Bejegyzések
Reggel Nándi megint elmart valamit Misitől. Kiabáltam. A szokásosat. Aztán eszembe jutott, hogy mától másképp van.
Aztán megint volt egy, elvette Nándi a lufihullát, amivel éppen elvolt Misi. És akkor én majdnem kiabáltam. De mégsem. Mert eszembe jutott, hogy valami volt erre, amit máshogy fogok csinálni.
De mi is az???
És akkor ott álltam vagy egy percig, és gondolkoztam, hogy mit is határoztam el az ilyen esetekre?
Aztán nagy nehezen eszembe jutott, és rajzoltam egy sík ideg anyát, aki fejbeveregeti a Nándit, aki vigyorog, és egy szomorú Misit. Jó kis rajzolgatás kerekedett belőle.
Ezt még fejleszteni kell :)
Bár azóta nem volt konfliktus, talán csak azért, mert kint voltak az udvaron, és Misi babakocsiban üldögélt.
Ezt még gyakorolni kell..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nehéz,amikor az ember nem ösztön szerint cselekszik,mert úgy gondolja,h azzal többet ér el. Csak kitartást,remélem meglesz az eredménye!
Bennem mindig az van ilyenkor,amikor várandósan Dani a "mi?"-zésről szoktatott le,de sikerült Neki! :)
igen, baromi nehéz. Főleg, én nagyon szeretek ösztönből nevelni, és nagyon gyakran jó az, hogy az ösztöneimre hallgatok. De Nándit nem bírom megérteni, felfogni, megfogni, annyira máshogy gondolkozik, mint én. Nagyon pasiból van, én meg nagyon női módon gondolkozom. És egyébként meg annyira tankönyv szerint bír reagálni! Hátha ebben is. és olyant úgysem csinálok, amivel nem értek egyet.
Baromira kikészít ez a téma mostanában, úgy szeretnék javulást! :)
Megjegyzés küldése