Együttalvók

Mielőtt gyerekem lett volna, kategorikusan elhatároltam magam az együttalvástól. Nagyon szép kiságyat kapott Réka, aludjon abban, azért van. Aztán egy idő után rájöttem, hogy annak az ára, hogy Réka a kiságyában aludjon, az az, hogy én meg egyáltalán semennyit sem, azt is a kiságy mellett. És beköltözött mellénk. Szigorú szabályt hoztunk, amit aztán nem hágtunk át azóta sem - csak nagyon kivételes alkalmakkor: mindenki a saját ágyában alszik el, amikor már a felnőttek is alszanak, akkor esetleg át lehet jönni.

Tökélyre fejlesztették a kölykök a lehetőségek kihasználását, még beszélni sem tudtak, sőt, még forogni sem, de azt mindig pontosan tudták, hogy én mikor aludtam el. Mert akkor azonnal hozni kellett, legalább egyet. Írtam már erről, de most nem találom hirtelen... De nem is ez a lényeg. Hanem hogy két éves korára Réka is átaludta az éjszakát, és egyre ritkábban jött. De megszületett Nándi, aki átvette a helyét. Úgyhogy csináltattunk egy nagyobb ágyat. Lábak nélkül, hogy ha legurulnak, akkor se legyen baj, mert néha már két gyerekkel ébredtünk reggel. Aztán... Aztán hárommal. Aztán a nagyok teljesen leszoktak, de Misi kitartó. Két éves lesz pár hét múlva, de két kezemen meg tudom számolni, hány éjjel nem jött. Mondjuk vendég nélkül nem maradtunk, mert jöttek a testvérei... Ha meg véletlen mégsem, akkor én ébredtem fel, és vártam, hogy mikor sír majd.

Pár hete szinte minden éjjel mind a hárman itt vannak. Néha csak ketten, bármelyik variációban. Megvannak a befoglalt helyek, középen Réka 'reserved' táblája van kint, Misinek mindegy, csak a fejem közelében legyen a feje, lehetőleg érjen össze, úgy alszik vissza, Nándi pedig a lábamhoz szokott besurranni, néha észre sem veszem, csak amikor rugdosni kezd.
Az utóbbi egy hétben azonban kezd eldurvulni a helyzet. Mindhárman szorosan rámtapadnak, nem tudok aludni tőlük, még fordulni sem. A két nagy ráadásul elkezdte egymást piszkálni. Nándi befekszik közénk, Réka a lábamhoz... Attól függően, ki érkezik előbb. TEgnapelőtt egyenesen összevesztek rajta - éjjel 2 órakor -, hogy ki hol fekszik. No, itt aztán elszakadt a cérna. A mai éjszaka után, amikor pedig legalább 20-szor ébresztettek fel a 6 óra alatt, amit alvással próbálkozással tölthettem, bekeményítettem. Nem jöhetnek. Csak ha rosszat álmodnak. Gondolom azt mondják majd, rosszat álmodnak, mert jönni akarnak.
Tudom, hogy szükségük van rám, azért ébrednek fel éjszaka. Alapesetben nem ébrednek fel. Réka az iskolától fél, Nándinak is van valami gondja, mert sír reggelente oviba menet. Misi meg... Misi meg még kicsi. Vagyis tudom, hogy vannak gyerekek, akik képesek átaludni az éjszakát 6 hetes koruktól, nekem nem volt ilyen gyerekem, hiába próbáltam meg a világ összes praktikáját, és még többet is.

Na, közben eltelt az éjszaka, Réka jött nagyon hamar, én átköltöztem az ő ágyába, oda érkezett már világosban Misi, addig elég volt, ha átszóltam neki. Nándi értett a szóból, elég volt neki, hogy mondtam, mikor hívott, hogy itt vagyok a szomszéd ágyban.
Nem tudom. Lehet, hogy mégis egy még nagyobb ágyat kell csináltatni?