Cirkuszoltunk

Őszintén szólva meglehetősen nehezen írok, mióta megközelítette és aztán el is hagyta a bűvös százat a feliratkozott olvasók száma, és ahogy ránéztem a minap a kattintásokra a statisztikában, hát annak is van egy iránya... Vegyes érzés, nyilván örülök is neki, de ijesztő is. Kicsit kényelmesebb volt úgy írni, hogy tudtam, kik kíváncsiak ránk, igyekeztem az összes olvasóm blogját látogatni időről-időre, meg ilyesmi, ez most már esélytelen.  Mostanában állandóan kényszert érzek, hogy olyant írjak, ami érdekelheti is az idekattintókat, de kísértem az évek alatt már nem egy olyan blogot, amelyik végigment ezen, és nem szerettem a végeredményt, úgyhogy inkább nem írok, amíg le nem győzöm ezt magamban. Vagy írom azt, ami bennem van, úgy, ahogy van, vagy nem írok inkább. Ebbe mondjuk belefér az, hogy írok a cirkuszról, mert bennem van, és nem biztos, hogy érdekes, viszont nekünk az volt.

Szóval az úgy volt, hogy megint volt NOE-s lehetőség olcsón cirkuszba menni, reggel 6-kor kaptam az e-mailt, hogy du. 3-kor kérik a létszámot, és lehetőleg a pénzt is 2 nap múlva. Megoldottam, mert ügyes vagyok, összesen 46-an mentünk a Fesztivál Plusssz előadásra. A múltkori tapasztalatok után bátran, teljes létszámmal, otthonról hozott üdítővel, pattogatott kukoricával és szendvicsekkel... Azért kicsit megszeppentem, mikor kiderült, hogy csaknem három órás lesz az előadás, de akik pénteken voltak, mondták, hogy de nagyon tuti, és megéri.

Egyébként tényleg jó volt. Az első rész tetszett nekem is többnyire, annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a hagyományos cirkuszt. A szünet után viszont már nem annyira. Vagy csak simán elfáradtunk, én többször unatkoztam is, már előadás szempontból, a gyerekek igazán csak akkor jöttek elemükbe, és az előadás helyett szórakoztattak. Réka egyre többet kommentált, Misi elkezdtett ide-oda mászkálni, parancsolgatni, hogy ki hova üljön mikor... Még jó, hogy a legszélén ültünk, így volt alternatíva, lépcső, hányadik lépcső, ki üljön rajta, illetve a széken, és még ott volt a Rékával közös szék és apa ölébe is lehetett kéredzkedni. Mondjuk oda konkrétan engem nem küldött, inkább ő élt a lehetőséggel.

Bizonyára egyébként nagyon színvonalas produkciók voltak, hihetetlen könnyeden csináltak mindent. Rékának időnként el kellett magyarázni, hogy ez igenis nagy dolog. Pl. ha ő a kezébe fog egy vaskosabb könyvet, azt sem tudja kitartani 20 másodpercig sem, a bácsinak pedig egy egész néni van ott. Erre a válasz persze az volt, hogy de sovány a néni.
Lehet, hogy nagyon gyerek vagyok lélekben, de a kutyák tetszettek a legjobban. Voltak szófogadó kutyák meg szófogadatlan is, mind a két szám nagyon jó volt. Rékának szörnyen tetszettek a zenebohócok, ő is bekiabált a többi gyerekkel, teljesen beleélte magát, Misi meg gurgulázva kacagott a többiekkel, volt egy pumpás-lufis zeneszám, azon meg aztán végképp. Nándiról nem volt infóm, a barátja mellett ült, tőlem 4 ülésnyire.

Ami nekem megmérgezte az egészet, az az utolsó szám volt, a vadállatos. Tigrisek, feketepárducok és leopárdok voltak, de borzasztóan sajnáltam őket. Látványosan féltek az idomárnőtől. A férfitől nem volt olyan látványos, de a nő, ha a közelükbe került, lesunyták magukat, próbáltak eltűnni, nem is látszani, ha rájuk nézett, fújtak, vicsorogtak, próbálták megkarmolni. A 10 nagymacskából egy volt, amelyiken egy pici nyoma volt annak, hogy nem érdekli, hogy mi történik, megcsinálta a feladatokat, ha élvezni nem is élvezte, de talán a jutalomért vagy a békességért. De a többi...
És biztos a nő értett hozzá, és nyilván ezeket a félelmetes vadállatokat kemény kézzel kell kezelni, de olyan érzésem volt időnként, hogy teljesen feleslegesen piszkálja őket a botjával, az orrukat, húz rá a hátsójukra. Igyekeztem gondolni az A kisfiú és az oroszlánok c. könyvre, de sehogy nem jött össze az asszociáció. Rossz volt, na. A gyerekek nem beszéltek semmit a számról utólag, Réka, mikor jöttek be, felugrott a székére, és hangosan visította, hogy "jaaaj, de cukik! Én ezektől nem tudok félni egyáltalán!", aranyos volt nagyon. Misi pedig végig azt kérdezgette, hogy mikor jönnek a fókák. Kérdeztem, hogy miért, láttak fókákat a plakáton? Láttak. Hát, akkor gondoltam, biztos a tigrisek után. De nem jöttek, és Misi szomorú volt nagyon. Gondoltam, biztos most nem volt, betegek a fókák vagy valami. Öltöztünk, előttünk egyik anyuka mondta a kisfiának, hogy "na, gyere manó!" Erre Misinek felderült az arca, és nagy lelkendezve mondta, hogy "Anya! Jönnek a manók!" Ki kellett ábrándítsam, hogy se fókák, se manók, elég rossz passzban jutottunk ki végül a cirkuszból. Ott aztán kiderült, hogy a fóka, amit a plakáton láttak, bizony egy feketepárduc volt. Mentségükre legyen szólva, hogy egy hasaló feketepárduc, és nem közvetlen közeli gyerek-perspektíva számára készült az óriásplakát...

Sikerült még játszózni is egyet, meg egy kiadósat sétálni a Városligetben, egy kicsit megázni, sokat könyörögni a hulla fáradt gyerekeknek, hogy menjünk (a dombokat megmászni rohanva tudták, csak a sétaúton gyalogláshoz voltak fáradtak), illetve ne piszkálják egymást, ígéretet tenni, hogy TÉNYLEG elmegyünk a Közlekedési Múzeumba újra, és a Ligetben a biciklis kreszpályát is ki fogjuk próbálni, elhozzuk a bringákat. Úgyhogy ez volt a mai napunk egy része.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

13 megjegyzés:

Timi írta...

Drága Kikocs, hidd el, hogy azért olvasnak százan, mert érdekes vagy :) Szerintem is azt írd, ami benned van és úgy, ahogy benned van, minket az érdekel :)

Sziranszki írta...

Timi jól írta! Pont az érdekel, ami benned van és leírod nekünk! :)

kikocs írta...

Igen, ezért szeretnék arról írni. De mostanában rajtakapom magam, hogy érdekesen akarok írni, meg jól, meg mindenféleképpen. És ebből nem sülhet ki jó. Úgyhogy most küzdök ez ellen, és remélem, hogy megint lesz majd olyan, hogy egyszerűen csak leírom, ami van, és nem érdekel, hogy ki mit gondol és ki olvassa. :)

4Gyerek írta...

Kikocska, azért lettek ennyien amiért olyan vagy. amilyen. mert az jó. és ne akard a megfelelni akarás kényszerét. mert már úgy is érzed, hogy az nem jó.
így jó, ahogy írsz a családi mindennapjaitokról. hogy nem jó a vadállatoknak, hogy újabb ígéret a közlekedési múzeumra....
pussz

kikocs írta...

Nem akarom a kényszert, pont levetni akarom, csak elég nehéz, ahogy anyukám szokta mondani, az ember nem kígyó, hogy kibújjon a bőréből. :)
és köszi, aranyosak vagytok!

4Gyerek írta...

de kényszeresen próbálod magad irányítani.
hagyd a fenébe a számlálót.
hányan bejelölnek, aztán soha többet vissza se néznek.
meg akik nem jelöltek eddig, s mégis olvastak?

Beaanya írta...

Egy másik blog útján találtam rátok nem is olyan régen...csak így tovább!
Írd,ami benned van,ami onnan belülről jön,mert az vagy Te magad és jól esik arról írni,ami benned van!

Timi írta...

Engem 50-nél érintett meg némi felelősségérzet az olvasók felé. A stílusomon igyekszem csiszolni emiatt, és így érdekesebb lenni, meg figyelem, mi kap sok kommentet, mit nyitottak meg sokan... de attól leírom azt is, ami nem pont olyan. Mint a svéd gyerekversben: ami a szívemet nyomja :)

Erika írta...

Csak megerősíteni tudom amit mások előttem írtak. Akik olvasnak azért olvasnak, mert olyan vagy amilyen. Eszembe jutott, amit nem is olyan régen írtál, az interjú után: itt a blogodon nekünk nyugodtan leírod a gondolataidat. Semmi nem történt, csak kicsivel többen lettünk. De pont azért, mert te, te vagy.

Erika írta...

Mi két éve kaptunk ingyen jegyeket a NOE- tól, az artisták vizsgaelőadására. Hát én abból semmit sem láttam, mert a háromhónapos Félix nem tolerálta a hangos zenét és kiegészítette. Így én kint tologattam őt, míg a többiek élvezték a műsort.

Heni írta...

Olyan érdekes ez az írás. Amire azt gondolom, hogy ez most nagyon ott van, arra szinte komment sem jön. Máskor a hasonló jellegűre igen. Aztán a kevésbé érdekes, rövidke írásra kattintanak legtöbben, talán mert jó a címe.

Volt időszak, mikor gondolkodtam azon, miről is kéne írni, hogy megfeleljek. Hogy maradjanak.
De akik eddig is odajártak, azért jöttek ami addig volt. Nem kell feltétlen jobbnak lenni, ha nem magad adod, úgyis hamis lesz. Én pedig csak arról tudok jól írni, számomra tökéleteset, ami megihlet, ami napokig jár a fejemben mint téma, majd egy hirtelen és véletlen eseménnyel vagy meghallott mondattal összeáll az egész, helyére kerül minden. Akkor kell leülni és megírni.
Szerinted így lehetne mást írni, mint ami magától jön?
Sokan leírták előttem: magadért szeretünk, hagyd a fenébe az agyalást. Írd ami és ahogy jön.

Még azt is megfigyeltem, hogy kábé 2x annyi olvasó van, mint amennyi feliratkozik.

Szitya írta...

Kikocs!
Egyetértek az előttem szólókkal! Ugyanakkor... Téged is teljesen megértelek, és hasonló módon nyomaszt engem is a rendszeres olvasószám és a kattintásszám megdöbbentő megugrása.
De azért ez nyilván kimegy egy idő után a fejből, és győz az a "kényszer", ami odavitt minket, hogy blogot nyissunk és írjunk!
Puszi és csak így tovább, tényleg!

beo írta...

és bekerültünk A blogba :) Manó anya jelentkezik! :)

előttem meg egyébként mindent elmondtak, én ritkán jövök ugyan, de jövök, és azért mert Kikocs-os blogot szeretnék olvasni. Másmilyen van 100 :) (nem is olvasom ) :)

Megjegyzés küldése