Nyílt nap

Nándi iskolás lesz. Nagyon úgy néz ki. Legalábbis úgy készülnek az óvónők, a pszichológus, meg tulajdonképpen mi is. Én személy szerint borzasztóan sokat agyalok rajta, hogy kell-e iskolába mennie ennek a mi középsőnknek, vagy próbáljuk meg azt a bonyolult utat, ami idéntől azoknak jár, akik még egy év ovit szeretnének a gyereküknek. Aztán, amikor Gergővel beszélgetünk erről, mindig pár mondat után egyértelmű lesz, hogy iskolában a helye. Gergő egyébként valahogy úgy fogalmazott, hogy teljesen mindegy, hogy 6 vagy 8 évesen megy iskolába, Nándival lesznek gondok. És igaza van.  Amik aggasztanak, azok nem olyan dolgok, amiket levetkőz majd attól, hogy érik az idegrendszere, azok egyszerűen a jelleméhez tartoznak, attól Nándi a Nándi, hogy nem beszél, nem kérdez, csak jobban tudja. Hatalmas a tudásvágya. Unatkozik az oviban, 20-as számkörben gyakorlatilag összead, kivon, még ha nem is olyan tempóban, mint Réka, és nagy vágya, hogy tudjon olvasni. Sok betűt ismer, de az, hogy ezeket hogy kell összeolvasni még nem állt össze a fejében. Issza a tudást mindenről, ami érdekli. Iskolába nem vágyik, de már az oviban sem akar maradni, mert unalmas. A templomban nem bír ki fél órát sem az ölemben. Sőt, negyedet sem, viszont képes másfél órát elrajzolgatni meg feladatmegoldózni. Szóval nagy talány nekem ez a gyerek, mindig lenyűgöz, ahogy a világot látja, és elképeszt az empátiája.

A dolgot bonyolította, hogy amíg Réka esetében a világ legjobb tanító nénijének mondta mindenki Ildikó nénit - igazuk is volt -, most olyan a negyedikesek osztályfőnöke, akire inkább csak hümmögtek. Hogy szétszórt, hogy szigorú, hogy fura a stílusa. Szóval én még jobban dilemmáztam, hogy mi sül ki belőle, ha összevegyítjük Nándit egy ilyen tanító nénivel. Aztán kiderült, hogy az iskola már eleve úgy készül, hogy 2 osztályt indít, és a másik osztályfőnök egy olyan valaki lesz, akit ismerünk, és jó fejnek tűnik.

Szóval ezek az előzményei a mai nyílt napnak. Mivel Rékához is be lehetett menni, így Gergőstül, de Nándi nélkül mentünk, én a régebbi tanító nénit néztem meg - mivel ő volt a kétesélyes számomra -, Gergő a másikat, és egy-egy órát pedig mindketten Rékánál voltunk bent. Rékáról és az iskoláról majd máskor...
Szóval bementem a fogalmazás-órára, és értem, hogy akinek baja van a tanító nénivel, miért van. És nekem is voltak fura dolgok. A gyerekek viszont szemmel láthatólag nagyon szerették. És negyed óra múlva látszott, hogy a Nándinak pont egy ilyen tanítónéni való. Neki inspiráló ez a fajta szigorúság, ő tudja jó helyre tenni ezt a stílust, neki való a sok önálló munka - egyénileg vagy csapatban, mindegy. Aztán volt beszélgetés is, és úgy tűnt, mintha nagyon szeretné, hogy megértsük, és elfogadjuk őt úgy, ahogy van, de nem volt nehéz. Lelkes, és hisz abban, ami csinál, és azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy át is tudja adni. Úgy látszott, összefüggéseiben tanít, vagy szeretne tanítani, nem a tankönyvet, hanem hogy a tanultakat tantárgytól függetlenül is össze tudják kötni, tudják használni a gyerekek. Ismereteket és tudást, nem anyagot ad le. Kicsit még vannak fenntartásaim, nem látom, hogy ez első osztályban hogy néz ki, de igaziból azt hiszem, megnyugodtam, akkor is, ha Nándinak kell iskolába mennie. És nem fogunk tanító nénit választani. Ahogy Rékánál, elmondok egy imát, hogy úgy történjen, ahogy lennie kell. Ott lesz az a négy nap, meg a családi felvételi, amikor látják majd Nándit, és azt, hogy ki tud jobban beszélni az ő nyelvén. És majd ott lesz, ahol a legjobb helye lesz.

Jó lesz ez, akárhogy is lesz. Jó, hogy Misi pont Réka tanítónénijéhez fog kerülni. Nem kell majd aggodalmaskodni, sőt, ha még mindig ugyanolyan lesz a világ, mint most, akkor ez a pici csöpp, aki egyenlőre még azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány, szóval ő is hozzá fog járni. És ha minden jól megy, holnap ilyenkor legalább már azt tudom, hogy 2 lányom, vagy 3 fiam lesz...