Bejegyzések
Rendben van, hogy mindenkinek megvan a helye, megvannak a kis tulajdonai, kis szokásai, amiket tiszteletben tartunk. De néha úgy érzem, vannak határok. A türelmemnek legalábbis biztosan.
Azt már írtam, hogy mindhárom gyerek csak a fenti vécét hajlandó a nagydologra használni. Pisilni hajlandóak lent is, meg az udvaron, és bárhol, de a kaki nem csupán az oviban, bölcsiben lehetetlen, hanem a földszinten is. Misinek ehhez jön hozzá a kaki-rítus, ami úgy néz ki, hogy
- vinni kell a cumit, akkor is, ha nincs éppen cumizás,
- amit azonnal be kell dobni a mosdóba, és menet közben néhányszor elkérni két cummogás erejéig, majd visszadobni. Nem, nem lehet a mosdókagyló szélére állítani.
- csak szűkítővel hajlandó felülni a klotyóra,
- szorosan összezárt lábakkal, a nadrágot és gatyát teljesen levéve (az nem baj, ha a fütyi kilóg fent, és kipisil...)
- a vécészűkítőt előre kell húzni, amennyire csak lehet, hogy hátul legyen lyuk
- tilos bármit bedobni, esetleg belenézni a vécébe azon a lyukon (tesók szoktak)
- kell egy autó, amit az egész ügyintézés alatt a jobb oldalára húzott fellépőre kell le-fel rakosgatni - nekem,
- aki egyébként szigorúan a kád lépcsőjén kell üljek, és nem olvashatok, néznem kell. Lehetőleg mélyen a szemébe.
Ehhez képest első szóra kismiskának tűnik Nándi ajtócsukogatási mániája, ami addig határozottan kevésbé volt zavaró, amíg csak egy beltéri ajtó volt a lakásban, a lenti fürdő ajtaja. Bár az is kemény volt, mert kissé rossz volt a zárja, így könnyen kinyílt. (Az, hogy Nándi ebből kifolyólag sokat csukta be, sokat rontott a helyzeten, így decemberben azt is kicseréltettük. Keretestül kellett...) Most azonban három új ajtónk is van az emeleten, amit egyrészt nem szoktunk még meg, másrészt pedig van, hogy direkt nyitva akarjuk hagyni. És az is elég idegesítő, mikor pl. szedem össze és viszem a széthajigált szennyest, és az orrom előtt betolódik a fürdőajtó, lehetőleg még át is esek Nándin, aki tolja. És az is, mikor beszélsz a gyerekhez, és meglát egy nyitott ajtót, és selát, sehall, seszól, csak rohan, mert MUSZÁJ becsuknia.
Rékának a lefekvéssel vannak a legkeményebb elvárásai.
Égnie kell a lámpának a lábánál, amit egy pizsamanadrágjával kell letakarnia. Nem mindegy, melyikkel, és persze ami kell, az mindig elkeveredik. Az nem jó, hogy valami mással takarjuk le, és megfordul, hogy világoson legyen a feje. (hogy a fiúk is el tudjanak aludni) Mert arra megy ki. Pizsamának egyébként csak az örökösen pizsamának hordott ruhák jók, a valaha normál, demégpizsinekjólesz kategóriájú pamut holmik nem. Póló sem. Nem lehet mellette semmilyen rés a fal és az ágy között, betömködi ezze-azzal, körülbástyázza magát. (Egyébként az ágyneműjét kompletten tőlem hordta el, először a kispárnámat (ez lett az ő gyürije), aztán a takarót, majd a nagypárnámat, pár hónapja az új kispárnám is az áldozatául esett az anyaholmivalalszom-gyűjtögetésnek. Most kaptam egy pehely paplant, ezt nem kapja meg...) Csak hanyatt fekve alszik el, és mindig nyakig be kell takaróznia, még a legnagyobb melegben is, hogy semmilye ne lógjon ki. Azt, hogy minden ágyneműcsere kínszenvedés, nem is mondom. Nem cseréljük túl gyakran, mit mondjak... Mondjuk Nándi is képes ott zokogni a mosógép előtt, amíg mossuk az ágyneműjét, és gyanítom, most már Misi is így lesz vele, ha rajtakap egyszer.
De vannak még bőven! Az, hogy Nándinak van egy gyürögetője, az rendben van. Még az is, hogy kettő. De hogy emellé még 8 db különböző kis-, dísz- és székpárna tartozik, amik nélkül nem működik a lefekvés, az szintén néha nehézséget okoz. És ez a játékokon kívül van, amiket sorbarak az ágy fejénél. Szintén jó néhány darabot. Én nem is értem, hogy hogy fér el egyátalán...
A minap pedig Misi azon borult ki, hogy felé fordítottam a husis részét a tányérnak. Sok (hangos) időbe tellett, amíg rájöttem, hogy el kell forgatni a tányért - ami Misi előtt volt egyébként kéznyújtásnyi távolságban - amikoris elvágták a krokodilkönnyes zokogást, és jóízűen falatozni kezdett.
Nem mindegy, hogy ki mikor milyen pohárból iszik, hogy melyik tányérba merek, és hogy milyen kanalat, villát kapnak. Hogy kést teszek-e vagy nem. Mert néha kell, néha nem. Nem mindig fedezem fel a logikát.
Mondjuk az hasznos, hogy a fogmosást akkor sem hagyhatjuk ki, ha én elfelejtem, viszont ha éjfélkor érünk haza 200km autózás, és M7-esen dugóbanálldigálás után (nyáron a melegben így autózunk légkondi híján), elég rosszul esik kötelezően átöltöztetni Rékát pizsamába és fogat mosni.
Abszolút a teljesség igénye nélkül hoztam csak néhány példát, ami hirtelen eszembe jutott. Azt nem értem csak, hogy miért nem lehet olyan mániájuk, hogy
- Lekapcsolni minden villanyt, mikor elhagyja a helyiséget
- Berakni a mosogatóba a tányérját, poharát
- Bedobni a szennyesbe a levetett ruhát
- Felhajtani a wc ülőkéjét pisilés előtt (ez egyébként nemrég még működött... nem is értem...)
- (esetleg - bár tudom, mohó vagyok - vissza is hajtani...)
- Lehúzni...
- Kezet mosni utána...
- A csokipapírt a kukába tenni a kezem helyett - bár örülhetnék annak is, hogy nem a földre dobja...
No, mindegy, tudom, egy részét kinövik majd. Pl. Misi kicsi eséllyel használ majd 20 évesen szűkítőt. És talán ott ülnöm sem kell majd. Mások megmaradnak, és azokat megszokom, megszeretem majd.
Azért nekem is vannak olyan dolgaim, amikből nem tudok kilépni. Például nekem is muszáj betakarózva aludnom, legalább a hasamon, derekamon legyen egy lepedő. És a mosogatószivacsot mindig bedobom a mosogatóba. És Gergő is mérges érte, mert keresni kell, és mégis. Nem tudok elaludni, ha led lámpák világítanak a szobában. Amikor egy helyiségben aludtunk ilyenekkel, le kellett ragasztani, hogy ne lássam. És még Gergő biztos tudna mondani néhány bosszantó dolgomat :)
Biztos nálatok is van ilyen, hasonló, vagy sokkal rosszabb. Örülök, ha megosztjátok kommentben, ne fogjátok vissza magatokat! :)
6 megjegyzés:
Nem irigyellek:))
Nagyobbamnál nagyrészt már kinőttük, kicsinél még csak most fejlődnek ezek a mániákus szokások:)))
Nagynál egy maradt meg, nagywc-zni csak itthon hajlandó, tetőtől talpig levetkőzve, és a dolog elvégzése után le is kell zuhanyoznia.:)) Ebből nem enged:)
Szerencsésnek érzem magam!Nálunk csak három alvóplüss van minden kicsinek egy. Jó a Gábornak van egy kispárnája amit nem szabad felhúzni, kimosni is csak nagy könyörgések árán hajlandó engedni.Utána félóránként ellenőrzi megszáradt-e. De ez nem túl gyakori, mondjuk évente kétszer:). A nagyok ugye már nagyok ilyesmihez, bár a Réka lányom 15 éves lévén csak zeneszóra tud bármit csinálni. Természetesen a zene a számomra elviselhetetlen kategóriába tartozik. A két nagyfiú is folyton zenét hallgat, leginkább WC-zés közben. De ők legalább hajszálnyival elviselhetőbb zenét hallgatnak. A Félix csak és kizárólag szopizás közben, a mi ágyunkban hajlandó elaludni. Ha esetleg sikerül elaltatni csak úgy 10 perc után felébred és a fent leírt módon alszik csak vissza. Hú most látom nálunk is mennyi mánia van!
Kikocs!
Ez nagyon jó volt! Nyilván "benne lenni" néha bosszantó, de így, felsorolva: zseniális!!!
És hogy nálunk is van-e ilyen? Annyira, hogy már én is szenteltem neki egy bejegyzést: http://zeki-szitya.blogspot.com/2010/11/rigolyas-csalad-avagy-kibeszeloshow.html
Úgyhogy, együtt érzek és együtt nevetek veled!
Ölellek,
Szilvi
Nálunk valamivel jobb a helyzet. Bár lehet, hogy csak azért, mert ketten vannak.
Marcinak például az elalvás nélkülözhetetlen kelléke a pampers víziló. De abból kettő is kell. (Szerencsére négy darab van összesen.) Plusz még ivópohárban almalé. Amíg valami hiányzik, addig ordítás, de ha minden rendben, akkor lefekszik, a feje hozzáér a kiságy végéhez, fogja a vízilovat, ujja a szájában, és édesen vigyorog. Esetleg még puszit is küld.
Beninél elalvás előtt a ritus, hgy énelkelnem kell. (Mazochista a drágám.) Majd a kezébe adni a maciját, és megkérdezi hogy kimehet-e inni, pisilni vagy kakilni ha kell. Ha pedig rémálma lenne, akkor átjöhetne-e hozzánk. Ez minden este elhangzik. És természetesen az éjjeli fénynek égni kell, az előszobában pedig a nagy lámpának.
A kakilás szerencsére mindenhol megy. Itthon mostanában úgy, hogy Marcinak mennie kell vele. Amíg kakil, addig csak Marci lehet ott vele. Ha kész van, akkor pedig kiabál. Múltkor olyan aranyos volt, ahogy hívta magával: "Marci, gyere! Gyere, gyere! Hadd legyek rád büszke..."
Na erről Én is tudok mesélni:)!!Alvás:Csenge összesen 6db plüssel alszik(ló,baba,kutya stb),ezeket a fejénél kell elhelyezni sorban.Plusz van egyik babáról egy sapka azzal alszik már kb 3éve.Sapi neve pedig:Manócska!!!3db takaróval kell betakarni,természetesen nem mindegy milyen sorrendben és hogyan.
Csongi mindig az adott kedvenc autóval alszik de van,hogy akár többel is.Folyton kitakaródzik.
Szabi ugye még elég kicsi az ilyesmikhez.Vagyis nem,eszembe jutott valami róla is:)!!!Textilpelust húzza a fejére és cumi a szájba:).
Hát hirtelen ez jutott eszembe de természetesen még van vagy 1000 más az tuti.
kikocs kitehetlek a saját blog listámra?Ha van kedved te is kukk be hozzánk nyugodtan.
Na, jó, hogy nem csak nálunk vannak hülyeségek, köszönet, hogy leírtátok! Jókat röhögtem, másokén még könnyebb :D
Azért érdekes, hogy olyan helyeken bukkannak fel ezek a mániák, ahol az anya nem mert ellenkezni, mert kakilni kell, aludni kell, enni kell. Szóval talán azért nem hagyunk mindent.
Szitya, ahogy írtad, emlékszem is, olvastam azt a bejegyzésedet, és igen jól mulattam rajta, akkor is, most is! :D
Megjegyzés küldése