Misi szocializálódik

Bizony. És ez nem csupán annyi most már, hogy ha Nándi közelít felé, akkor eldobja, ami a kezében van, és menekülőre fogja. Hanem mióta stabilan jár - kb két-három napja - ráébredt, hogy ő is olyan gyerek, mint a tesói. Nem volt az a nagyon igyekvős gyerek, hogy énisénis, úgy volt vele, hogy ő kicsi, ezt tudja, jó neki így, a lehetőségeit kihasználta, de nem küszködött nagyon, inkább csak saját maga miatt gyakorolt - mert gyakorolni gyakorolt mindent.

DE MOST! Mindenbe igyekszik bekapcsolódni. Amit ketten csinálnak, abból ő sem maradhat ki.
Ma például volt nagy közös táncikálás a halálosan idegesítő FP kutya dalolászására. Misi a nagyokat utánozta, ők meg Misit. Aztán Réka elkezdett forogni, ettől NÁndi is. Misi meg megállt, és nézte, nézte... Aztán ő is megfordult, 180 fok, és bement a szobába :D Mert ugye lépegetni kell, meg fordulni, neki ez így sikerült. Visszajött, megint nézte, megint megfordult, bement. Visszajött. Mégegyszer. Aztán sikerült neki a 360 fok, ettől úgy meglepődött, hogy fenékre ült, de nagyon elégedett volt magával. És gyakorolt és gyakorolt, és kb fél óra alatt összehozta, hogy már 4-5ször is megfordul maga körül. Van videó, de Gergő szétszedte már megint a gépet... majd...

Meg az is volt, hogy mondta ma, hogy gyere anya! Persze, mikor hallottam, nem akartam elhinni, nem is fogadtam szót elsőre. Mert az volt, hogy elesett. És nagyon sírt az ölemben is, magyarázott, majd kifeszítette magát, és deeeejeee aja-t sírva elment a fotelhoz, ahol szoptatni szoktam. Hát, kapott is tejet, jobb kedvre is derült tőle. És megbeszéltük Gergővel, hogy mindketten azt hallottuk, amit hallottunk, és hogy milyen ügyesen ki tudja már fejezni magát. Azért még nagyon sok az öszömböszöm :)

Pont tegnap gondolkoztam rajta, hogy szégyen, nem szégyen, rettentően aranyosak, mikor ilyen picik, de nekem nem fog hiányozni szerintem, hogy kisbabám legyen. Legyen másnak, nekem nagyon sok szép emlékem lesz/van és lesznek buta kamasz gyerekeim. Biztos az sem lesz könnyebb, sőt :) . Nagyon örülök neki, hogy ilyen ütemben ügyesedik. Sőt, minden újabb tudományt megkönnyebbült sóhajjal nyugtázok elsősorban, nem büszkeséggel. Nehéz lesz ennek a harmadik gyereknek...
Gergő kiröhögött, lehet, neki van igaza, és egy évig fog tartani csak ez, és mást sem fog hallgatni utána, csak hogy kéne mégegy :)

Nándi meg Réka pedig nagyon szép magyar zászlókat festettek a március 15 tiszteletére. És ami mégjobb, viszonylag fegyelmezetten festettek, talán most először nem borult ki a vizes üveg sem.