Szaporulat

Direkt választottam ilyen címet, nehogy valaki azt higgye, hogy a gyerekek száma nő. Nem. Panni lett anyuka. Sajnos elszámoltam magam, és elkéstünk az ivartalanítással. Mondjuk ezzel megoldódott egy nagy dilemmám, miszerint hagyjuk-e egyszer elleni. Hát, így lett, hagytuk.

A gyerekek elől sokáig el tudtuk titkolni, borzasztó soványka kutya (egy német vizsla és egy terrier keveréke), a gyerekek elfogadták, hogy csak végre hízott kicsit. Óriási hordó hasa volt már, mire Gergő elszólta magát, de akkor már csak alig 1-2 hetet kellett úgy kihúznunk, hogy minden nap minden órája arról szóljon, hogy vajon megvannak-e már a kiskutyák.
Aztán múlt héten hétfőn délelőtt Rékára betegség miatt a szomszéd nénink vigyázott, én pedig dolgozóztam, és mikor hazamentem, Panni nem várt a kapuban. Aztán csak előjött, és kitörő örömmel üdvözölt, és ahogy simogattam, olyan fura volt. Soványabb. Ide-oda futkosott, hátra, aztán vissza, megint hátra, csalogatott, hogy nézzem, mi van. Néztem, jól megdicsértem, akkor már hárman voltak. Gyorsan tettem be még rongyokat az ólba, meg hoztam friss vizet, meg jól megsimogattam. Aztán be is ment az ólba, és nem jött ki többet, csak amikor Gergő megjött, őt üdvözölte. Addigra már hatan lettek... Mind fekete-fehér, kettő foltosabb, 4 pedig 90%-ban fehér, a fejükön fekete foltokkal, illetve kettőnek a farkincája tövén van még fekete pötty. Nagyon cukik. 3 fiú, három kislány, most kezd már nyílni a szemük.

Panni elég nehezen viselte a gyerekágy egy hetét. Hiányzott neki a munka. Ha nagyon kitartóan nem mentek el a kerítésünk mellől a járókelők, bizony ugatott az ólból, de kimenni csak (vég)szükség esetén ment ki. Ahogy letelt az egy hét, kiszabadult, most már csak szoptatni és aludni jár be, otthonról végzi a munkáját, de becsülettel. Nem is bánnám néha, ha kicsit kevésbé venné komolyan az ugatást... És már elénk is újra kijön, ha meghallja az autó hangját, rongyol előre, és a bejáró mellett fenékriszálva várja, hogy beálljunk a kocsival, és üdvözölhessen minket.
A kiskutyok jó helyen vannak az ólban, a gyerekek békénhagyják őket, pedig féltem tőle, hogy gond lesz. Ezért sem hoztuk be őket a garázsba, hanem maradtak kint, biztonságosabb, mint egy láda, amibe könnyedén belenyúlnak a gyerekkezek.

Kicsit már várom, hogy formásodjanak, és kis buktákból kis kutyák legyenek, bár biztos rengeteg baj lesz velük. És hát persze gazdikat is találni kell nekik. Egyenlőre még csak egynek van tuti gazdija. Remélem, mindnek akad majd! Teszek képeket, itt 4 naposak:

Igen, az ott alatta egy másik kiskutya :)
Egymás hegyén-hátán

fenékfolt

Dolgozna már...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

Dius írta...

Hű, mennyi kis helyes kutyus. Remélem sikerül majd mindenkinek gazdit találni a maga idejében. :)
Panninak meg jó munkát a továbbiakban.. igazi nagycsaládos, dolgozó anyuka lett egycsapásra.. arról nem is beszélve, micsoda mázlista, pont annyi fiú, mint lány. :D

Mézeskalács írta...

Nagyon édesek! Emlékszem én érettségi előtt mentettem ki négy pici kutyát (épp csak leszáradt a köldökcsonkjuk) két khm... gyerkőc kezéből akik éppen teli engedték vízzel a nejlon szatyrot, amibe előtte beletették a kutyókat, létszámcsökkentés céljából. Október vége volt. Jött a hajszárító és a napi négyszeri (éjfélkor is) cumiztatás. Ha bele gondolok mi volt a szobámban, mikor a négy kutyó már közlekedett....hát nem éppen embernek való:) De mindegyik felnevelkedett és mindegyiknek lett gazdija. Az egyik aki keresztapuéknál maradt már 12 éves. Megérte:))) Bár nem tudom, hogy ma is képes volnék e végig csinálni:) Kitartást nektek:) Gyönyörűek!:)

Timi írta...

Gratulálok :)

Milyen jól fogalmaztad meg a kutya anyaságát is :)

Sárosdi Virág írta...

De édes kisbukták! Tetszik a hasonlat nagyon! :)

Szitya írta...

Tényleg nagyon aranyosak!!!!

Megjegyzés küldése