Külsőségek

Elöljáróban: nem vagyok vékony, nem vagyok csinos. Szép az igen, ezt sokszor hallom itthon. Nem járok fodrászhoz, ha mégis, könyörögve kérem, hogy úgy vágja le a hajam, hogy ne látsszon rajta, ha sokáig nem jutok el újra. Nem érdekel különösebben, hogy milyen ruha van rajtam, lényeg, hogy ne fázzak és ne legyek toprongyos. Itthon csak ne fázzak, jó a toprongy is.

Szóval ilyen vagyok. De egy dolgot szeretek ezekben a külsőségekben, szép melltartókra mindig vágytam. Bugyik nem, csak a felső. Mikor Rékát vártam, eltettem megboldogult lánykorom 70B-s példányait, és aztán mindig sóvárogva néztem őket, hátha egyszer újra jók lesznek. Nem lettek. A B még csakcsak, szabástól függően, de a 70... És szép és jó melltartót csak aranyáron. Maradt a praktikus, meg hát amúgy is, vagy terhes voltam, vagy szoptattam 7 éven át.
Aztán egyszer, tavaly tavasszal bementem egy turkálóba, ahol akkor borították ki a gyakorlatilag sosem hordott, márkás példányokat. 3500 volt egy kiló. Egy halommal vettem annyiért, amennyiért egyet sem kaptam volna újonnan. Lett fekete, fehér, piros, rózsaszín, hímzett, tarka, egyszerű, csicsás, minden amit csak szerettem volna, még több is. Nem is tudtam mindet hordani, mert volt, ami nem lett tökéletes, de majd fogyok, jó lesz, aaaaannyira szééép! Majdnem poszt is született belőle, úgy feldobódtam. (Meg azért is akartam leírni, hogy megörökítsem, Réka velem volt, és azzal szórakozott, hogy a 120 H-s melltartónak keresett gyerekeket, amik ugyanúgy néztek ki, és azokkal szerepjátszott... )

Amikor a negyedik érkezése hírére elkezdtem kapni innen-onnan a babás dolgokat, a legnagyobb sokként a tesómtól kapott szoptatós melltartók értek. Erről teljesen elfelejtkeztem. Ott ültem, kezemben a marék csudapraktikus pamut fehérneművel, és rossz volt rájuk nézni. Amikor Rékával megvettem az elsőt annak idején, még örültem is neki, milyen kényelmes, milyen praktikus, de hét év alatt azért elmúlt ennek a varázsa.

Aztán leszámolást tartottam a fehérneműs fiókomban, mivel alig fért el benne a sok cucc. Kilakoltattam - szentül megígérve, hogy visszatérhetnek majd - azokat, amikhez legalább a júliusi súlyom kell majd. Vagy kevesebb.
Végül tegnap kénytelen voltam letenni az utolsó kedves darabot is a tavaly szerzettekből - mit letenni, úgy vakartam le magamról sűrű fogadkozással, ahogy hazaértem délben a suliból, és vágtam a sarokba, hogy ezt többet soha nem veszem fel -, és előkaparni a többit. A régieket és kapottakat. Úgyhogy most sóhajtozok, és tökéletesen illik a hangulatomhoz ez az idő. Biztos lehet venni gyönyörű színes és tiritarka szoptatós meg kismama melltartókat, de valószínűleg inkább ablakot cserélünk, arra költjük a pénzt. Aztán meg úgyis megvárnak fiókban a rózsaszínek és pirosak és tarkák, csillogósak és egyszerűek. Lesz még rá időm bőven hordani azokat is.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

7 megjegyzés:

Betti írta...

Lesz! Amíg meg eljön az az idő, az ember lányának úgysincs ideje feszengeni a csini, szép melltartókban - örül, ha dél körül lecseréli a pizsamát valami másik lenge, otthoni ruhadarabra.

Kriszti írta...

Olyan jó h nem csak én vagyok ilyen lökött. Bocs

kikocs írta...

Betti, bizony én szoptatáskor, úgy fél évig legalább melltartóban kell aludjak, mert folyik a tejem, és kell valami betét, szóval állandó a viselet... És ha toprongyok alatt nekem szép, és én ezt tudom, egészen máshogy érzem magam.

Kriszti, nekem is, hogy ketten vagyunk :D

Dius írta...

Ez de aranyos volt. :) Ezentúl mindig eszembe fogsz jutni a melltartókról, az már biztos.

És örülök neki, hogy egy kicsit jobbnak tűnik a hangulatod. (még ha keseregsz is a melltartóid után) Jót tett a pihenés?

Viki írta...

ezt nekem különösen érdekes volt olvasni, mert én gyökeresen fordított problémával küzdök: Olyan kicsi kosarú szoptatós melltartót nem gyártanak, ami nekem kellene ;) Viszont én éppen hogy főleg csak terhesen tudok inkább szép melltartókat hordani. Akkor van csak meg hozzá a kellő méretem. És mivel gyermekeim tendenciózusan 9 hónapnál tovább nem hajlandóak szopni, így ez az öröm sem tart soha túl sokáig.
A legtutibb szoptatós melltartó amúgy szerintem a háromszög bikini! ;))

En - Hababann írta...

Bocsánat, de jól mosolyogtam a bejegyzésen, miközben igazad van.... a szoptatós melltartók tragikusan rondák tudnak lenni, a szépek meg.... :O jajajjjjjj

Erika Radics írta...

:) ez annyira édes volt!:) Bocsánat, idetévedtem. Kitartás! hipp-hopp vége a szopis korszaknak és jöhetnek a csini darabok...

Megjegyzés küldése