Nagycsaládban élni jó :)

Misinek kötőhártyagyulladása van. Nincs kedvem írni.

Hát, végre sikerült megtartani a szülinapi bulit. Kicsit drukkoltam, hogy ne jöjjön el mindenki, akit meghívtunk, de mindenki úgy hiányzott, aki végül nem jött. Mikor szóltak, akik nem jöttek, nagyon rossz volt, hogy miért pont ők nem, aztán belegondoltam, hogy nem nagyon tudta volna olyan lemondani, aki ne hiányzott volna Rékának. Mert ez elsősorban Réka bulija, bár nyilván Nándi is legalább annyira élvezi. Neki azért jóval kevesebb vendég is elég lett volna :) Persze ha az ovistársak nem jönnek, azok nekem nem hiányoztak volna annyira, mint azok, akik végül nem jöttek.

A meghívottak sora is érdekes, volt olyan ovistárs, akit azért nem hívott meg Réka, mert már elege volt, hogy mennyi fiú jön így is. DE HÁT FIÚK A BARÁTAI!  Sajnos pont Szonjáék és Boróék betegedtek meg,  Soltiéknak valami más programjuk lett, és Luca sem jött, nem igazán tudjuk, miért, anyuka nem szólt... De tény, hogy élhetőbb volt a létszám így.

Úgy lett végül, hogy Dávidék már péntek este jöttek, itt aludtak. Szilvi fél9kor hívott, hogy ha nem zavar Marci szóljunk, mert már nagyon menne. Szóval jött, és megbeszéltük Gergővel, hogy nem lesz 6 gyerekünk semmiképpen. Aztán 10kor megérkezett még Bálint, Laura meg Évike. Rengeteg ajándék jött a házhoz, és az ovis anyukák zavarbaejtőek voltak. Szilvi észnél volt legalább... Szerintem tőlünk nem kaptak ilyen drága ajándékokat. Az én kedvencem Bartos Erika Zsákbamacska c. verseskönyve, Rékáé a Laurától kapott bögre (dobozban, amiben tárolni lehet!!!), Nándié pedig az autók.
Nándi csak az autóknak örült igazán. Ahogy megjött valaki, körüldongta, majd megpróbálta elvenni a csomagot - kikövetkeztette, hogy nem a rózsaszín az övé. Többnyire sikerült elmarnia. Amikor nem autó volt a zacsiban, csomagban, jött, hogy van-e másik ajándék. Neki csak az autó az :) A Verdás öv autónak minősült...
Még egy ajándékot azért megemlítek. Réka kapott Hangától egy saját készítésű rongybabát. Hanga és a mamája csinálták közösen. Kapott egy kis hercegnő-babát is Laurától. Kérdeztem Rékát, hogy kitől kapta azt a szép babát, és Réka azt válaszolta, hogy Hangától. Neki az SK volt a szebb. Úgy örülök neki!

Szóval délelőtt ketten voltunk Gergővel a 9 gyerekre. Misi szuper pofa volt, mert fél10től aludt 12-ig, így ezt a kritikus időszakot átaludta a teraszon bebugyolálva, szinte egyátalán nem kellett vele foglalkozni.
Mindenféle játékokat találtunk ki, és mind bevált. A nagyok körében a kincskeresés volt a legtutibb, rögtönöznöm kellett még egyet gyorsan, aztán Dávid is csinált egyet, nagyon megtetszett neki. Tuti térképet rajzolt, irigyeltem az anyját :) Aztán dugtunk édességet a felfújt lufikba, amit édességtelen lufik közé rejtettünk, meg kellett keresni, kipukkasztani, bekötött szemmel kitalálni, milyen plüssállatot adtunk a kezükbe, játszottunk szembekötős fogócskát, akadálypályás tombolást. És persze volt torta, meg pizza, meg rágcsák. Ezzel is elvoltak egy ideig :) Ja, meg felstatikáztuk a lufikat a plafonra (lambéria) és puha labdákkal le kellett dobálni őket. Sikerült annyit foglalkoztatni őket, hogy egyátalán nem próbálták meg szétszedni a lakást. Ez délután következett be :)

Évi, Laura és Bálint helyett délután jött Kende, Hanga és Flóri. Na, és akkor már fáradt voltam a foglalkoztatáshoz, és Misi is ébren volt, és a gyerekeim is fáradtak voltak, így próbálkoztak a lakásszétveréssel, mikor Gergő lejött és nem játszott velük, úgyhogy cseréltünk, és főleg bújócskáztunk meg kicsit akadálypályáztunk. Réka már nagyon fáradt volt, többször kiborult.

Jaj, volt még egy aranyos sztori. Nagyon sajnáltam Marcit, mert Réka modnta, hogy ő bizony Dávidhoz megy feleségül, és ott ölelgették egymást. Marci meg mondta, hogy dehát ő is szerelmes Rékába. Réka meg vigasztalta, hogy majd lehet keresztapa. De nem hatotta meg. Így, amikor Hanga megjött, Réka összeboronálta őket. Már nem emlékszem pontosan, hogy hogy volt, de Hanga is nyitott volt a dologra, és kézenfogva mászkáltak, meg együtt játszottak, szóval Marci könnyen vigasztalódott :)

Ja, és Nándi kijelentette, hogy Kende az unokatestvére, mert annyira szereti Kendét, hogy az már nem is barát. Nagyon tetszett neki, hogy együtt taxiztak, és ugyazt találták viccesnek.

Szóval nagyjából ezek voltak a szülinapon, ami egy hónapos késéssel lett megtartva. 3 hét múlva meg már Misié lesz. Neki nem lesz bulija :)  Egyébként Misi megtanult felállni kapaszkodás nélkül, és most már nem is megy négykézláb. Ő így bulizott :)

Képek a http://picasaweb.google.hu/kikocska/Szulinap2010# oldalon vannak. Feliratoztam őket nagyjából, de nem másolom ide. Így is hosszú lett...

Bár remélem, ez tendencia, és nem csoda volt.

Akárhogy is, Nándi tegnap megengedte Misinek, hogy menjen a taxijával. HOlott eddig az volt általában, hogy még azt sem engedte meg, hogy a sajátjával játsszon, eltette előle valami kisbabák számára elérhetetlen helyre. És most ketten játszottak Nándiéval úgy, hogy Misi ült a vezető helyén, Nándi meg a kormányon, és irányított. És magától.
Csak remélni tudom, hogy az erőfeszítéseim hatottak, és nem csupán egy szokásos rövidebb hullámhegyen járunk.

Úgy szeretném, ha rendeződnének...


(Persze nem minden áron. Mert tegnapelőtt óta megint harap, remélem nem elfojtja a féltékenységét, és azért, hanem mert most figyelmet kapott anyukámtól, mikor egyszer-egyszer megharapta a kezét megint. És az izgalom is sok volt, ma volt a szülinapi buli. Szóval az örömködéssel mindenképpen várni kell)

Amikor úgy érzem, hogy sosem lesz vége a betegségeknek, és többé nem lesz egészséges gyerekem. Például ma is.
Én nagyon szarul voltam este, hányinger, meg ilyen taknyos-elesettség, nagyon későn sikerült elaludnom a fáradtságom ellenére. Aztán nem sokára sírt is Misi, és nagyon meleg volt. 39. Szuper. Egy óra alatt lement a láza a lázcsillapítótól, és sikerült elaludnia.

Reggel így teljes létszámban zarándokoltunk el újfent a dokihoz.

Réka szerintem még mindig nincs sokkal jobban, de talán most már alvás előtt nem köhög. Talán csak a beállított pára és a nyitott ablak miatt. Ki tudja. Mindenesetre a doktornéni nem látta betegnek, holnap már tényleg megy oviba. Nem volt szerintem összesen egy hetet februárban. Vagy maximum annyit.
Nándi taknyos, és köhög, már elég ritkán, és felszakadva, kivéve, ha szalad egy kicsit. Akkor akár fél óráig is görcsösen, fuldokolva, nem tudja abbahagyni.  Márpedig Nándi szalad. Mindig szalad, mert muszáj neki. Nála sem látszik semmi különös, kapott valami speckóbb köptetőt, lassan egészen profi leszek ezekből. Ez a tél a köhögés tele volt.
Misinek meg elvileg semmi baja (még, hogy a dokinénit idézzem), csak ez a magas láz. Persze, hogy parázzak, reggel, már a dokinál, bukott néhányat, a többségét visszanyelte, egy kijött. Hátha valami jó kis fosós hányós vírus. Talán a láz legyűri. Remélem.

Szóval jelenleg megint egészségügyi helyzet van nálunk.
Így holnap nem megyek a neurológushoz, megpróbálom telefonon elintézni, elvileg most már nem vizsgál amúgy sem, csak a leletet beszélnénk meg. Lázas gyerekkel nem vonatozok. Itthagyni meg nem merem anyukámra, mert ha ordít, még a végén megint befullad, az meg még hiányzik.

Szegény anyukám kapja belőlem az idegbeteg részt, sajnálom nagyon. Pedig nem érdemli meg, nagyon sokat segít.

Meg itt van ez a hülye szülinapi buli is, már a 4. időpont van, és szívem szerint most is lemondanám, hogy ne szombat reggel kelljen, mert lázasak a nagyok mondjuk. Ehh.

Nagyon nem akartam erre a blogra ilyen pesszimista bejegyzéseket, mert a régin úgyis nagyon sok volt, de megint megyek nagyon efelé... Na, nem baj, tényleg, a felhők felett kék az ég.
Csak jó lesz  már a tavasz.

Mióta elolvastam a 4. részt a könyvben arról, hogy szerepeket kényszerítünk a gyerekeinkre, gondolkozom rajta, hogy ez vajon így van-e nálunk. Mert annyira természetes, hogy különbözőek, és hogy mást várok el mindannyiuktól.

Nándi a bátor. (Ő akkor is bátornak hívja magát, ha éppen erős vagy ügyes :) ) De szabad félnie a hangoktól, meg a kis hülyeségeitől. Ő a rendes, de gyakran nem segít este összepakolni pl, és ezért nem szidjuk a fejét. Ő az örökmozgó, de azon kívül, hogy különösen figyelek rá, hogy eleget mozogjon, csinálunk vele leülős dolgokat is.

Réka az óvatos, de mindig dicsérgetjük, ha bátor.  Igaz, talán a bátorságát magához viszonyítjuk, nem Nándi időnként eszementnek nevezhető vakmerőségéhez. Réka a rendetlen, de szerintem erősítem, ha éppen rendes. Igaz a rendetlenségében is ki vagyok rá élezve. És ő a legnagyobb is, de talán nem túl gyakran hivatkozom arra, hogy ő nagy, és okosnak kell lennie. Ezt úgy általában is kerülöm,m ert mint már említettem az én gyerekeim nem nagyok akarnak lenni, hanem kicsik.
Lehet, hogy Réka már idősebb, és jobban ráhúztuk már ezeket a szerepeket?

Misi a kicsi. Szegény, ő tényleg a kicsi. Nehéz dolga lesz, sosem nézek ki belőle semmit. Hipp-hopp, egy éves lett, és eégszen meg bírok lepődni rajta, hogy milyen nagyos dolgai vannak.

Szóval azért nem árt, ha a jövőben figyelek erre a skatulyázásra. Mármint hogy ne legyen. Meg hogy a dicséretek helyesek legyenek. Ne legyen összehasonlító, és ne emlékeztessen a negatív múltra, hanem csak a jóra. Ki kell hagyni belőle az ilyeneket, hogy "is", "pedig" és társai. Nehéz jól dicsérni :)

Ma pont volt egy jó élményem dicséretre, rajzoltunk, és Rékának megint nem sikerült a rajz, és összegyűrte. És sikerült megmondanom neki, hogy a te rajzod, összegyűrheted, de attól még nekem tetszett, mert nagyon szeretem a rajzaid. És kisimítgatta, és kiszínezte a répát, amit végül belelátott a firkába.

Különben meg most itt van anyukám, és hallgatom, hogy miket mond a gyerekeknek, és ha így lettünk nevelve, akkor rohadtul mindegy, hogy betartom-e ezeket, amiket itt kitalálok, mert nem számít. Mert csomó olyan dolgot mond, amit a könyv szerint kerülni kell. Aztán ott voltam én, aki egyátalán nem voltam féltékeny semelyik tesómra, legalábbis nincsenek ilyen emlékek és családi történetek. Najó, azt nagyon utáltam, hogy apu elviszi a húgom a boltba, és ő kapott valami édességet, nekünk meg nem hozott. Ott volt a nővérem, aki egy kanál vízben meg tudott volna fojtani picinek,felnőtt korunkra meg tök jóban vagyunk, sőt, talán mikor középsulis volt, már akkor is. Aztán ott van az öcsém, aki szintén a húgomat nagyon utálta, de velünk meg nem volt semmi baja a nővéremmel. Nyilván voltak még irigységek, de nem ilyen folyamatos, állandó testvérharc.

Megint az jön, hogy ez genetikus, és két különböző gyerek vagy harcol, vagy nem.  Vagy az, hogy a genetikusan féltékenységre kódolt gyerekekkel, viszonyokkal talán lehet valamit csinálni.
Muszáj hinnem ebben az utóbbiban, mert nagyon akarok változtatni.

A harmadik pont az egyenlősdi. A gyerekek ne egyformán, hanem igényeik szerint kapjanak. Ezzel nem nehéz egyetérteni.
No, ez elég éles nálunk, így különös figyelemmel olvastam újra. De mivel így volt már régen is, úgy érzem, elég jó vagyok. Bár az érzések elfogadása itt nem az igazi, mert nagyon nehéz nekem elfogadni ezt a mindent nekem mentalitást,mert nagyon más vagyok. Bár lehet, nem is vagyok nagyon más. Nem is tudom. Talán csak nem ennyire élesen. Meg az én kérdésemet nem tette fel senki a könyvben, hogy mi van, ha a gyerek igénye az, hogy mindenből sok legyen neki.

És egyiket sem szeretem jobban a másiknál. És úgy érzem, nem is kivételezek semelyikkel. Nándi talán kicsit nehéz helyzetben van, mert gyakran nagyobbnak kezelem, mint amekkora, de ez sem azért van, mert kevésbé szeretem. Remélem nem is érzi így, bár ki tudja...  De ez ellen amúgy is küzdök.
Azt nem mondom, hogy egyformán szeretem őket, mert nem így van. Mindegyiküket máshogy szeretem. Igaziból nem tudom leírni. De nem tudnék közülük választani, hogy melyiket tartsam meg :) Mind a hármukra büszke vagyok, és mind a hármukat féltem valami miatt. Mind a hárman egyediek és különlegesek, senkihez nem hasonlíthatóak. Még ha hasonlítom, akkor sem :) De olyan mások, nem is lehet egyformán szeretni őket. Legalábbis én nem tudom.

SZóval ebből a pontból annyi, hogy kicsit türelmesebbnek lenni - ha-ha-ha - Rékával, mikor a vélt igényeit előadja. Tudomásul venni, hogy ez nem valós igény, és erről nem meggyőzni, hanem elfogadni, és a valós igényt teljesíteni. Magamban legyűrni, hogy ha az egyik kap valamit, akkor a másik is kapjon. Bár nem hiszem, hogy az rossz, ha az egyik kap egy ruhát, a másik meg kap egy csokit, csak hogy érezze, hogy rá is gondoltunk. De ez már a szeretetnyelvek miatt van, ami egy másik könyv.

Reggel Nándi megint elmart valamit Misitől. Kiabáltam. A szokásosat. Aztán eszembe jutott, hogy mától másképp van.

Aztán megint volt egy, elvette Nándi a lufihullát, amivel éppen elvolt Misi. És akkor én majdnem kiabáltam. De mégsem. Mert eszembe jutott, hogy valami volt erre, amit máshogy fogok csinálni.

De mi is az???

És akkor ott álltam vagy egy percig, és gondolkoztam, hogy mit is határoztam el az ilyen esetekre?

Aztán nagy nehezen eszembe jutott, és rajzoltam egy sík ideg anyát, aki fejbeveregeti a Nándit, aki vigyorog, és egy szomorú Misit. Jó kis rajzolgatás kerekedett belőle.

Ezt még fejleszteni kell :)

Bár azóta nem volt konfliktus, talán csak azért, mert kint voltak az udvaron, és Misi babakocsiban üldögélt.