem vagy egyedül! Tegnap már fogtam a fejem, hogy hogy menekítsem ki a házat a káoszból. :) Sőt már arra is gondoltam, hogy összedobok egy fórumposztot, és megkérem a kedves olvasókat, hogy osszák meg a közzel a tapasztalataikat. :)

Szitya írta...

Naná, hogy "utálunk", kikocs!
Azért olvasunk, azért regisztráltunk be hozzád, azért ajánlunk téged, azért levelezünk még néha privátban is!!!
Felettem is csapdosnak a hullámok, de amíg meg nem fulladunk, addig én is azt igyekszem szem előtt tartani, hogy jobb, ha a gyerek arra emlékszik majd vissza, hogy Anya sokat kiment velük bicózni, mint arra, hogy egy csilivilin ragyogó házban éltek bent, egy folyton elfoglalt anyával, nem?
Mindazonáltal, én is eltervezem minden reggel, hogy persze megcsinálom a gépen a munkámat, felporszívózok, ezt meg ezt főzök, sőt sütök is, aztán kiteregetek, odaérek pontosan a gyerekekért, és délután pedig játszom velük, no meg odaülök Emma mellé tanulni...
Háááát. Nem szokott összejönni, főleg a délelőtti rész...
De megtanultam örülni a részeredményeknek!!!!
Itt a tavasz kikocs, tovább lesz világos, több energiád és jobb kedved is lesz!
Puszi,
Szilvi

Bit írta...

Én is utállak:)
Amúgy a ház van értünk,nem mi a házért!!!!!

Tsók
Rékacs

ilgya írta...

Én is utálllllak!!!
De azért kicsit imádlak is na,mert ilyen posztokat írsz,és akkor szépen megnyugszom,hogy,oké,nemcsak én,hanem te is,a kommenteket nézve más is!!!!!
Nagy nagy ölelés,és még egy kis vigasz, közhelyes megnyugtatás,majd nagymama korodban utoléred magad,de ha megkérdezném a mai korosztály nagyik "nagyrészét",azt mondanák,hogy ne reménykedj.;)
És igaza van a lányoknak,inkább egy vidám,boldog gyerek!!-ez a szlogen nálunk is!!!

Ildikó írta...

Én is utállak benneteket! :D Köszönöm! :)
A káosz meg... Persze, hogy inkább a gyerekek, de azért van egy határ. És anyósom nagyon pontosan meg tudná mondani, ha kommentelne, hogy bizony ez a határ nagyon a nívó alatt van nálam... És bizony most ezt átléptük.
És ha a káoszra nézek, akkor azt látom, hogy feladatom van, ami nyomaszt. És ez nem olyan káosz, hogy tele a mosogató, a szennyestartó, vagy nincs letörölve a por 2-3 hete, vagy elöl vannak a játékok. Le sem merem írni...

Ildikó írta...

Najó, kikocs voltam :D csak a ruhaárulós gmaillel bejelentkezve :)

Andicsek írta...

az én írásomat meg elnyelte a Föld!?

kikocs írta...

Andicsek, lehet, én nem moderálom a kommenteket, az én szűrőm az, hogy névtelenül nem lehet hozzászólni. Velem is fordult már elő, hogy azt hittem írtam, és mégsem volt ott. Én a szóellenőrre szoktam fogni...
Beírod újra?

Andicsek írta...

áásemmi külünös, csak éppen pont találó volt az én életemre ez a legutóbbi posztod. mármint a neméremutolmagam,fáradtvagyok, teleahócipőm..:) rettenetes világvége hangulatom volt. már jobb, ma vettem egy csomó (40db) árvácskát, meg dolgoztam a kertben is. és a többiekkel ellentétben én sem utállak!:) szeretem az írásaidat! nem csak a kedvencek között vagy hanem a kedvencsában is.ott még hamarabb látom, ha posztoltál újat:)

kikocs írta...

Andicsek, köszi! És örülök, hogy már jobb neked :)

Megjegyzés küldése