Havaztunk

Esett a hó! Már fél8-tól azt hallgattam, hogy menjünk szánkózni. Aztán azt, hogy nézzünk inkább kicsikocsit, onnantól fogva, hogy elkezdtem öltöztetni Nándit. Misi csak úgy magában nyavalygott. Mint mindig. Réka szerencsére ekkor még oviban volt.
Nem igazán jöttem rá a helyes sorrendre, hogy hogy kellene őket öltöztetni, hogy a lehető legkevesebb hisztivel, bőgéssel és nyavalygással megússzam. Szerintem már minden kombinációt kipróbáltam már. Biztos, hogy minden gyerek talál valami óbégatni valót.
De aztán jót szánkóztunk, és hóember is lett. Akkora, mint a Réka.  Meg csináltunk helyi látványosságot is, ahogy Henivel az 5 gyereket két babakocsival és egy szánkóval a lehető leggyorsabban megpróbáltuk eljuttatni válsághelyzetben egyik helyről a másikra. Két háromgyerekes anyuka sok mindenre képes :) Nándi hazafelé rögtön tesztelte is, hogy mi válik be a másik család gyerekeinek módszereiből. De lepergett rólam, felkészült voltam.
Este is kellett sétálni, Rékát és Marcit is ki kellett csapni az udvarra, szerencsére Marci (aki egyedüli gyerek) érdekes módon képes felöltözni egyedül, így nekem továbbra is csak három kölket kellett belegyömöszölni az overallokba. Azért beletellt vagy fél órába. Cserébe vagy 200m-re eljutottunk a háztól, az utat végig hóangyalok szegélyezték, és minden nagyobb tömb havat el kellett hordani az egyik helyről a másikra. Még összeveszni is majdnem képesek voltak egyik-másikon... Elképesztőek az ötévesek.

Ja, és Murphy törvénye is teljes mértékben bevált. A gyerekeim, mármint a nem pelenkások, akik egyébként fél napokat bírnak ki pisilés nélkül, a háztól 10 m-re jelentették ki, hogy pisilni kell. Szkafanderben.