Alvóka

Elég komoly harcaink vannak az estékkel, mióta Misi gipszben van. Nem tudom, van-e összefüggés, de a korábban jól összehangolt, relatív normális esti fekvésre célzott napirend teljesen hatástalan az utóbbi hónapban.

Én bent ülök, amíg el nem alszanak. Nem azért, mert máshogy nem alszanak el, kb. ugyanannyi idő alatt alszanak el. De jó nekik. Én pedig úgy vagyok vele, hogy miért ne adjam ezt meg nekik, ha ettől békésebb az esténk, nyugodtabb az éjszakájuk. Olvasok, netezek, néha még a laptopot is tudom használni, olyankor blogolok is. (Ezért is kommentelek keveset az általam olvasott blogokban, mert ilyenkor olvasok, és nehézkes a telefonról)

Az utóbbi egy hónapban viszont másfél-két órásra nyúltak az esti bentülések. És nem úgy, hogy szép csendben üldögélünk, esetleg valamelyik gyerekkel feldolgozzuk közben a napot, hanem valami hihetetlen közelharccá ment át a fektetés. Akkor is, ha délben nem aludtak. Valamelyik biztos fennmaradt. És ha valamelyiknek elkezdtem ápolni a lelkét, a másik is - akiről már úgy tűnt, egyébként alszik, elkezdett közbekiabálni, hogy de az nem is úgy volt, és vele meg ez meg az történt... Újrakezdték a kívánságlistát, a kiszaladgálást, amit már korábban beszüntettünk, szóval borzasztó lett minden. Már hányingerrel álltam neki az estének, ami gondolom szintén nem segített. Ha Réka meg Nándi itthon voltak, egy perc csend sem volt körülöttem egész nap, az éjszakáink is zűrösek, szóval nincsenek kipárnázva a cérnaidegeim... Jó kis Esti Mizériák lettek újra, persze kicsit más jellegűek, mint két éve.

Különösen Misivel lettek gondok. Alapvetően megértem, hiszen nem mozog, miben fáradjon el, meg hát azért nem jó neki. Az evése is magához képest minimálisra csökkent. A déli fektetés is minimum fél órás zokogással járt, meg előtte fél órás könyörgéssel, hogy megpróbáljam önként ágyba csalni, meg aztán egy csomó nemakarokaludni hempergéssel. A nagy ellenállás következtében kicsúszott az altatás, volt, hogy két óra is elmúlt, mire elaludt, a sírásban annyira elfáradt, hogy előfordult, hogy 3 órát is aludt. Így természetesen esélytelen volt, hogy a nagyokkal együtt  7kor ágyba dugjam, akik ugye nem alszanak délben többnyire, a 10-11 órányi alvásra viszont szükségük van, ezért ilyenkor előrehozunk mindent egy órával. Emiatt a nagyok is hisztiztek, hogy mi az, hogy a kicsi fennmaradhat. Mire kijöttem onnan, épp csak egy kis levegő, és máris kezdhettem az újabb maratoni menetet a legkisebbel.  Teljesen kikészültem, az egész este egy nagy altatás lett, a férjemmel nem is beszéltem már mióta, közös programunk nincsen, mert bármit akartunk csinálni szét kellett szakítani a családot.

Addig addig, hogy úgy döntöttem, hogy oké, akkor ne aludjon délben Misi. Én nem veszekszem napi 3 órát azért, hogy kipihenjék magukat, nem hiszem, hogy ez bárkinek jó. Fáradjon el estére, aztán majd elájul.

Aha.

Este ugyanúgy maradtak a harcok, bár tény, hogy lényegesen rövidebbek. Igaz, nem egyszer ketten kellettünk, hogy a három gyereket ágyba gyűrjük, amire nagyon ritkán volt példa a 6 és fél év során. Egyszerűen nem lehetett Misitől mesélni, annyira tiltakozott a lefekvés ellen. Így őt én álomba gyűrtem, amíg Gergő mesélt. Általában 5-6 perc aktív küzdelem után el is aludt, és így már aztán a nagyoknak is könnyebb volt beájulni, hogy senki nem dobál át hozzájuk titokban begyűjtött kisautókat, párnákat és kezd el visítozni. A hét órás villanyoltásból -nálunk az után van most a mese és az ima, ami van, hogy fél óra - általában már 8 előtt kijutottam, ami teljesen elfogadható eredmény.

3 napig volt jóvilág.

Misi elkezdett 5kor kelni. És továbbra sem akart aludni délben. Azt pedig nem fogom elhinni senkinek, hogy 10 óra alvás elég egy olyan kétéves gyereknek, aki simán nyomott korábban 12-13 órát is. Még akkor sem, ha nem mozog túl sokat. Szóval úgy döntöttem, hogy a dolog átcsapott oda, ami az én gyerekeimnél szokványos dolog, minél fáradtabbak, annál kevesebbet alszanak. Tulajdonképpen ezt tőlem örökölhették, én is hulla vagyok, és egyre nehezebben alszom el, egyre korábban ébredek, és van, hogy éjszaka is csak forgolódok. Úgyhogy valahol ezt meg kell állítani. Még mielőtt úgy bedarálja ez Misit, mint engem. Szóval rászántam magam, hogy jó, akkor megint 3 órákat fogok altatással tölteni, már  nincs két hét a gipsz, utána úgyis könnyebb lesz.  Elértük a határt, látszik, hogy a déli alvás kihagyása nem megoldás.

És tegnap lefektettem délben.
És aludt három órát.
És este igaz, 9-kor aludt el, de reggel 8-ig húzta a lóbőrt.

Mit mondjak, nem várom a delet, de aludni fog. Mert igazam van.
Pár hét múlva pedig bizonnyal visszakapom a humorérzékemet is :)