Nagycsaládban élni jó :)

Nem. Semmiképpen nem akarom skatulyázni a gyerekeimet. De...

Szóval abból, hogy a gyerekszobában elpakolunk esténként, ritkán engedek. De az utóbbi napokban, mivel Gergővel mindketten dögrováson vagyunk, nagyjából lett csak elpakolva, nem csináltam ügyet belőle, hogy a plüssök a polc elé kötöttek ki, nem a kosárba, a dobozokba minden vegyesen volt bedobálva, ha egyátalán, és hogy (jó)néhány játék elölmaradt. És ez napról-napra halmozódott. Tegnap viszont erőt vettem magamon és rajtuk, és kijelentettem, hogy Misi játékait elrakom, de ami fél óra múlva a földön lesz, az megy a kukába.

A gyerekszobában gyakorlatilag lépni nem lehetett, mikor nekiláttunk, a kedvenc játékokat keresve mindent kiborogattak, amik ugye vegyesen voltak a tárolókban.

Azt hiszem jobb, ha a csattanóval kezdem. Nándi játékaiból mindössze 2db kisautó, kettő plüssállat és egy mesekönyv volt elöl. A szétdobált ruhákból sem volt olyan, ami az övé lett volna.  Megkockáztatom, ezek is csak azért, mert a kupitól nem látta őket. A harminc négyzetméteren. Egyre jobban tisztelem ezt a gyereket...

(és igyekszem nem elrontani)

Mielőtt a rokonság kétségbeesne, úgy tűnik, Rékán gyorsvonatként száguld át a betegség, éjfél felé abbahagyta a köhögést, láztalanul kelt hajnali 6kor, csökönyösen és erőszakosan felébresztette a család egy részét, másik részét én a hisztimmel erre reagálva. És most már kitűnően tudja ölni a testvéreit teljes erőbedobással. Néha köhög de felszakadva. Szerintem holnap oviba is megy.

Várjuk, hogy reagálnak a fiúk. Misi a leggyengébb láncszem, vajon megbetegszik-e a tejmentesség ellenére?

Réka lázas. És köhög a változatosság kedvéért. Tegnap gondoltam pont, hogy Réka már egészen rendbejött, szinte teljesen egészséges. Hát, már nem. Nagyon rosszkedvű lett, és nem kért enni sem este, csak lefeküdni akart. Olyan 9 körül már forró volt :(

Nekem meg fáj a jobb fele a fejemnek. Nem tudom eldönteni, hogy az arcüregem, a fülem vagy a fogam a ludas. Mind fáj, de egyszerre és egyformán. :) Most infralámpázok, és ha nem lesz jobb holnapra, kénytelen leszek a dokit hívni. Vagy menni. Már megint.

Legalább a fiúk javulnak. Ez is valami :)

Írtam február óta olyant, ami nem féltékenységről és betegségről szólt? Szerintem nem...

Bizony. És ez nem csupán annyi most már, hogy ha Nándi közelít felé, akkor eldobja, ami a kezében van, és menekülőre fogja. Hanem mióta stabilan jár - kb két-három napja - ráébredt, hogy ő is olyan gyerek, mint a tesói. Nem volt az a nagyon igyekvős gyerek, hogy énisénis, úgy volt vele, hogy ő kicsi, ezt tudja, jó neki így, a lehetőségeit kihasználta, de nem küszködött nagyon, inkább csak saját maga miatt gyakorolt - mert gyakorolni gyakorolt mindent.

DE MOST! Mindenbe igyekszik bekapcsolódni. Amit ketten csinálnak, abból ő sem maradhat ki.
Ma például volt nagy közös táncikálás a halálosan idegesítő FP kutya dalolászására. Misi a nagyokat utánozta, ők meg Misit. Aztán Réka elkezdett forogni, ettől NÁndi is. Misi meg megállt, és nézte, nézte... Aztán ő is megfordult, 180 fok, és bement a szobába :D Mert ugye lépegetni kell, meg fordulni, neki ez így sikerült. Visszajött, megint nézte, megint megfordult, bement. Visszajött. Mégegyszer. Aztán sikerült neki a 360 fok, ettől úgy meglepődött, hogy fenékre ült, de nagyon elégedett volt magával. És gyakorolt és gyakorolt, és kb fél óra alatt összehozta, hogy már 4-5ször is megfordul maga körül. Van videó, de Gergő szétszedte már megint a gépet... majd...

Meg az is volt, hogy mondta ma, hogy gyere anya! Persze, mikor hallottam, nem akartam elhinni, nem is fogadtam szót elsőre. Mert az volt, hogy elesett. És nagyon sírt az ölemben is, magyarázott, majd kifeszítette magát, és deeeejeee aja-t sírva elment a fotelhoz, ahol szoptatni szoktam. Hát, kapott is tejet, jobb kedvre is derült tőle. És megbeszéltük Gergővel, hogy mindketten azt hallottuk, amit hallottunk, és hogy milyen ügyesen ki tudja már fejezni magát. Azért még nagyon sok az öszömböszöm :)

Pont tegnap gondolkoztam rajta, hogy szégyen, nem szégyen, rettentően aranyosak, mikor ilyen picik, de nekem nem fog hiányozni szerintem, hogy kisbabám legyen. Legyen másnak, nekem nagyon sok szép emlékem lesz/van és lesznek buta kamasz gyerekeim. Biztos az sem lesz könnyebb, sőt :) . Nagyon örülök neki, hogy ilyen ütemben ügyesedik. Sőt, minden újabb tudományt megkönnyebbült sóhajjal nyugtázok elsősorban, nem büszkeséggel. Nehéz lesz ennek a harmadik gyereknek...
Gergő kiröhögött, lehet, neki van igaza, és egy évig fog tartani csak ez, és mást sem fog hallgatni utána, csak hogy kéne mégegy :)

Nándi meg Réka pedig nagyon szép magyar zászlókat festettek a március 15 tiszteletére. És ami mégjobb, viszonylag fegyelmezetten festettek, talán most először nem borult ki a vizes üveg sem.

Milyen hülye betegsége van már Misinek...

Láztalan, ez jó. Kicsit még folyatja az orrát, kicsit még váladékozik a szeme, de nagyjából ez ugyanaz a helyzet, mint tegnap délelőtt, a láz előtt.

Szóval ez a második eset, hogy felmegy pár óra alatt 39re a láza, majd utána szépen lassan csökken, csökken, és a végén magától elmúlik. Semmi más tünet. Oké, rendben, ennél súlyosabb baja ne legyen.

DE MI A FENÉTŐL VAN?
Mert én már csak ilyen vagyok, mindent tudni akarok, hogy hogyan is működik. Szegény doktornénink...

Az egészségügyi helyzet egyébként javulóban, Réka már egészen jól van, Nándi úgy néz ki ezt a rekedtségest is elkapta a taknya mellé, de a taknya javul, Gergő elég beteg, de legalább nincs rosszabbul, én meg közérzetileg jobban, kivéve reggel.

Biztos valami vízér van a ház alatt :D Vagy ennyire utál minket a szomszéd, hogy szabadidejében vuduz minket :)
Tegnap pl. arra szólított fel, hogy takarítsuk ki az ereszcsatornájukból a diófa leveleit. Mert az a mi fánk a ház előtt, és tele van levéllel az ereszcsatornájuk. Érdekes, a mienk nincsen. Az a rohadt szél csak az övébe fújja. Csak a mi leveleinket. A szemét!
De az ő házrészük előtt is van diófa! Természetesen nem azok a levelek vannak a csatornában, azok jólnevelt falevelek.
Meg akkor ő is jöhet a cseresznyefa leveleket takarítani a mi csatornánkból. Köcsög...

Misi lázas. Délben 38, akkor reménykedtem, hogy csak a foga, most 39. Most reménykedek, hogy ugyanaz, ami volt múlt héten, és hipphopp lemegy holnapra minden más nélkül. Szeme javul, használ a szemcsepp, meg taknyos még.

Reggel esett a hó. Nagyon kicsit, olvadt is azonnal, 6kor, mikor keltünk, hittem benne, hogy elviszem a gyerekeket oviba. Hiszen két centi sem volt. Hétkor hozta Szilvi Marcit, Gergő jelentette, hogy kicsit latyakos ugyan, de elég tiszta az út. És nyolckor mégis feladtam. Nem voltam képes kocsiba ülni. Még úgy sem, hogy győzködtem magam váltig, hogy mekkora egy seggfej vagyok, valószínűleg csak vizes az út, nem is latyakos már, mégsem tudtam. Abszolút hófóbiám van. Ha esik a hó, nem tudok autózni. Ez van. Tudom, orvosi eset vagyok. Ezt meg is írtam Szilvinek. Hívni nem mertem.
Tényleg beteges, hogy inkább vállaltam 10 órán keresztül négy gyereket, mintsemhogy kétszer 7 percet autózzak az oviba valószínűleg csupán hónedves úton.
De jól bírtuk. Tök jók voltak onnantól fogva, hogy mondtam, hogy nem kell oviba menni. Még aludtak is délben. Mind a négy egyszerre. Nagyon profi vagyok. Sajnos Misi egy nagyon kicsit aludt csak, mert felment a láza, és felébredt, így az én pihenésem bukott végül, de nagyon büszke vagyok magamra. Délután azért már ment a balhé, nem is volt baj, hogy fél5kor elvitték Marcit.
És kihasználtuk a tél utolsó erőfitogtatását, hógolyóztunk hóembert építettünk a hóesésben.  Csurom vizesen jöttünk be mind. Azért nem volt rossz. Tudva, hogy ez az utolsó tutira :) Sándorék hozzák már a meleget a zsákban, írta a Köpönyeg.

Aztán voltak még más történések is, mert pl. levágtam Réka haját. Már nagyon régóta nyúzott, de sajnáltam. Végül elfogadtam, gyönyörű így is. Csak képem nincs a laptopon. Majd pótolom.

Misi kimondhatom, hogy stabilan jár. Már nagyon keveset megy négykézláb, megtanult felállni helyből, kapaszkodás nélkül, kanyarodik, fordul, topog. A legcukibb, hogy ezzel be tud kapcsolódni a tesók őrültködéseibe, és ezt iszonyúan élvezi. Ma este is a szokásos meztelenkedést már hármasban nyomták, pedig lázas volt ugye a csepp, de rohangáltak körbe körbe és sikítoztak. Misi meg felváltva kacagott és kiabált, közben ő is totyogott. Aztán ő csábította el a nagyokat egy kis négykézlábazásra, Réka meg Nándi utánozták, ugyanúgy mentek, álltak fel, estek el, mint ő, és tekertek négykézláb kacarászva.
És egyre ügyesebben megérteti magát, annyira jó fej! És határozottan eszközhasznál. Vicces volt, a kocsiban oviba menet egyik reggel kapott egy kekszet. Egyszer csak nyújtogatja felém a kezét, megfogom oda sem nézve, vezetek ugye, nyomja be a a lábai közé a kezem. Beesett a keksze, nem érte el, vegyem ki :D

Nándi még mindig nem jó tesó, most megint nagyon szar neki, talán mert felmerült ez az ovi-dolog, óhatatlanul is összerakja a félmondatokat telefonból, beszélgetésekből. Legalábbis ebben reménykedek. Utálom, hogy nem lehet játszani vele, mert a nap azzal telik, hogy amihez hozzányúl az öccse, azt elteszi valahova. És nem is eszik. És beteg is ő is. És szerintem tavaszi fáradt is, nagyon fáradtnak tűnik egész nap, gyakran nyűgös. akkor is az volt, mikor jó fej volt. Egyik nap már 11kor elaludt délelőtt, és két és fél órát aludt.

Felhívta ma Gábort, az öcsémet. Valahogy sikerült neki, csomót beszélt vele, ő, aki mostanában senkivel nem volt hajlandó telefonálni. És többször elmondta, hogy beszél a Gáborral, mert ő is "nagyon fiú". És hogy ő hogy szereti a Gábort. Annyira aranyos volt!

Mi is betegek vagyunk Gergővel, ő ma volt orvosnál, én nem megyek. Én leszek a kontroll csoport, hogy vírus vagy baktérium.

Asszem ennyi. Biztos még sokminden van, de nem emlékszem.

Nándi határozottan bunkó mostanában. Egyik nap eljutott addig, hogy odajött hozzám, megrúgott, majd közölte, idézem:
"Akarok kakaót!"
Persze felháborodtam, hogy mi ez a tolvajtempó, így nem beszélünk más emberekkel, főleg nem az anyukánnkal. Ha valamit akar, akkor inkább hízelegjen. Mutattam is neki, hogy simi simi anya, puszi, és mondja, hogy anyaaaa! légyszilégyszi!!! kérek szépen kakaót! És hogy akkor milyen szívesen adok majd neki.
Na, ezen jót vigyorgott, meg röhögcsélt, rögtön ki is próbáltuk, hogy milyen jól működik.
Másnap újra végigjátszottuk ugyanezt.
Ma pedig délelőtt odajött, rácsapott a lábamra. Ráförmedtem, hogy mit képzel magáról. MOndta, hogy kakaót akar. Én meg, hogy emlékszik? Megbeszéltük, hogy hogy is kell. Elgondolkozott, majd megsimogatott:
"ciróka, maróka..... ciróka.... öööö.... ööööö..... a többit elfelejtettem"