Tisztelet

Nem. Semmiképpen nem akarom skatulyázni a gyerekeimet. De...

Szóval abból, hogy a gyerekszobában elpakolunk esténként, ritkán engedek. De az utóbbi napokban, mivel Gergővel mindketten dögrováson vagyunk, nagyjából lett csak elpakolva, nem csináltam ügyet belőle, hogy a plüssök a polc elé kötöttek ki, nem a kosárba, a dobozokba minden vegyesen volt bedobálva, ha egyátalán, és hogy (jó)néhány játék elölmaradt. És ez napról-napra halmozódott. Tegnap viszont erőt vettem magamon és rajtuk, és kijelentettem, hogy Misi játékait elrakom, de ami fél óra múlva a földön lesz, az megy a kukába.

A gyerekszobában gyakorlatilag lépni nem lehetett, mikor nekiláttunk, a kedvenc játékokat keresve mindent kiborogattak, amik ugye vegyesen voltak a tárolókban.

Azt hiszem jobb, ha a csattanóval kezdem. Nándi játékaiból mindössze 2db kisautó, kettő plüssállat és egy mesekönyv volt elöl. A szétdobált ruhákból sem volt olyan, ami az övé lett volna.  Megkockáztatom, ezek is csak azért, mert a kupitól nem látta őket. A harminc négyzetméteren. Egyre jobban tisztelem ezt a gyereket...

(és igyekszem nem elrontani)