Gyerekszájból

Amikor indultunk haza vasárnap anyukáméktól, a fiúk nem annyira akartak jönni, mert éppen tyúkólat építettek, nekem is nagyon zűrös volt a hét eleje, és Nándi ráadásul még nem volt teljesen egészséges, szóval rábeszélődtünk indulás előtt 10 perccel, hogy az ovisok maradjanak ott pár napot. Nándi egyedül nem akart, rábeszélte hát Misit. Mondta neki, hogy
- Misike, ne aggódj, nem fogsz félni, mert itt leszek veled!
Misike meg gondolkozott, gondolkozott, majd rám nézett, és elkezdett taszigálni:
- Jó. Menjetek már, már adtam puszit! Úgyis sírtam, hogy nem akarok hazamenni - megjegyzem, nem sírt...
Rékát ordítva tettük be az autóba, rúgkapált, sírt, hogy ő is maradni akar, vagy a fiúk is jöjjenek. Mondtuk neki, hogy úgyis mostanában sokat nyavalygott érte, hogy ő akar lenni az egyetlen gyerek, most kipróbálhatja, milyen is az. Nem akarta.
- De én... De akkor.... De...
- Mi a baj?
- Majd csak akkor mondom, ha már a mama nem hallja!
Elindultunk.
- Na, mondhatod, miért nem akarsz egyedül lenni?
Teljes erőből tört ki belőle a zokogás.
- Mert nem lesz majd kivel veszekedjek! A fiúknak jó, ők ketten vannak, tudnak veszekedni!
- Majd én veszekszek veled, jó, kislányom? Tudunk mi is jókat, emlékszel.
- De nem, mert veled nem lehet ordítani! A fiúkkal olyan jókat lehet ordítani!
Azóta már végbement a családegyesítés, és túlélték az ordításmentes veszekedéshiányt, illetve be is pótolták a három napot. Hagytam őket.

Dóri Misi legjobb barátja. A minap Dóri anyukájától kérdezte, hogy hogy is van az a kisbabákkal, nem rossz-e nekik, hogy amikor az anyukájuk eszik, a fejükre potyog az ennivaló. Anyukája elmagyarázta, hogy a baba külön van az ennivaló helyétől, úgyhogy nem esik a fejére semmi. Ezt követően zajlott le az alábbi beszélgetés a két gyerek között, cipőhúzás közben.
- Az anyukámnak van baba a pocakjában - próbált imponálni Misi.
- És nem esik a fejére az ennivaló - közölte magától értetődően a friss infót Dóri.
Misi elgondolkozott egy pillanatig, hogy überelhetné ezt mégis, aztán kivágta:
- De a mienknek igen!

Szintén Misi mindent jobban tudása. Jött az autószerelő, hogy elvigye az autót, Gergő ment ki, hogy beszéljen vele, ment Misi is. Kérdezte az apja, hogy segíteni jön-e, nem nem, ő csak nézi. Amíg apja beszélgetett, Misi szépen letelepedett az ajtóban a lábtörlőre.
- Majd innen nézem a szerelést.
- De nem itt fogja szerelni a bácsi, elviszi magával - mondta neki Gergő.
- Majd meglátjuk!