Titokzatos betegséges

Nincs egyszerű hét mögöttünk. Igaziból egyik hét sem egyszerű, mióta kiderült, hogy gyarapszik a létszám, de valahogy ez most talán még keményebb volt. A hétköznapi iskola-munka-ovi-háztartás-ügyintézés-suli megoldásokat megdobta némi aggodalom.

Hát, talán úgy kezdődött, hogy vagy 2 hete Nándinak megint hasmenése volt, amiben megint volt vér. Nem volt jó. De a dokinéninknek megint igaza lett, magától gyógyult, igaz, Réka is elkapta, mármint a fosós részt, a vért nem, de túl lettünk rajta. Meggyógyultak. 5 nap múlva Nándinak este elkezdett fájni a hasa. De nagyon. Csak feküdt, nem evett, semmit nem csinált. Se láz, se hasmenés, semmi más, csak hasfájás. Másnap reggel kutya baja nem volt, virgonc, vidám, jó, menjen oviba, biztos evett valami rosszat. Délután hazajövünk, egy óra eltelik, megint rosszul van, ugyanúgy, mint tegnap. Másnap megint semmi, így megint elvittem oviba. Harmadik nap úgy jött haza, hogy gyorsan eszem valamit, mielőtt rosszul leszek. Akkor már felhívtam a doktornénit, nem mondta éppen, hogy hülye vagyok, de talán gondolta, mondta, hogy szerinte nem kell aggódnom, nincs ilyen betegség. Negyedik napra elmúlt. Jó, vírus volt, túl vagyunk rajta. Eltelik pár nap, Réka úgy jött haza az iskolából, hogy fáj a hasa, alig tudtuk kiszenvedni a házi feladatot, utána rögtön lefeküdt, és 5kor el is aludt, nyomta reggelig. Pedig épp aznap jöttek a fiúk óvónénijei családlátogatásra, ott kiabáltak a füle mellett a fiúk, semmi. Át is vittük hozzánk, de még arra sem ébredt fel, pedig fel szokott. Másnap reggel semmi baja. Na, őt már ennek ellenére is otthon tartottam, merthogy biztos vírus, ne fertőzzünk, mentünk doktornénihez, megnézte, megnyomkodta, nem vakbél, akkor már ő aggódott, én nem. Harmadik napon senkinek semmi baja, mentünk a Mihály napi vásárra, meg minden, buli volt.

Másnap, szombat délután Rékának és Nándinak is fájt a hasa. Nagyon.  Nándi hányt is. Vasárnap reggel kutya bajuk. Délután megint lábra sem bírtak állni, mindkettő hányt is, Nándi többször is. Úgy kell elképzelni, hogy fekszenek, és nem csinálnak semmit, csak rossz nekik. Nándi konkrétan attól rohant hányni, hogy rátettem a kezét a hasára, hogy megnézzem, nem a vakbelénél fáj-e. Más tünet semmi, hétfő reggel semmi bajuk. Hát, hétfőn kihagytam az iskolát, mindent, jó, az is közrejátszott, hogy szombaton én sem tudtam felkelni, annyira szédültem, a vasárnapot meg végiggörcsöltem így a 11. héten. (Mindkettő tipikus terhességi problémám, nem betegségtől.) Szóval kihagytam a sulit, mert Gergő nem volt benne biztos, hogy mindent el tud mondani a dokinéninek. Szóval vittem őket, mindent elmondtam, doktornéni azért elhitte, hogy nem hazudok, meg nem találok ki ilyeneket, de mondta, hogy azért ilyen nem szokott lenni. Szóval válasszuk el a két gyereket egymástól, tegyük fel, hogy a Nándi újra és újra megfertőződik valamikkel, mert gyenge most az immunrendszere a sok bélrendszeri probléma miatt, Réka pedig pszichoszomatikusan követi. Mert stresszel az iskolában, mert szeretne több foglalkozást, vagy akármi van. Ellenérvem volt, hogy Réka most különösen szeret iskolába menni, és jobban szeret ott tanulni, mint itthon, erre csak azt mondta a dokinéni, hogy nem mindig azok lesznek iskolabetegek, akik nem szeretnek iskolába járni. Ekkor gyorsan eszembe is jutott, hogy hiszen nekem 2.-ból 3.-ba menet nyáron volt egy 10 napos kórházi kivizsgálásom különleges hasfájás és szédülés miatt. Aminek végül az okát spontán agyi működésben határozták meg - igen, még eeg-re is elvittek -, sokat hallgatok is a Gergőtől emiatt az eredmény miatt. Mármint, hogy legalább van rá bizonyíték, hogy spontán legalább működik. Meg hogy azóta előfordult-e... Na, mindegy, és én borzasztóan szerettem iskolába járni.

A gyógymódot ennek megfelelően határozta meg a dokinéni. Espumisant kapnak, és uh vizsgálatot. Hogy lássák, hogy komolyan vannak véve. És meg lettek fenyegetve, hogy bizony kórház lesz a vége, akár még műtét is lehet, és az komoly dolog. Az Espumisant nagyon szigorúan kell szedni, el ne felejtsék, és ettől mindenki meggyógyul. És láss csodát, valóban, Réka meg is gyógyult. Már aznap este csak minimálisat fájt a hasa. Nándi még nem 100-as, de ő is jobban van. Ma már csak egyszer lett rosszul, nagyon rövid időre, de már evett pl. vacsorát is. Megvolt az uh vizsgálat is, és természetesen minden negatív. Az uh vizsgálathoz egyébként anyatigriskedni kellett kicsit, egy hétre akartak időpontot adni. Mondtam, hogy dehát nagyon fáj a hasuk, egyiknek egy hete, a másiknak meg már kettő óta tér vissza újra és újra, és akkor azt találta mondani, aki az előjegyzéseket osztja, hogy hát, ha már eddig ráért, akkor az az egy hét már nem számít annyira. Kicsit vörös köd lett, de azért elég normálisan el tudtam mondani, hogy egy sima hasfájással nem kér az ember különösebb vizsgálatot, mert vírus, de ha már egy hét alatt sem múlik el, csak utána kell járni, hogy mi van. Aztán végül felküldtek, hogy beszéljem meg a doktornővel személyesen, és ő jó fej volt, végül 2 nappal később meg is vizsgálta őket, rendelési időn kívül. Ami mégsem 1 hét. És negatív. Amit mondott a mi doki nénink is, hogy az lesz, meg a szonológus is.

Nem mondom, hogy nyugodt vagyok. Árgus szemekkel figyelem őket, hogy mikor kezdenek elcsendesedni. Ha megint előjön a hasfájás bármelyik gyereknél, megint ott fogunk ülni a rendelőben, és fogok kérni ANTSZ vizsgálatot, meg vérképet, meg gasztroenterológust, meg bármit, amit lehetséges. De addig reménykedek, hogy jól imádkoztunk, és ennyi volt, felírjuk az egészet Nándi lila szájas tünetei mellé, aztán megpróbáljuk elfelejteni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

6 megjegyzés:

Csicseriborsó írta...

Én ezt fél évig csináltam a lányommal, UH-k, féregirtótól kezdve az antibiotikumig mindenféle gyógyszer. Minden rendben volt körülötte és szerette az iskolát is. legalábbis azt hittem. Kijöttünk Belgiumba, új iskolába került és soha többet nem fájt a hasa.
Intő jel volt, hogy itthon német tagozatra járt, de többet nem volt hajlandó megszólalni ezen a nyelven. Azért remélem, hogy Nektek tényleg csak egy vírus.

Timi írta...

Ahogy olvastam, pontosan ez ugrott be, amit írtál is, hogy pszichoszomatikus lesz ez, és az iskolától és/vagy a kistesótól van ez. Szerintem pont logikus, hogy amúgy nem látszik rajta, amúgy örül a tesónak és szereti az iskolát, mert ha nyíltan ellenérzése lenne bármelyikkel szemben, akkor azt kifejezné, feldolgozná, kijönne belőle. Így meg belülről marja. Szinte biztos vagyok benne, hogy testi baja nincs, de esetleg egy kis pszichológus, oldó terápia?

Viki írta...

hát erről nekem is egyből önmagam jutott eszembe: harmadikos sulis koromban (új tanítót kaptunk), reggelente volt kínzó hasfájásom. De hiába, nem engedtek otthon maradni miatta :-( anyuék nem nagyon parázták túl, vagy csak jól leplezték;) úgy rémlik, kaptam vmi enyhe nyugibogyót (lehet csak placebo volt) és aztán el is múlt magától. Amúgy másrészről a hasfájás-hányásról (mint koraterhességi tünet) nekem is mint Timinek fentebb, a babavárásod és azzal együtt járó (enélkül sem kevés) szorongásod ugrott még be, mint a gyerekek tüneteiben esetleg közrejátszó tényező. Ennek mind ellentmond, ami harmadrészt jutott eszembe: barátném kisfia fájlalta a lábait hetek óta (ovikezdés, 2 hónapos kistesó), mindenki hazaküldte őket, hogy pszichoszomatikus, aztán az első hét ovi után, amikor már mindene fájt, nem csak a lábai, piros foltok jelentek meg a bőrén, írány ismét a Heim Pál ügyelet: 2 hét kórház, egy bár önmagától gyógyuló, de kórházi felügyelelet igénylő autoimmun reakció. Szóval nem árt mindkét irányban résen lenni, így nézve szerintem se rossz ötlet a szervi kivizsgálások után egy pszichológus.

4Gyerek írta...

aha. náéunk ct is lett csinálva a középső csajnál. hát akkor paráztam már be igazán. szerencsére negatív lett, így szóltam a csajnak; hogy EGÉSZSÉGES. érdekes mód fél évig utána nem volt baja. szóval utána az ehhez hasonló tüneteket ennek megfelelően kezeltem.

reméljük sikerül megtalálni a kezelési módot, bármi is az. mert végülis nem egy gyerek produkálja.

Mézeskalács írta...

Hát ez tényleg kemény hét lehetett. Nem irigyellek érte benneteket. Úgy látom rendesen le vagyok maradva. A babahírről én még nem is hallottam:)))) Gratulálok hozzá és nagyon sok erőt és kitartást kívánok. Az apróknak pedig teljes testi lelki gyógyulást!!!

myway08 írta...

és olyan is van, hogy a vírus befészkel, kis steril gyulladást okoz a hasi nyirokcsomókban, és az ilyeneket okoz. de én már egyre inkább hiszem, hogy az ép lélek az előzmény, a test jön másodsorban. éljen az espumisan.

Megjegyzés küldése