Ehh...

Misi lázas. Délben 38, akkor reménykedtem, hogy csak a foga, most 39. Most reménykedek, hogy ugyanaz, ami volt múlt héten, és hipphopp lemegy holnapra minden más nélkül. Szeme javul, használ a szemcsepp, meg taknyos még.

Reggel esett a hó. Nagyon kicsit, olvadt is azonnal, 6kor, mikor keltünk, hittem benne, hogy elviszem a gyerekeket oviba. Hiszen két centi sem volt. Hétkor hozta Szilvi Marcit, Gergő jelentette, hogy kicsit latyakos ugyan, de elég tiszta az út. És nyolckor mégis feladtam. Nem voltam képes kocsiba ülni. Még úgy sem, hogy győzködtem magam váltig, hogy mekkora egy seggfej vagyok, valószínűleg csak vizes az út, nem is latyakos már, mégsem tudtam. Abszolút hófóbiám van. Ha esik a hó, nem tudok autózni. Ez van. Tudom, orvosi eset vagyok. Ezt meg is írtam Szilvinek. Hívni nem mertem.
Tényleg beteges, hogy inkább vállaltam 10 órán keresztül négy gyereket, mintsemhogy kétszer 7 percet autózzak az oviba valószínűleg csupán hónedves úton.
De jól bírtuk. Tök jók voltak onnantól fogva, hogy mondtam, hogy nem kell oviba menni. Még aludtak is délben. Mind a négy egyszerre. Nagyon profi vagyok. Sajnos Misi egy nagyon kicsit aludt csak, mert felment a láza, és felébredt, így az én pihenésem bukott végül, de nagyon büszke vagyok magamra. Délután azért már ment a balhé, nem is volt baj, hogy fél5kor elvitték Marcit.
És kihasználtuk a tél utolsó erőfitogtatását, hógolyóztunk hóembert építettünk a hóesésben.  Csurom vizesen jöttünk be mind. Azért nem volt rossz. Tudva, hogy ez az utolsó tutira :) Sándorék hozzák már a meleget a zsákban, írta a Köpönyeg.

Aztán voltak még más történések is, mert pl. levágtam Réka haját. Már nagyon régóta nyúzott, de sajnáltam. Végül elfogadtam, gyönyörű így is. Csak képem nincs a laptopon. Majd pótolom.

Misi kimondhatom, hogy stabilan jár. Már nagyon keveset megy négykézláb, megtanult felállni helyből, kapaszkodás nélkül, kanyarodik, fordul, topog. A legcukibb, hogy ezzel be tud kapcsolódni a tesók őrültködéseibe, és ezt iszonyúan élvezi. Ma este is a szokásos meztelenkedést már hármasban nyomták, pedig lázas volt ugye a csepp, de rohangáltak körbe körbe és sikítoztak. Misi meg felváltva kacagott és kiabált, közben ő is totyogott. Aztán ő csábította el a nagyokat egy kis négykézlábazásra, Réka meg Nándi utánozták, ugyanúgy mentek, álltak fel, estek el, mint ő, és tekertek négykézláb kacarászva.
És egyre ügyesebben megérteti magát, annyira jó fej! És határozottan eszközhasznál. Vicces volt, a kocsiban oviba menet egyik reggel kapott egy kekszet. Egyszer csak nyújtogatja felém a kezét, megfogom oda sem nézve, vezetek ugye, nyomja be a a lábai közé a kezem. Beesett a keksze, nem érte el, vegyem ki :D

Nándi még mindig nem jó tesó, most megint nagyon szar neki, talán mert felmerült ez az ovi-dolog, óhatatlanul is összerakja a félmondatokat telefonból, beszélgetésekből. Legalábbis ebben reménykedek. Utálom, hogy nem lehet játszani vele, mert a nap azzal telik, hogy amihez hozzányúl az öccse, azt elteszi valahova. És nem is eszik. És beteg is ő is. És szerintem tavaszi fáradt is, nagyon fáradtnak tűnik egész nap, gyakran nyűgös. akkor is az volt, mikor jó fej volt. Egyik nap már 11kor elaludt délelőtt, és két és fél órát aludt.

Felhívta ma Gábort, az öcsémet. Valahogy sikerült neki, csomót beszélt vele, ő, aki mostanában senkivel nem volt hajlandó telefonálni. És többször elmondta, hogy beszél a Gáborral, mert ő is "nagyon fiú". És hogy ő hogy szereti a Gábort. Annyira aranyos volt!

Mi is betegek vagyunk Gergővel, ő ma volt orvosnál, én nem megyek. Én leszek a kontroll csoport, hogy vírus vagy baktérium.

Asszem ennyi. Biztos még sokminden van, de nem emlékszem.