Nő a legkisebb is...

Misi a kicsi. A minap mesekönyvet nézegetünk, és mondtam neki, hogy egy rakat lufit tartó gyerek közül válassza ki Rékát - mutatott egy nagyobb kislányt -, Nándit - egy kicsit kisebb fiút-, és Misit. És Misire egy négykézláb mászó kisbabát mutatott, pedig volt még ott lehetőség... Szóval azt hiszem, hogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy mennyire kezelem kicsinek Misikét. És le kéne szokni arról, hogy babukának hívjam. De ha olyan szépen mondja, hogy anucikaamm, akkor nekem muszáj arra babucikaammat mondani :)

Körülbelül egy hónapja egyébként leálltunk a szoptatással. Neki tartott legtovább. Már előtte is csak egy-egy kortyot kért, nekem pedig már nem esett jól, 6 és fél éve növesztettem valakit kint vagy bent a testemből, kicsit elég lett a lemondásból. Nem igazán viselte meg, esténként azért bepróbálkozott úgy egy hétig, de nem volt nagy sírás, ringattam, az is jó volt neki. Beteg sem lett egyenlőre. Azért én még álmodok vele :)

Lehet, hogy csupán véletlen, de azóta valóban beszokott a bölcsibe is, sírás és ellenkezés nélkül, a saját lábán, örömmel megy be reggelente. Eddig is jó volt neki napközben, de azért nehéz volt otthagyni, még ha tudtam is, hogy ahogy becsukom az ajtót, a sírást elvágják. Most már sír is, hogy nem akar hazajönni, kedden mentem érte még uzsi előtt, éppen öltöztették, meglátott, kézbe vette a szandijait, és elkezdett szaladni felém, aztán eldobta a szandáljait, és hozzám már sírva érkezett. Mert maradni akart. Persze az is lehet, hogy az uzsi miatt :) Igazi kis bélpoklos.
A Gabi néni szerint viszont az új gondozó tehet róla. Mert óvóbácsijuk van. Mikor bemutatták, hát, köpni nyelni nem tudtam, és az villant át az agyamon, tud-e kárt tenni Misiben... Tudom, beteges gondolat, de én paramami vagyok, és annyi rosszat hallani. És ez egy jóképű fiatal pasi. Ráadásul Misi, aki születése óta fél a férfiaktól, ha valaki ismeretlen pasi rámosolyog, elsírja magát, nos, ez a Misi valóban csügg rajta, és apának hívja :D
Mindenesetre úgy döntöttem, hogy megbízom a tulajban.

Aztán Misi beszélőkéje is nagyon gyorsan fejlődik, most már szinte mindent mond, még az innit is megtanulta végre, sőt, Nándit is nevén nevezi. Nem mindig értjük, és családon kívül még annyira sem. Érdekes, hogy viszonylag érthetetlenül, de nyelvtanilag meglehetősen helyesen beszél, ragoz, igeidőket használ, csak a szókincse nem túl nagy. Sebaj, helyettesíti azzal, ami eszébe jut. Az alapvető igényeit viszont már relatíve egyszerűen megértjük, így egyre kevesebb az ebből adódó konfliktus.
Beszél már telefonon a nagyszülőkkel, persze még fordítani kell, de még nem bánja, mint Nándi. Nándit sem értik, és ha ezt észreveszi, már nincs is kedve beszélni tovább.

Legjobban a hasát szereti még mindig, irtózatos mennyiségeket töm magába okkhootból például (joghurt). Egy félliteres becsúszik neki, ha hagyjuk. Vagy a kockasajttal sem tud leállni. De bármit. Múltkor mentem érte bölcsibe, ott ült az asztalnál, és kanalazta tálkából a joghurtot, az volt az uzsi. Lassan mindenki befejezte, összerakták a többi asztalt, a székeket, söpört a gondozónéni körülötte, ő meg csak komótosan eszegetett. Aztán észrevette, körülnézett, felmérte, hogy nem lesz már több repeta, felvette a tálkát, és gyorsan kihörpintette, ami még benne volt. Remélem, hogy mindig emlékezni fogok erre, nagyon-nagyon aranyos volt. Annyira érdekes meglesni a bölcsiben, teljesen máshogy viselkedik.

Lassan elpakolhatjuk a bébijátékokat is, adhatjuk Péterkének, már csak autózik, vonatozik, kockázik, szerepjátékozni kezd a nagyokkal. Hozzájuk nőtt. Azért egy-két nyomkodós-zenélős játék még maradt. Van például a V-tech autós kormány, ami gyerekes létem egyik legjobb játék-beruházása volt, még Réka kapta kb 8-9 hónaposan, folyamatosan használatban van. A másik pedig egy busz, ami németül beszél és tanít az abc-re, nemrég vettük elő újra, mindegy. Ha nem találod el a megfelelő betűt, amit kér, akkor mély hangon azt mondja, hogy "hoppla!". Nos, ezen Misi a minap kb negyed órán keresztül folyamatosan kacagott szívből. És azóta is ott kell parkolnia a busznak éjszaka az ágya alatt. Készült videó, ezen már kicsit direkt is kacag, mert azt gondoltam, hogy mire előveszem a fényképezőt, úgyis abbahagyja, aztán mégsem, úgyhogy elővettem, és tényleg abbahagyta, de azért kicsit hallatszik a végén. Van egy videó, amin többet kacag, de ezen meg bemutatja, hogy mit csinál, ha rászegeződik egy fényképezőgép :) Szóval ott áll hunyorogva, és mosolyogva, hogy ne villanjon nagyot a szemébe a vaku. És mondja, hogy hadném, vagyis hadd nézzem, mármint a kész képet :) Tudom, hogy az anyja vagyok, de olyan aranyos... És így tud nevetni olyan sok mindenen! Jó hallgatni nagyon!