Újra 7

Amikor májusban lerobbant a derekam, és nem akart rendbejönni, nagyon megijedtem. Annyira, hogy nem holnaptól kezdtem a fogyókúrát, hanem aznaptól, és annyira, hogy ma sem hagytam még abba. Nehéz, mert mozogni nem tudok, a hátúszástól borzasztóan szédülök, a gyógytornától is megfájdul újra a hátam, és még a biciklizéstől is. Most a gerincemen túl valami izomgörcsök is nehezítik a helyzetet, amin a szokásos módok nem segítettek, sem a torna, sem a masszázs, sem a fekvés. Pont ettől volt ijesztő.
Maradt az egyetlen lehetőség, amit már korábban tapasztaltam, hogy ha 80kg alatt vagyok, akkor nem fáj, szóval fogyni kell. 92 voltam... És ma reggel végre, végre, végre 7-essel kezdődik a számsor. Biztos lesz még nyolcas, de ez most lélektani. És persze a hátfájásomat sem vágták el azonnal - a köhögés miatt rosszabb is az utóbbi hetekben -, de ahogy fogyok, úgy javulgat, és ez komoly reményt ad. És már jók rám azok a nadrágok, amiket akkor hordtam, mielőtt Ábel beköltözött a pocakomba - pont két éve -, sőt, van remény, hogy azok is jók lesznek, amik előtte voltak. Merthogy most boldog vagyok, hogy kezd emberformám lenni, és már nincs szalonnapúp a nyakam mögött, és nem tűnik úgy, hgoy megint babát várok, de bizony ezelőtt két évvel szörnyen éreztem magam, hogy milyen kövér vagyok, és bár lenne erőm hozzá, hogy legfogyjak, és a terhesség egy kis sóhaj is volt, hogy legalább akkor nem kell fogyóznom.

Szóval hurrá!


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Bogesz írta...

HURRÁÁÁ!!!
Az egészség sok mindenre ráveszi az embert!
Ügyes vagy! És a derekad meghálálja! ;)

Agnes Sz írta...

Hű, nagyon gratulálok! Tudom, milyen nehéz dolgok ezek...
Ági

Agnes Sz írta...

Ja és olyan jó, hogy megint írogatsz!

Catherine írta...

Éljen, éljen! Csak így tovább! :)

Megjegyzés küldése