Nagycsaládban élni jó :)

A második pont a Testvérek féltékenység nélkül könyvben az összehasonlításról szól. Hogy ez milyen rossz. Valahogy én ezt nem éreztem úgy, hogy olyan szörnyű lenne. Talán azért, mert bár én bezzeg gyerek voltam többnyire, nem emlékszem úgy, hogy olyan baromira meg kellett volna felelnem. Inkább még rossz is volt, hogy mikor kettest kaptam, nem lettem leszúrva, meg ilyenek :)
Sőt, határozottan jó módszernek tűnt az, hogy degradálom a kicsit kisbabának,  bénácskának, tehetetlennek, hogy a nagyobb jól érezze magát tőle, hogy ő sokkal ügyesebb sajnálja a kicsit, ne vetélytársnak tekintse. A kicsi még úgysem érti alapon. Igaz, abból indulok ki, hogy én szerettem nagy lenni, míg az enyémek inkább kicsik akarnak lenni mindig.


Viszont


Úgy néz ki, Réka nem fogja kinőni a versenyszellemét. MIndig mindenben neki kell a több, a jobb, a szebb. Mindig ő legyen az első, persze, ha valami kellemetlen, akkor az utolsó. És bár már elmondja, amikor én állok vesztésre, hogy nem az a lényeg, hogy ki nyer, hanem az, hogy jót játszunk együtt, ha neki van kevesebb párja a párkeresőben, bizony lesöpri az asztalt. 


Eszembe is jutott egy kis történet, aranyos volt, legyen meg. Szóval játszottunk, és már neki is volt, Nándinak is volt párja, több is, csak nekem nem. És valamit kellett adnom Misinek, addig Réka fordított helyettem, és talált nekem egy párt, amit már az előző körből őrizgetett magának, hogy legyen nekem is, mert nagyon sajnált. Mondtam, hogy nem baj, még nyerhetek is, legyen az övé, ő találta, de nem engedett. Aztán a végén valahogy tényleg úgy alakult, hogy én nyertem, és olyan kis zavart volt, úgyhogy mondtam neki, hogy ezt a párt ő találta, úgyhogy visszaadom, így döntetlen lett, és nagyon hálás volt érte :) 


Szóval a Rékában nagyon erős ez a versenyezhetnék, úgyhogy úgy döntöttem, tényleg visszafogom magam. Vannak ilyen dolgok, hogy pl. Réka rendetlen, minden ott esik ki a kezéből, ahol éppen van, Nándi meg mindent elpakol. Óhatatlanul is jön a hasonlítgatás, aminek következtében Nándi még mániákusabban pakol, Réka pedig még rendetlenebb. Szóval figyelnem kell rá, hogy Réka szidalmazásából hagyjam ki a Nándit, Nándi dicsérgetését pedig ne Réka előtt intézzem. 
Bár ezzel az utóbbival lehet, hogy mégsem értek egyet. Mert azért az csak motiválja a gyereket, ha tudja, hogy ezért dicséret jár????  Legalábbis Réka pl. nagyon gyakran utánozza Nándit, csak azért, hogy megdicsérjem őt is. Pl. Nándi odahozza nekem a könyvet, amit kértem, Réka kiveszi a kezemből, visszaviszi a polchoz, és ő is odahozza, hogy megdicsérjem őt is :) 
Azzal viszont egyet kell akkor értenem, hogy ne dicsérjek úgy, hogy a másikat belevegyem. Ne mondjak ilyent, hogy: Köszönöm Nándi, hogy elpakoltál, kár, hogy a nővéred képtelen megtanulni, hogy a ruháinkat nem dobáljuk szét. Lehet, hogy ezekkel csak a skatulyázást erősítjük tényleg, és támadási felületet adunk a tesóknak. Nem tudom. Talán veszíteni nem veszítek vele...

RÉka felkapcsolta a villanyt, de még kint sütött a nap.
- Milyen rosszul fog! - mondta Réka. (én nehezen asszociáltam a ceruzára, de Gergő kisegített) - biztos mert még bevilágít a nap.
- Biztos áramszünet van - felelte Nándi.

Gergő rendesen tehermentesít most, így van időm agyalni, olvasni, és blogolni.
Szóval elkezdtem olvasni a Testvérek féltékenység nélkül című könyvet immáron harmadszor, hogy kiderítsem, mi a fenét is csinálok rosszul, hogy Nándi ennyire támadja Misit.
Az első pontot, miszerint fogadjuk el a gyerek érzelmeit, fogalmazzuk meg, segítsünk neki ebben, azt hiszem, jól veszem. Már, amikor nem durran el az agyam, és üvöltök, de ha tudatos tudok maradni, akkor ez megy. Tulajdonképpen gyakran üvöltöm azt is, hogy utálhatod a Misit, lehetsz rá mérges, de nem tűröm, hogy bántsad! Meg azt is, hogy meg kell tanulnod máshogy elmondani, hogy haragszol. Meg azt is, hogy megbeszéltük, hogy az a szabály, hogy szólsz, ha zavar a Misi! Meg azt is, hogy azért van a szátok, hogy megbeszéljétek, ha valami zavar! Ezek sem rosszak, mondjuk a hangnem is megengedett, de számomra nem annyira elfogadható :)
Meg hát, az látszik, hogy ez kevés. Mondják, hogy mérgesek, hogy dühösek, de nem lesz annyival jobb, hogy itt meg tudjanak állni.

Viszont.

Elég rossz vagyok alternatíva nyújtásból. A legnagyobb baj, ami esetleg esélyes lehet abban, hogy sikertelenek a kísérleteim a levezetésben, hogy nem megyek el Nándival labdát dobálni, párnát püfölni. Erre az az okom, hogy mivel bántotta a testvérét, nem akarom a figyelmemmel jutalmazni, inkább elküldöm, hogy dobáljon, püföljön, harapjon mást. Nem másik szobába, megyünk vele, csak nem veszek részt. Nem tudom, hogy itt akkor most mi a helyes, de lehet, hogy én tévedek, mivel nem vagyok hatásos. (Igaziból Nándinál semmivel) Én eddig inkább azt az iskolát követtem, hogy ne foglalkozzunk a delikvenssel, még büntetés erejéig sem, csak az áldozattal, hogy lássa, rosszalkodni sem érdemes. Tény, hogy ebben sem voltam igazi, hiszen csak kiabálok legalább a gyerekkel, néha büntetek is. Most ezt megpróbálom akkor, hogy elmegyek a Nándival, és megmutattatom vele a mérgét, dühét, csalódottságát, közreműködök jobban. Most, hogy belegondoltam, ez megelőző hadművelet. MIELŐTT  harap, azelőtt kell vinni. Ha nem vagyok elég gyors, marad az előző módszer.

A másik, ami megtetszett, a példamutatás: hogy ha dühös vagyok rájuk, akkor én se üvöltözzek, hiszen ezt nem vették át, hanem mondjuk rajzoljam, mit rajzoljam, firkáljam le, hogy milyen mérges vagyok. Ez példamutatás lenne, és talán beválna. Szóval azt hiszem, a nap folyamán a stratégiai pontokon el fogok helyezni ceruzákat és papírokat, és holnaptól igyekszem uralkodni magamon, és inkább rajzolni. Hátha.  Aztán berendezünk majd egy hangszigetelt sikítószobát, és ha túl sok feszkó felgyűlik a sok visszafojtott üvöltéstől, hát bemegyek sikítozni.

Borzasztóan tetszik, hogy leírjuk a sérelmeinket, de valahogy ehhez még kicsinek érzem, hiszen oké, hogy én leírom, de mihez kezd vele? Rékánál talán beválhat, őt már kezdi érdekelni az írás és az olvasás, csak ugye ő még jobban tudja, melyik milyen betű, és hogy mi is van oda írva. A rajzoláshoz meg magamat  érzem bénának (vajon kitől örökölte a lányom, hogy inkább nem rajzol, mert randa lesz úgyis? :) ) Talán ha nagyobbak lesznek. Vagy mégis ráveszem magam a rajzolásra.

Hát, már csak egy hónap a bűvös egy éves korig. Elképesztő. Ez meg már hipp-hopp el fog telni. Szóval ez az utolsó hónapfordulós összefoglaló, a következő az egy éves, aztán majd csak másfél évesen írok majd szerintem. Rékáékról is akarok éveset, de egyre kisebb esély van rá.

Na, lássuk, milyen is ez a Misi nagyfiú.

egyre jobban felismeri a megfelelő szülőt, meg is nevezheti - ööö, ez már volt egy hónapja is...

néhány másodpercig egyedül áll - vagy sokkal tovább. Már átszeli nagy igyekezettel az egész - nem kicsi - gyerekszobát is, de még nem bátor igazán, és eléggé koncentrál. Vicces, hogy ha nem figyel, akkor sokkal ügyesebb. Egyedül még nem tud felállni, de legalább már próbálkozik :) Nagyon sokat gyakorol, ha elesik, nem egyszer visszamegy a kapaszkodóhoz, feláll, és újra nekivág. :D

másokat utánoz - illetve utánzásra szólít fel :) pl. kidugja a nyelvét, hogy mi is neki :) Meg csetteg, berreg, köpköd, sziszeg, telefonál. Anyukámmal szokott is beszélgetni, gagyognak oda-vissza, nagyon cuki!!!

tárgyakat dobozba rak -igen, szépen segít összepakolni esténként, meg is állapítottuk, hogy a fiaink rendesebbek, mint az egy szem lányunk. Ő már túl sokat lakott a szüleivel :) De csak azért is pakol dobozba, pohárba, hogy megnézze, hogy viselkedik, belefér-e, meg ilyenek.

egyszerű utasításokat megért - igen. Odaad, belerak, leül, elindul, megáll, kidobja a pelusát csere után segítséggel :) ilyesmik. A nemet azt még mindig nem. Tegnap rácsaptam a kezére, mert vigyorogva kukázott a sokadik elvonszolás után is. Ült, forgatta a kezét, nézegette, majd otthagyta önként a kukát. Nem sírt. Remélem megértette, mert nem volt jó :(

pohárból iszik - persze nem ő tartja, hanem én, és jobb, ha van valami az álla alatt, mer még mindig folyatja. Lassan a cumisüveget viszont megtanulja, hogy dönteni kell. Szívószállal nem boldogulunk :(

a "papa" és "mama" szó mellett még egy új szót tanul kimondani - hát, anya, apa, de van neki még az adda is, és tud sziszegni is :) és szerintem ma azt mondta, hogy Nándi, ami eeedi volt, hívó hangsúllyal. Próbál bólogatni is néha, és a fejét is rázta már, de inkább azt mondja, hogy m-m, a nem hangsúlyával.

álló helyzetben lehajol - hát, csak ha kapaszkodni tud valamiben. Azért anélkül még nem megy. De fél lábbal már tudja taposni a billentyűzetet kapaszkodás nélkül :)

Fel tud szállni a bébitaxira, igaz csak úgy, hogy a bal lábát emeli, így ha rossz oldalról megy, akkor háttal ül fel, és ezzel teljesen kiborítja Nándit. És már egész jó - 11 hóshoz képest - sebességgel és hatalmas vigyorral képes  ELŐRE hajtani. Nagyon kis ügyes. Együtt szoktak Nándival taxizni.

Enni a fő allergének kivételével mindent eszik, és most már egyre inkább csak azt, amit mi. Nem eszi meg a bébiételt, a pépeset, visít tőle, és kicsapja a kezünkből. Van olyan, hogy le kell fogni, és a szájába kell erőltetni, hogy megértse, azt szereti, amit mi adni akarunk neki. Aztán ahogy megérzi az ízét, elvágják a hisztit, és békésen falatozik. Szopizni szopik még, de nem hiszem, hogy mennyiségre sokat. olyan 4-5 alkalommal egy nap. Ezen kívül háromszor eszik asztalnál, és kap még gyümölcsöt játék közben meg háztartási kekszet néha, ezek szoktak az uzsik lenni, meg a tej ugye. Néha, ha nagyon kevés a tej, most tejmentes tápot kap még. Ezzel csináltam neki már müzlit is, kajolta :)

Alvás tekintetében határozott fejlődés tapasztalható. Este olyan fél8-8 körül szokott elaludni, és mostanában egyre gyakrabban alszik ébredés nélkül fél4-fél5ig. Akkor megszoptatom, és vagy a mi ágyunkban, vagy a sajátjában alszik még általában 6ig. Néha fél7ig. De ahogy világos van, már nem alszik vissza. Remélem, nem térünk át majd a nappal együtt kelünk-re, szar lenne nyáron... Nappal egyre inkább csak egyszer alszik, de van, hogy még kettőt. A másodikat kín keservvel kell kierőszakolni ilyenkor, és borítja az estét. Inkább most már húzom az időt délben. Olyan 2-2és fél órát alszik általában napközben.Mondjuk szerintem ez kevés egy ekkora gyereknek, 12-13 óra.. Mindegy.

Érdeklődő, szemlélődő gyerek. Ha van mit néznie, elvan békésen a babakocsiban a kertben, eljátszik magában, próbálgat. A kockákat borzasztóan szereti, de a tornyokat már nem csak ledönti, hanem megpróbálja leszedni a felső elemet, majd újra rátenni, és ettől dől le. Bármilyen gombnyomogatós eszköz cserealap nála bármilyen játékra. Megtanult autózni, négykézláb, rátámaszkodva tolja, vagy állva valamilyen felületen húzogatja ide-oda. Nem berreg hozzá, hanem a gyorsulás hangját utánozza: meeeem, meeeeem :) A műanyag vackok nem futnak nála, kizárólag a Nándinál is menő fém kisautók. Esetleg az élethű műanyag. Kivéve a puha kisautó barátot :) Annyira autó, hogy az autós bilire is rátámaszkodott, és elkezdte tolni :)

Felmászós. Megtanult most már elég régen lemászni is ugye. Azóta mindenhova felmászik és lemászik. Hihetetlen sebességgel kotor a lépcsőn, szinte siklik, a kanyarban elakad lefelé, úgyhogy megint felmegy, megint le :)  Felfelé már végigmegy. Felmászik mindenre. A minap kinyitotta a cipősszekrény ajtaját - ez a lehajtós, és felmászott rá, úgy próbálta elérni, amik a tetején voltak. Felmászik a kanapéra, a tárolódobozokra, a fotelokra, székekre, a kedvence a gyerekasztalunk, ami egy műanyag asztal padokkal összeépítve. Akár negyed órát is szórakozik azzal, hogy felmászi, másik oldalon le, majd újra és újra. Ha csinálunk alagutat, cáfolva a császáros babaságát, kacagva mászik keresztül.

Kéne mennünk súlyt mérni, de mindig elmarad. Biztos elhagyta már a 10 kilót, és már a 80-asból is van, amit kinőtt, tehát biztos elhagytuk a 74 centit is. Jövő héten már tuti elviszem...

 Le is telt a két és fél órája, szólongat. Úgysem jut hirtelen más az eszembe :)


Na, itt lent szépen felszállt az ikeás hintaszarvasra, és gyönyörűen hajtotta magát. Ez is tudomány. Valamit úgy dumál, mint a Zénó a gyurmaember. Vagy a Sebaj Tóbiás :) Haláli :)

Még a régi blogon, bő fél évvel ezelőtt, vagy még régebben írtam többször is az úgybeszélős könyvről, meg a nevelésről, hogy próbálom alkalmazni, ilyesmi. Nem mondom, hogy profi vagyok, ráadásul mostanában a konfliktusaink másról szólnak - a testvérféltékenységről. Ahol van tesó, ott szerintem előjön kisebb-nagyobb mértékben.
Nos, nálunk kisebb és nagyobb mértékben is van.

A fő nehézség Nándi. Ő a nagyobb mérték. Iszonyúan féltékeny Misire. És ezzel olyan szinten tud kiborítani, hogy egészen kikelek magamból, és ordítok. Néha azt gondolom, hogy egyszer lilára verem a seggét, és attól jobb lesz, de nem tudom elszánni magam. Időnként következetesen fenékre csapással büntetem, ha kárt tesz Misiben - volt már, nem is egyszer, hogy véresre harapta a kicsi kezét - de mindig abbahagytam, mert nem éreztem, hogy olyan változást hozott volna, hogy folytassam. Alapvetően nem tartom túl jó nevelési eszköznek a verést, egy-egy alkalommal élek vele amúgy is.

Nándi borzalmasan viselkedik Misivel. Kifejezetten gonosz. Azt tökéletesen megérteném, hogy ha odamegy Misi, és elveszi Nándi játékát, akkor bántja. Ilyen nem fordul elő. Még azt is megértem, ha Misi olyan játékhoz nyúl hozzá, ami Nándié, de éppen nem játszik vele, és ezt nehezményezi. Ilyenkor a szabály, hogy szóljon nekem, és elviszem Misit. Nándi többnyire nem szól, hanem harap, lök, rúg, elvonszol, arrébb dob. Gyakran már úton vagyok, hogy elhárítsam a veszélyt, és ő a gyorsabb. Én ordítok.

Nándi azt sem tűri, hogy Misi a saját játékaival játsszon. Amit Misi a kezébe vesz, azt Nándi elveszi tőle, és elrakja, hogy ne jusson hozzá. És ha mégis megpróbálkozik vele, harap, lök, rúg, elvonszol, odébb dob. Én még jobban ordítok. Erre most a csere módszerét próbálom bevezetni, a nagyoknál használjuk folyamatosan, most jutott eszembe, hogy ha kibírom, hogy nem ordítok, és ragaszkodok ahhoz, hogy adja vissza, inkább adjon helyette mást. Persze nem ad, vagy mondjuk egy ad egy darab papírt, mert pont az a lényeg, hogy Misi semmivel nem játszhat, de az esetek felében jutunk egyről a kettőre. Emlékszem Réka meg Nándi között is ment- és azóta is- hogy Rékának mindig az kell, ami Nándinál van, és ilyen egy évesen a kicsi Nándi futott a cserealappal Réka után, hogy cseréljenek vissza arra, amit Réka éppen elvett tőle :(
Misi nem fut, retteg. Ha Nándi közelít hozzá, mikor játszik valamivel, egyik kezével nyújtja Nándinak, amivel játszik, a másikkal meg már támaszt ki ellenkező oldalra, hogy menekülőre tudja fogni. Szívszorító látvány :(

Ami számomra a legdurvább, az az, hogy Nándi még a saját játékát is félbehagyja, és megkeresi, megkérdezi, hogy hol van Misi és mit csinál. Nem tudok Nándival semmit játszani, foglalkozni, ugyanígy Misivel sem, mert baj van mindenből. Nem hiszem, hogy ez jó bárkinek. Engem legalábbis olyan szinten frusztrál, hogy biztos hatással van a gyerekekre is.

Én megértem, hogy utálja Misit. Utálja, a rokonainkat nem válogathatjuk meg, lehetnek bosszantók a családtagok. Viszont nem tűröm, hogy bántsák egymást. Ez a mi előjogunk Gergővel.

Réka kisebb mértékben féltékeny. Meg igaziból ő jön, és kéri a kis szeretetadagját, kiköveteli az egyenlőségét, kívánságait, stb. Kicsit többet játszik mostanában kisbabásat is. De ahogy Nándi rondán bánik Misivel, úgy kezd ő is rondán bánni Nándival. Merthogy a fiúk konfliktusában Misi pártjára álltunk, ez egyértelmű, még ha hibás is, vajon az ő konfliktusukban hova fogunk állni című határpróbálgatást látom. Így valahogy Nándi is kezd elszigetelődni. MIndkét fiúnak Réka az istennő, és Réka egyértelműen Misit választja. Ez baromi rossz, kivált Nándinak.  Közben meg látok olyanokat is, hogy Misi úgymond porig alázza magát, és vállal mindent - harapást, rúgást - egy kis szeretetmorzsáért Nánditól, de nem kap. Pl vigyorogva odatotyizik hozzá, Nándi meg  fellöki. Vagy puszikat ad neki, viszonzásul meg kap egy autóval a fejére... Réka meg zokogva elrohan, mert Misi ezeket neki nem prezentálja.

Szóval jelenleg ez a tesó helyzet nálunk, és valamit kell tennem mindenképpen, mert utálom ezt a légkört, az állandó résen levést, meg a többit.
Kicsit még várhatnék, mert néha azt gondolom, ha Misi ki tudná fejezni magát, akkor már Nándi is jobban emberszámba venné, ismerve Nándi azon vonását, hogy ha kéri egy szülő, akkor az le van szarva, de ha a gyerek kér, akkor kenyérre lehet kenni. De nem bírom.
Úgyhogy újra elővettem a tesós könyvet, és elkezdtem olvasni, hogy mi az, amit elfelejtettem, amit eddig nem tartottam fontosnak, és mit csinálok szarul. És blogolom.

Elindítottam az új bejegyzés írását, majd itt bambultam egy ideig, hogy mi a fenét is akartam írni. Tiszta lehasznált vagyok ma, nagyon rámült ez az idő, idióta, idegbeteg, hisztis... És még egy csomóminden, ami rossz. Azért egyet írok.

Fektetem a kölkeket, Réka nagy nyafogósan mondja:
- Anya! Lehet holnap egy szabadnapom?
- Szabadnapooood???? Milyen szabadnapod?
- Hogy nem kell csinálnom semmit.
Már vettem a levegőt, hogy elmondom, hogy mennyire nem kell csinálnia semmit, aztán átvillant az agyamon, hogy mire is gondolt, és megígértem neki, hogy holnap szabadnapos lehet, ha közben nem bántja a testvéreit. Ugyanis ma ők is hisztisek, nyűgösek, idegbetegek és idióták voltak. Mind egymáson töltöttük ki.

Szóval az 5 éves lányom, ha minden igaz, a szabadnapot úgy értette, hogy
- nem kell oviba menni
- nem kell lemenni reggelizni
- nem kell felöltözni
- nem kell összepakolni a játékokat
- nem kell elmenni családi programra (amit amúgy élvez)
- nem kell kimenni az udvarra, vagy sétálni (amit amúgy élvez)
- nem kell elmenni valami ügyintézni, vásárolni valamelyik szülővel, vagy családilag (amit amúgy élvez)
- nem kell délben sem ebédelni menni
- sem lefeküdni, sem pihenni
- nem kell mesét nézni  - ez belső kényszer, ne is indítsunk, mert akkor kell néznie
- nem kell apró kéréseket teljesíteni -pl. idehoznál egy pelenkát
- nem kell alapvető dolgokat teljesíteni - pl. kidobni a nyalóka papírját a szemétbe
- ha leveszi a zokniját, pulcsiját, nem kell újat húznia - ja, pizsiben van, akkor végképp nem.
- és azt hiszem még sok sok nem kell van itt a sorban...
Az öt éves lányom ezt mind feladatnak és nehézségnek tekinti, amik a játékban, vagy egyátalán a szemlélődésben, ne adj Isten az unatkozásban zavarják. Lehet, hogy igaza van. Legalábbis a "mindig mindent nekem kell csinálni" illetve a "sosem hagyják az embert békén" puffogásai időzítéséből erre következtettem. Pedig szoktam figyelni rá, hogy ne zavarjam meg az elmélyült játékukat, ha lehet. Mindenesetre holnap szabadnapos lesz. Meglátjuk, jó lesz-e neki, és élhető lesz-e így a napunk.

Végülis a gyereknek is joga van a pihenéshez. Bár nekem is lenne jogom bármihez...