Nálunk is megvolt

Gyerekes blogokon mindenhol az első nap az iskolában cím dívik, hát, mi is túl vagyunk rajta. Összetett nap volt, négyen vonultunk intézménybe hétfőn.

Réka nagyon izgult, mert nagy másodikas lett, és már nem engedik majd előre a nagyok, hanem neki is előre kell engedni a kisebbeket. Úgy jött haza, hogy nem volt túl jó, mert nem tanultak semmit...
Van új fiú osztálytárs is, "nagyon rossz!!!", reméljük, annyira mégsem, így most 19-en vannak az osztályban. Ennek köszönhetően a napközit is megosztották, és ennyien vannak délután is, vagyis kevesebben, azért ez egészségesebb így. Új napközis tanító nénit kaptak, a tavalyi bácsi osztályt kapott. Réka szereti, ismeri tavalyról, kerámiáról. Nekem vannak fenntartásaim, de lehet, hogy még máshogy lesz, mint az első nap, és persze jöhetnek haza téves infók is...

A fiúk már szombaton nyafogtak, hogy nem akarnak kettőt, csak egyet aludni, és már vasárnap oviba akarnak menni. Nyugodtan tegyem be őket a kerítésen, nekik jó lesz úgy. Az óvónéni minden gyereknek cipelő cicát varrt, ez volt a welcome gift, hát, ma már azt vitték be aludni magukkal a gyürögetők mellé. Annyira jó fej az óvónénink is! Jól érezték magukat, Nándi nagycsoportos, és jövőre iskolás lesz, ami nagyon hihetetlen, Misi pedig kiscsoportos ugyan, de a listában megint elírták a születési dátumát egy évvel, mintha középsős lenne :) Nem tudnak napirendre térni felette, hogy milyen kis talpraesett három éves létére.
Nem tudom elképzelni, hogy Nándi beüljön az iskolapadba jövő szeptemberben. Tudom, hogy sokat fog változni, tudom, hogy mindig lesznek vele problémák, de mégis. Rékáról és Misiről is egyértelmű volt mindig, hogy iskolások lesznek, mikor eljön az ideje, Nándi miatt kicsit aggódok. Ráadásul idén már nem olyan egyszerű visszatartani, az óvónéni is mondta, hogy nem fogja javasolni, mert látszik, hogy rendben van, de még nyilván beszélünk róla. Nem egyszerű a helyzet abban sem, hogy tavaly még boldog-boldogtalant visszatartottak, idén meg mennie kell annak is, aki bizonyos szempontból éretlen, szóval nem irigylem a jövőre első osztályos tanítókat...

Aztán mennek az agyalások, hogy milyen külön foglalkozásokra járjanak. Misi megy Manótáncra, ez már tuti, "azt nagyon szeretem", Nándi utálja, mert viselkedni kell. Nándit dzsudóra akarom beiratni, de Gergő azt mondta, hogy ha küzdősportra beiratjuk, biológiai fegyver lesz belőle. Jó lenne tornára is járatni őket, mert ügyesek, főleg Misinek való, aki fejen átfordul nyár óta, és hídba érkezik (3 éves még mindig), de nem akarok versenysportolót belőlük, erről már értekeztem, és nem egyszerű cipelni sem őket, és hát drágának is drága. Aztán jó lenne, ha együtt be lehetne mind a hármat íratni úszni, Nándi meg Réka már elég jól elboldogulnak olyan vízben, ahol nem érnek le, de kéne némi szakértelem, Misi meg víz alatti halacska, de őt nem veszik be oda, ahova a nagyokat, mert túl kicsi, nem ér le a tanmedencékben. Persze 1800/alkalomért beveszik, de az több mint 5000 ft alkalmanként a három gyereknek, heti kétszer az már havi 40.
Réka balettozni szeretne, de nem vagyok benne biztos, hogy az az ő sportja,  fog járni hegedülni is, felvették, nagyon boldog. Én azért félek tőle, hogy csalódni fog, de azért drukkolunk neki.

Aztán én is elkezdtem az iskolát, de erről most már nincs kedvem írni. Majd legközelebb. Jó volt.