Vannak napok...

Amikor úgy érzem, hogy sosem lesz vége a betegségeknek, és többé nem lesz egészséges gyerekem. Például ma is.
Én nagyon szarul voltam este, hányinger, meg ilyen taknyos-elesettség, nagyon későn sikerült elaludnom a fáradtságom ellenére. Aztán nem sokára sírt is Misi, és nagyon meleg volt. 39. Szuper. Egy óra alatt lement a láza a lázcsillapítótól, és sikerült elaludnia.

Reggel így teljes létszámban zarándokoltunk el újfent a dokihoz.

Réka szerintem még mindig nincs sokkal jobban, de talán most már alvás előtt nem köhög. Talán csak a beállított pára és a nyitott ablak miatt. Ki tudja. Mindenesetre a doktornéni nem látta betegnek, holnap már tényleg megy oviba. Nem volt szerintem összesen egy hetet februárban. Vagy maximum annyit.
Nándi taknyos, és köhög, már elég ritkán, és felszakadva, kivéve, ha szalad egy kicsit. Akkor akár fél óráig is görcsösen, fuldokolva, nem tudja abbahagyni.  Márpedig Nándi szalad. Mindig szalad, mert muszáj neki. Nála sem látszik semmi különös, kapott valami speckóbb köptetőt, lassan egészen profi leszek ezekből. Ez a tél a köhögés tele volt.
Misinek meg elvileg semmi baja (még, hogy a dokinénit idézzem), csak ez a magas láz. Persze, hogy parázzak, reggel, már a dokinál, bukott néhányat, a többségét visszanyelte, egy kijött. Hátha valami jó kis fosós hányós vírus. Talán a láz legyűri. Remélem.

Szóval jelenleg megint egészségügyi helyzet van nálunk.
Így holnap nem megyek a neurológushoz, megpróbálom telefonon elintézni, elvileg most már nem vizsgál amúgy sem, csak a leletet beszélnénk meg. Lázas gyerekkel nem vonatozok. Itthagyni meg nem merem anyukámra, mert ha ordít, még a végén megint befullad, az meg még hiányzik.

Szegény anyukám kapja belőlem az idegbeteg részt, sajnálom nagyon. Pedig nem érdemli meg, nagyon sokat segít.

Meg itt van ez a hülye szülinapi buli is, már a 4. időpont van, és szívem szerint most is lemondanám, hogy ne szombat reggel kelljen, mert lázasak a nagyok mondjuk. Ehh.

Nagyon nem akartam erre a blogra ilyen pesszimista bejegyzéseket, mert a régin úgyis nagyon sok volt, de megint megyek nagyon efelé... Na, nem baj, tényleg, a felhők felett kék az ég.
Csak jó lesz  már a tavasz.