Testvérféltékenység kezelése nálunk 4.

Mióta elolvastam a 4. részt a könyvben arról, hogy szerepeket kényszerítünk a gyerekeinkre, gondolkozom rajta, hogy ez vajon így van-e nálunk. Mert annyira természetes, hogy különbözőek, és hogy mást várok el mindannyiuktól.

Nándi a bátor. (Ő akkor is bátornak hívja magát, ha éppen erős vagy ügyes :) ) De szabad félnie a hangoktól, meg a kis hülyeségeitől. Ő a rendes, de gyakran nem segít este összepakolni pl, és ezért nem szidjuk a fejét. Ő az örökmozgó, de azon kívül, hogy különösen figyelek rá, hogy eleget mozogjon, csinálunk vele leülős dolgokat is.

Réka az óvatos, de mindig dicsérgetjük, ha bátor.  Igaz, talán a bátorságát magához viszonyítjuk, nem Nándi időnként eszementnek nevezhető vakmerőségéhez. Réka a rendetlen, de szerintem erősítem, ha éppen rendes. Igaz a rendetlenségében is ki vagyok rá élezve. És ő a legnagyobb is, de talán nem túl gyakran hivatkozom arra, hogy ő nagy, és okosnak kell lennie. Ezt úgy általában is kerülöm,m ert mint már említettem az én gyerekeim nem nagyok akarnak lenni, hanem kicsik.
Lehet, hogy Réka már idősebb, és jobban ráhúztuk már ezeket a szerepeket?

Misi a kicsi. Szegény, ő tényleg a kicsi. Nehéz dolga lesz, sosem nézek ki belőle semmit. Hipp-hopp, egy éves lett, és eégszen meg bírok lepődni rajta, hogy milyen nagyos dolgai vannak.

Szóval azért nem árt, ha a jövőben figyelek erre a skatulyázásra. Mármint hogy ne legyen. Meg hogy a dicséretek helyesek legyenek. Ne legyen összehasonlító, és ne emlékeztessen a negatív múltra, hanem csak a jóra. Ki kell hagyni belőle az ilyeneket, hogy "is", "pedig" és társai. Nehéz jól dicsérni :)

Ma pont volt egy jó élményem dicséretre, rajzoltunk, és Rékának megint nem sikerült a rajz, és összegyűrte. És sikerült megmondanom neki, hogy a te rajzod, összegyűrheted, de attól még nekem tetszett, mert nagyon szeretem a rajzaid. És kisimítgatta, és kiszínezte a répát, amit végül belelátott a firkába.

Különben meg most itt van anyukám, és hallgatom, hogy miket mond a gyerekeknek, és ha így lettünk nevelve, akkor rohadtul mindegy, hogy betartom-e ezeket, amiket itt kitalálok, mert nem számít. Mert csomó olyan dolgot mond, amit a könyv szerint kerülni kell. Aztán ott voltam én, aki egyátalán nem voltam féltékeny semelyik tesómra, legalábbis nincsenek ilyen emlékek és családi történetek. Najó, azt nagyon utáltam, hogy apu elviszi a húgom a boltba, és ő kapott valami édességet, nekünk meg nem hozott. Ott volt a nővérem, aki egy kanál vízben meg tudott volna fojtani picinek,felnőtt korunkra meg tök jóban vagyunk, sőt, talán mikor középsulis volt, már akkor is. Aztán ott van az öcsém, aki szintén a húgomat nagyon utálta, de velünk meg nem volt semmi baja a nővéremmel. Nyilván voltak még irigységek, de nem ilyen folyamatos, állandó testvérharc.

Megint az jön, hogy ez genetikus, és két különböző gyerek vagy harcol, vagy nem.  Vagy az, hogy a genetikusan féltékenységre kódolt gyerekekkel, viszonyokkal talán lehet valamit csinálni.
Muszáj hinnem ebben az utóbbiban, mert nagyon akarok változtatni.