Hát, lassan vége az ovinak, kezdődik a nyár.
Pénteken megvolt az ovis évzáró és ballagás - ami elég durva volt, másfél órás műsor 40 fokos teremben, komoly túlzás volt -, aranyosak voltak, ügyesek voltak. Rékáék el is ballagtak, egy pillanatra még meghatódni is sikerült, mikor integettek a "közönségnek".
A szokásos pénz és pogácsa meg néhány apró ajándék mellett egy kis tasakban homok is volt az ovi homokozójából, ez olyan kis aranyos gesztus volt, bár lehet, hogy máshol is szokás, csak hát még nem volt ovis ballagóm.
Még tegnap voltak egy napot, még csütörtökön megyünk a Manótánc bemutatóórájára. És még mennek egy napot biztosan a jövő héten szerdán, amikor Misinek leveszik a gipszet. (Igen, szerdán, majd talán írok erről is...) És talán lesz még pár nap az esküvő előtti héten, ha elmaradok a sütéssel. Mehetnének még, de nagyon fáradtak. Nehezen indulunk el reggel, és már este aggódnak, hogy menni kell. Réka persze már csak iskolás akar lenni :)
Egyenlőre bizonytalannak látom, hogy túlélem-e a nyarat, de bízom benne, hogy ha már tutira nem kell aggódni az ovibamenéstől a nagyoknak, és Misi lábáról lekerül a gipsz, könnyebb lesz. A tavalyi nyárra úgy emlékszem, hogy viszonylag könnyed volt, nyilván voltak konfliktusok, de nem volt túl sok szenvedés, tudtunk programokat csinálni, nyaralni, és a köztes időt is viszonylag jól ki tudtuk tölteni itthon. Anélkül, hogy komoly agykárosodás érte volna bármelyikünket.
Most általában legalább egy katasztrófahelyzet adódik egy nap, de inkább több, sokat kell veszekedni velük, egymásnak mennek állandóan. Remélem csak az én kimerültségemet és az év végét értékelik így, és tényleg jobb lesz. Mindenesetre aggasztó így nekimenni a szünidőnek.
Közben persze vannak jó dolgok, igyekszünk a lehetőségekből a legjobbakat kihozni. Réka pedig amikor nem kötekszik, igazán okosan tud viselkedni. Azért, ha békességet akarunk, általában Rékát kell eltávolítani a fiúk közeléből. Nándival máshogy nehéz, benne igen sok az elfojtott indulat, ami aztán agresszióban jön ki. Réka kiüvölti magából, hiába, anyja lánya. Azért talán ez a jobb megoldás mégis, még ha idegtépő is...
Misi talán elérte a határait, de már csak egy hét. Én néha félek, hogy így marad, nagyon akarva, de hátha nem.
Hogy velem mi van, inkább nem megyek bele. Nem véletlen nem írok túl gyakran, és akkor se túl vidáman, még erőszakkal sem tudom tartani a kötelező kétnaponkénti írást.
Ez is a végét járja
9:12 |
Címkék:
mindennapok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Kikocs! Mintha a mi családunkról írtál volna!
Pont ezekkel a rohadt dilemmákkal küzdünk és épp tegnap filóztunk,hogy vajon mindenki ennyit üvölt a gyerekeivel?
Szőrnyűűűű!
Rékacs
A nyár biztos, hogy könnyebb lesz! Kipihenik magukat a gyerekek is, lesz nagy szabadság :) Mennek majd valahova nyaralni, mamához pl? Akkor Ti is kipihenitek magatokat egy kicsit :)
Én is rengeteget veszekszem Marcival :( de eddig úgy vettem észre, a szünetek jobbak! Jót tesz a szabadság :) Jobban tudunk tényleg egymással foglalkozni,nem az iskolával kapcsolatos dolgokkal. Kitartás Neked, biztos hamar jobb lesz, főleg, ha Misike lábáról is lekerül a gipsz!
Na mi a baj?? Ne legyél szomojúúúúúú:((((((Jobb ha kiírod magadból.... a többi dolog meg szinte egyenlő Dávid és Réka........persze íratlanul,de ami késik nem múlik......kapsz egy nagy nagy virtuális ölelést!!!!!!!
KÖSZÖNÖM! És mivel ti is küszködtök hasonlókkal, akkor megnyugodtam, hogy év vége van. Ha elhiszik, hogy itt a nyár, és nincs ovi, jobb lesz minden. Réka már tegnap reggel két órát játszott egymagában folyamatosan, anélkül, hogy belekötött volna a középső öccsébe, szóval van remény egy boldog nyárra :)
Ilgya, a dolgok egy része olyan, amit nem írhatok le, egy másik része, amit nem tudok megfogalmazni érthetően. A többi meg csak fáradtság. :) De köszönsöm!
Kikocs, mindenki a végét járja... a gyerekek az oviban, a gyerekek az iskolában, mi szülők... és mi pedagógusok :) mindenkinek év vége van, hajtás, rohanás, izgalom, várakozás. És az időjárás is az agybaj pártjára állt. Nekem ez a hét konkrétan olyan, mint egy versenyfutás. Nemsokára itt a nyár, és akkor majd jól átmegyünk hozzátok, meg ti is átjöttök, a gyerekek a medencében, mi meg az árnyékban, remek lesz, meglátod!!!
Itt egy kamera és írsz rólunk??:))))
Nehezen bírni velük mostanság...
Hiszti, dac, visszabeszéd(!)...
Tegnapi nap volt a mélypont- már az apjuk is kiakadt!!!
Istenik ezek a kommentek....mert én már ott tarok,hogy igazi szaranya avgyok és minek ide még egy,mikor ezeket is ölöm....de megpróbálom meggyőzni magamat,hogy csak év vége van és már csak egy nap ezen a héten,aztán következőn négy és vége az ovinak és hátha rendeződnek a viszonyok....az én két büdös kölköm ahogy kinyitja a szemét egymást szívatja...illetve Hanga szivat, Kende öl....szuper.....én meg óóóóórdíííítok.....
Rékacs
Kedves fiatalok!
Majd tíz-húsz év múlva, ha visszagondoltok ezekre a kisgyerekes évekre, rájöttök, hogy életetek legszebb évei voltak...
Puszi mindenkinek: anyósod
Megjegyzés küldése